A poszt írásának kezdete: 2010. szeptember 19. 21:39. Tervezett megjelenés másnap reggel.
Nyert valamit az emberiség az óra felfedezésével? Legyőztük az időt? Á dehogy. Legyőztük az időtlenséget? Még csak azt sem.
És mit vesztett az ember az óra felfedezésével? A stresszmentes életet. Az óra ketyeg! Hétfőtől péntekig be kell érni a munkahelyre és az iskolába 8:00-ra. Ó milyen egy gyűlölt időpont! A dugóban ülve bizony sokszor emeljük bal kezünket a szemünk elé 7:57 tájékán.
De a buszon/vonaton sem jobb. Csessze meg az a sok felszálló, akik a sofőrnél veszik a jegyet. És ráadásul tízezressel akarnak fizetni. / Miért nem moccan már ez a k.rva vonat? Persze a menetrenddel a harctér másik felén is sokat küzdenek. Az óra ott is nagy úr.
Aztán ugye ott van a versenysport. Volt, hogy ezredre azonosat futott az időmérőn az első három formula 1-es pilóta. Persze mikor az óra csődöt mond, olyankor is az óra dönt: Aki először megfutotta, az a nyerő.
Az órának vannak elvetemültebb formái is. Legszörnyűbb a sakkóra. Mert hiszen a sakkban az a legjobb, mikor percekig lehet gondolkodni egy-egy lépésen, közben pedig megy a többfrontos harc: a sakktáblán túl még verbálisan is. Kimondhatjuk tehát, hogy a sakkóra megöli a játékot. Éppen ezért sokan kigondolták, hogy nem használnak sakkórát.
Ám az óra mára jócskán túljutott materiális valóján, amikor még tőlünk, emberektől függött. Mikor még felhúzás nélkül jó, ha egy napig működött. Mára az óra már beépült, mélyen beágyazódott minden ember legbensőbb magánéletébe is. Óra van a hifiben, a mikróban, a mobilon, sőt még a képernyő jobb alsó sarkában is.
Az óra mára kiirthatatlanná lett. Kitűnő érzékkel elfoglalta életünkben a stratégiai helyeket. Hovatovább, az óra irányítja a globális gazdaságot is. Leghírhedtebb a svájci óra, amit nap mint nap átkozunk sokszázezer frankhiteles sorstársammal együtt, mindhiába.
Sokan közülünk órafüggők lettek. Bár az óra életünk megnyomorítója, (ez még rímel is, pedig időre nem lehet verset írni), sokan vagyonokat áldoznak egy-egy példányra. Legdrágább az aranyóra.
A gyűlölt órák egyik alfaja szabad mozgásunkban is akadályoz és pénztárcánkat közvetlenül is fenyegeti. A legfontosabb helyeken, a kijelölt zónákban posztolnak a parkolóórák. Van amelyik ötszáz forint felett kér egy órára. Ráadásként ott van még a gázóra. De ez még mind semmi. Az órának a marketingérzéke is remek. Gátlástalanul ott támad, ahol a legkisebb ellenállást véli felfedezni: Már gyermekünk kezén is ott figyel egy játék óra. Pedig az óra nem játék.
És hogy mit tehetünk? Ennek leírását a tisztelt kommentelőkre bízom. Sajnos az én időm lejárt, így is túl sok időmet vette el ez a poszt, és reggel csörög az óra. Bár minden reggel ugyanannyit mutat, mégis, mintha napról-napra sötétebb lenne reggel.
A poszt írásának vége: 2010. szeptember 19. 23:41. Írás időtartama: 2 óra 2 perc. Szintidőn túli.