A fenti kérdést sokan sokféleképpen próbálták megválaszolni, általában politikai nézőponttól erősen függően. Azonban ezen válaszok sokszor erősen sarkítottak, ráadásul rengeteg téves feltételezésen alapulnak. Ezért javaslom, járjuk egy kicsit körül ezt a témát: vajon mi készteti rá a Tesco-t, hogy bezárjon 13 magyar áruházat?
Már eleve a válasz kapcsán két egymással teljesen ellentétes álláspont van: a Tesco a magyar kormány által teremtett hátrányos döntésekkel magyarázza a bezárást (jelentősen megemelt NÉBIH-adó, illetve vasárnapi boltbezárások), míg a kormány az anyacég nehézségeivel indokolja ezt a kétségkívül szomorú lépést. Sokan ez utóbbi kapcsán a Tesco halálát vizionálják: a brit Tesconak vége, mivel megeszi a konkurencia, különösen az Aldi és a Lidl. Lássuk, mit mutatnak a számok!
A brit Tesco valóban komoly nehézségekkel küzd: bevétele csökken (4,5%-kal), piacrésze csökken (30,2-ről 28,8%-ra), a profitabilitása sem az igazi (felére zuhanhat a múködési eredmény), valamint úszik az adósságokban (6 milliárd font felett van a nettó adóssága, ami rengeteg pénz!). De nézhetjük ezt a dolgot más szempontból is: a brit Tesco magasan piacvezető: 28,8%-os piacrésze van, míg a második Asdának csak 17,4%, a Lidl és Aldi pedig összesen nem éri el a 10% piacrészt, tehát a növekedésük ellenére igen messze vannak attól, hogy trónkövetelővé lépjenek elő. A brit Tesco működési eredménye várhatóan valóban felére csökkent, a nettó profitszint 2% alá esik, de ez így is több, mint 1,5 milliárd font működési eredményt feltételez, ami azért igen messze van még a csődtől. Ráadásul mindezt úgy, hogy egy csomó csontváz kihullott a szekrényből, és többször is "profit warningot" jelentett be a cég. Tehát valóban vannak nehézségei a Tesconak, a részvényesek bizonyára nem boldogok a hírek hallatán, de messze még a "nemzethalááál" mintájára megformált "teszkóhalááál".
Na és hogyan teljesít a magyar leányvállalat? Nem rosszul; míg az elmúlt években a konkurensek szinte minden évet veszteséggel zártak (ritkán ugyan előfordult, hogy egy-egy konkurens egy nyereséges évet fel tudott mutatni), addig a Tesco minden évben hozta a maga kis adózott eredményét (pl. 2010-ben 4,7 milliárd forintot, 2011-ben 4,4 milliárd forintot, 2012-ben szolid 1 milliárd forintot)... hát igen, a 2013-as év az kivétel, mert egyszeri tételként 54,3 milliárd forinttal csökkentették tárgyi eszközeik könyv szerinti értékét, ami miatt sikerült -43 milliárdban zárni - aki esetleg tudja, mi szükség volt erre a lépésre, beírhatná a kommentekbe. Mindenesetre elmondható, hogy a magyar Tesco helytállt a hazai kiskereskedelmi piacon, profitabilitása konkurenciákhoz viszonyítva kiemelkedő, és rossz nyelvek szerint nemzetközi szinten sem teljesített rosszul a "magyar leány", a legjobbak között zár évről-évre. (Ne felejtsük el, az anyacég nemcsak az adózott eredményt teheti zsebre, hanem csomó más díjat, pl. névhasználati díj, ami a Tesconál nem tudom, mennyi lehet, de egyik konkurensénél évi 3 milliárd forint).
Mint látjuk, a Tesco veszít piacvezető szerepéből, de azért sokan szeretnénk olyan vállalatot birtokolni, mely ilyen csekély milliárdos profitokat mutat fel, habár kétségkívül megértem azon részvényeseket, akik utólag bosszankodnak, hogy esik a részvények értéke, és megállapítják, hogy lett volna jobb alternatív befektetés is. Persze a Tesco "költségcsökkent", amit ilyenkor szoktak, és bezárnak pár boltot. Lássuk, mennyiről tudunk eddig:
A Tesco 14 országban van jelen, és több mint 5300 üzlete van (2011-es adat). Ebből bezárnak 43-at Nagy Britanniában, kettőt Csehországban, és 13-at Magyarországon. Tehát hazánk ezt nagyon megszívta, a viszonylag jó eredmények ellenére elég súlyos szankciókkal sújt bennünket a cég a többi leányvállalathoz képest. És itt merül fel a kérdés: igaz lehet a kormány azon állítása, hogy a kiskereskedelmi multikat sújtó intézkedéseinek nem sok köze van a Tesco lépéseihez? Akkor a többi "Tesco-leány" miért nem zárja be üzleteit?
