Mostanában a sajtó gyakran hasonlítja Orbánt Lukasenkohoz, aki szerintük egy diktátor. Nem is csoda: Fehéroroszországban nincs sajtószabadság, az internetet ellenőrzik, az ellenzéki tüntetést leverik, az elnök ellenlábasát megverik és még a kórházból is elhurcolják, a választás nem volt teljesen "tiszta", Németország legszívesebben szóba sem állna velük, stb. - hát, ha mi problémázunk a külföldi sajtón, mit szóljanak ők :-) Szóval utáljuk háromra együtt Fehéroroszországot: egy, kettő, háááárom! Fúúúúúúj! Csak tudnám, miért szavazta meg a fehérorosz választók majdnem 80%-a Lukasenkot...
Én most Fehéroroszország egy másik arcát szeretném bemutatni, egy igen érdekes arcát, amelyről valahogy nem cikkezik a sajtó: a gazdaságukat és a gazdasági fejlődésüket. Persze csak nagyvonalakban, de meg fogtok döbbeni, azt garantálom. Tudjátok, mennyivel nő a gazdaságuk évente?
2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | |
GDP növekedés | 4,7% | 5% | 7% | 11% | 9,4% | 9,9% | 8,1% | 10% | 0,2% |
A fenti igen impozáns számsor ellenére az egy főre eső GDP még mindig igen alacsony, 5166 dollár körül van (Magyarországon ugyanez 12914 dollár), mindenesetre ez az adat is jelzi, hogy milyen mélyről indultak el. És figyelemreméltó, hogy a válság évében, amikor a legtöbb országban GDP csökkenésről beszélhettünk, ők még akkor is kihoztak egy stagnálásközeli eredményt.
Tudjátok, mekkora a munkanélküliségi rátájuk? 1% alatt van, gyakorlatilag megvalósították a teljes foglalkoztatottságot. Persze ők is tudnak statisztikát gyártani, valószínűleg jókora kapun belüli munkanélküliségről beszélhetünk, de őszintén, mi, magyarok sem lehetünk büszkék ugyanerre: mi rokkantnyugdíjba, illetve a fiatalok szinte válogatás nélküli felsőoktatásba küldésével értük el a 10% körüli értéket. Kb. ugyanaz, habár szociológiai szempontból ők csinálják jól, nem mindegy, hogy azt látja a gyerek, hogy apa-anya elmegy dolgozni, vagy otthon jól elvan.
A költségvetés egyenlege is figyelemreméltó: 0,3% a GDP százalékában. Nem csoda, "diktátor úr" igen fegyelmezett költségvetési politikát folytat, habár külpolitikája hagy némi kívánnivalót maga után (pl. emlékezzünk vissza a "gázvitára", ahol nemes egyszerűséggel nem voltak hajlandóak fizetni, mert sokalták a gáz árát, és nekiálltak "izmozni"). Az államadósság 2008-ban a GDP 7%-át tette ki, és míg mi az IMF-fel alkudoztunk, mert már senki más nem akart nekünk hitelt adni, addig ők egy kereskedelmi bankkal, a Raiffeissennel tárgyaltak - jóval-jóval kisebb nagyságrendben. Az infláció 10% körül mozog.
És még írjuk azt is Lukasenko javára, hogy Fehéroroszország politikailag és gazdaságilag is stabil. Ez nem hangzik olyan nagy dolognak, de ha megnézitek, mi folyik pl. a szomszédos Ukrajnában illetve más szovjet utódállamban, bizony, megsüvegelendő!
Feltennék egy kérdést így hirtelen: elnézve a fenti gazdasági eredményeket (nagyon szegény, de az átlagnál sokkal jobban fejlődő ország), vajon elfogadnánk-e egy ilyen diktatórikus vezetőt? Nemcsak Orbán, de valószínűleg bármelyik nyugati vezető a lelkét eladná, ha hasonló eredményeket fel tudna mutatni (persze a mostani alapról)! A magyar demokratikus berendezkedésről meg ne is beszéljünk, mert béna kacsaként viselkedik: egy rendesen végrehajtott szerkezeti reformot nem tudunk végigcsinálni,mert ha a kormány nekiállna, szinte biztos, hogy a következő választásokon megbuknának (vagy még előtte, tessék csak a 300 forintos népszavazásra gondolni, melyet nem neveznék reformnak, de akkor is jelzésértékű). Aki Orbánban bízik: ő sem hülye, nem akar megbukni, nem fog belevágni a kétharmad ellenére sem.
Szóval elfogadnátok-e egy diktatórikus, de gazdaságot rendbeszedő vezetőt? Kell-e nekünk egy magyar Lukasenko?
Források:
Nagy Éva a magyar-belarusz kapcsolatokról - szakdolgozat