A valóság valahol a kettő között lehet. A hazai Tesco valóban túllépett kicsit az ésszerűségeken, mikor szinte minden kisvárosba Tescot nyitott, ráadásul úgy, hogy nem vette figyelembe a helyi sajátosságokat: az adott kisvárosban nincs szükség ekkora vagy ennyi boltra, annak meg pláne nincs értelme, hogy építenek a puszta közepére egy hipermarketet, miközben a konkurencia bent található a belvárosban (sok esetben inkább belfaluban). Ez a hiba valószínűleg a gyors terjeszkedésnek köszönhető, nem volt idő minden beruházást rendesen átgondolni - most meg, mikor az anyacégnél jelentős megszorítások vannak, joggal várják el, hogy ezen erősen veszteséges és kilátástalan jövőjű áruházakat ne finanszírozza tovább a magyar leányvállalat. (Ne legyenek kétségeink, ezen felül is sok veszteséges boltot tartanak fenn a multik, némileg szociális foglalkoztatót játszva, bízva abban, hogy egyszer jobbra fordul a helyzet, és a rossz helyen lévő boltok visszatermelnek a beruházásból valamennyit. Tudnék konkrét számokat is mondani, de hát kérem, itt "titkok" is vannak, melyeket nem illik kikotyogni :-) A kormány kiskereskedelmi multiellenes törvényei pont ezen boltok pozícióit ingatták meg. Habár reménykedhetünk abban, hogy több Tesco már nem zár be, de a többi áruházban is várhatóak minimum "passzív leépítések" (azaz a kilépő dolgozó helyére nem vesznek fel senkit). És az is igaz, hogy sok betöltetlen álláshely van a kiskereskedelemben (2500 körül), és sok ebből fog elveszni (ez rendszeres érv, hogy azért nem szűnik meg munkahely, mert eleve emberhiány van!); én nem igazán értem, hogy miért jó az, ha potenciális álláshelyek szűnnek meg. Nem lett volna jobb, ha a munkaügyi központok a pecsételgetés helyett kiközvetítik ide a munkanélkülieket?
(És most, mint kiskereskedelemben vezetői szinten dolgozó emberke, hadd osszam meg néhány személyes tapasztalatomat a döntésekkel kapcsolatban. Rossz hírem van a kormánynak: a multik két lépésben fognak lépni: egyrészt a megnövekedett adó miatt a közeljövőben további elbocsátások várhatóak, nemcsak "passzív" hanem "aktív" módon is. Lesznek boltbezárások is. A vasárnapi zárva tartásra viszont csak később lesz lépés, miután pontosan kiderül, mit is jelent ez forgalomszinten. És itt még talán a hiperek fogják a legkevesebb embert elbocsátani, sokkal rosszabb lesz a kapcsolt szolgáltatásban-üzleteken dolgozóknak, mert ha egy hiper nem nyit ki vasárnap, akkor nem nyit ki a hiperben üzletet bérlő, a forgalom jelentős részét hétvégén bonyolító kisvállalkozás sem. Ott lesz igazán nagy elbocsátási hullám, pont azoknál a kisvállalkozásoknál, amiket védeni szeretnénk. És ne is beszéljünk a szolgáltatásokról, pl. biztonsági őrökről, takarítókról, akikre szintén nem lesz szükség a rövidebb nyitva tartás miatt. Sebaj, majd átképezzük őket jó pénzért vagy elküldjük közmunkára. Tessék mondani, ez miért jó? És akkor nem beszéltem a diákmunkásokról, a csak hétvégén dolgozni tudókról, akik hétköznap más helyen dolgoznak, hogy ezekből a legendásan magas magyar fizetésekből meg tudjanak élni. Igen-igen beszédes, hogy a kormánynak sikerült egy álláspontra terelni a kereskedelmi munkaadókat és munkavállalókat, és tegnap pl. közös sajtótájékoztatón jelezték, hogy nem lesz ez így jó. Megérjük még, hogy a vállalkozók és a szakszervezetek közösen demonstráljanak a vasárnapi zárva tartás ellen, ami azért nem semmi.)
Tehát nemcsak a brit Tesco a ludas abban, hogy Magyarországon némileg több boltot zárnak be, mint a többi "leánynál" összesen. A bezárás mindenesetre figyelmeztető lépés a kormánynak: ha valamelyik piaci szereplőt hátrányos helyzetbe hozza, akkor az a szereplő lépni fog. És most pont egy olyan szereplő lépett, amelyik rengeteg embert foglalkoztat. Sőt, eleve, a kiskereskedelem rengeteg embert foglalkoztat. El kellene gondolkodni azon, hogy érdemes-e pusztán ideológiai érdekből egy rengeteg embert foglalkoztató gazdasági szektort szívtani.