Nem lett igazuk azoknak, akik az elmúlt öt évben folyamatosan azt szajkózták, hogy az Orbán-kormány a szakadék felé vezeti az országot.

Mostanában sok szó éri a ház elejét törzsolvasóink részéről blogunk inaktivitása miatt. Igazuk van, hiszen az utóbbi hónapokban valóban kevés új posztunk született, sokan talán már el is felejtettek minket annak ellenére, hogy blogunk már a 3 millió letöltésen is túl van. Ennek ellenére nagy megtiszteltetésnek tartjuk, hogy a kommentelés a mai napig aktív nálunk, így akár napi témák megvitatása is továbbra is is lehetséges nálunk.

Mi az oka az inaktivitásnak részünkről? Egyrészt a krónikus időhiány, úgy tűnik, hogy a válság végérvényesen véget ért a mi civil szakmánk területén is, másfelől viszont igen erős politikai uborkaszezon hónapjait éljük. A gazdaság gyors ütemben nő, a bérek és nyugdíjak vásárlóértéke nő, a munkanélküliség és a szegénység csökken, mindeközben pedig az állami pénzügyek is rendben vannak, az államadósság csökken, a költségvetés egyensúlyban van, az alapkamat és az állampapír hozamok mélyponton vannak.

A csendes gyarapodás, lassú felemelkedés korszakát éljük. Az ellenzéknek is olyan kardinális problémái vannak mostanság leginkább, mint hogy stadionok épülnek az országban, túl sok a közmunkás, avagy többet kellene költeni az adófizetők pénzéből oktatásra és egészségügyre, illetve azt is kritikaként hozzák fel sokan, hogy a magyarok élnek a 2011 óta élő lehetőséggel, vagyis az egész EU-n belüli szabad munkavállalás jogával.

Magyarán szólva a kutya ugat, a karaván halad. Nincs nagyon mit hozzátenni, az elmúlt években írtunk már a növekvő foglalkoztatottságról, a növekvő gazdaságról, a növekvő bérekből, a csökkenő GDP arányos államadósságról, a csökkenő szegénységről, tehát az összes fontos dologról. Nincs miről írni, mert ezek a mutatók azóta is szépen javulnak.

Míg a 2010 és 2013 közötti időszak a valóban nagy átalakítások, a drasztikus (mondhatni unartodox) lépések időszaka volt a gazdaságban és a társadalomban egyaránt, addig az utóbbi két évben, és előreláthatólag az előttünk álló időszakban is nyugodtabb vizeken halad a "gyorsnaszád". A gazdaság napról napra többet termel, így pedig napról napra nő a közös állami költségvetés mozgástere. Ez a többlet mozgástér pedig alapja a folyamatos lassú építkezésnek: egy kis béremelés itt, egy kis építkezés ott, egy kis fejlesztés amott, vagy éppen egy kis SZJA csökkentés imitt.

A napi, sokszor kisstílű politikai vitákba persze bele lehetne állni, de ennek nem sok értelmét látjuk 3 évvel a választások előtt. Ezek csupán arra jók, hogy eltereljék a témát a fent már említett fontos, a háttérben csendben folyamatosan javuló témákról (gazdaság, munkanélküliség... stb).

Mert mi voltak a legfőbb témák az utóbbi időben? Internetadó, Vida Ildikó, Orbán vejének üzletei, bevándorlók meg más effélék. Rugózni sokat lehet rajtuk, kiválóan alkalmasak ezek a témák arra is, hogy az embereket joggal felháborítsák, kiválóan alkalmasak ezek a témák arra, hogy egyesek politikai haszonszerzés reményében magasba röppentsék ezeket az ügyeket. A Nívó blog ezeket a témákat unalmasnak, sehová sem vezetőnek tartja. Nem nagyon van rajtuk mit megvitatni blogunk szlogenje szerint. E témák arra is alkalmatlanok, hogy felkarolásával egyik vagy másik politikai csoportosulás megerősödjön, esetleg esélyessé váljon a következő választáson való győzelemre, de ugyanígy nem ezek azok a témák, amelyek megbuktathatják a Fidesz-kormányt.

Mert a fontos témák a gazdasági helyzet, a foglalkoztatottság, a bérek, a nyugdíjak, az adósság, illetve ezek dinamikája. Ezek a dolgok pedig jó irányba mennek, így ami manapság politika címszóval fut az országban, azt mi csak politikai pótcselekvésnek tartjuk. Az ellenzék hivatalból mindent kritizál, mindent elutasít, sokszor alternatíva felmutatása nélkül, a kormány pedig hivatalból optimista, sikerpropagandát folytat. Mindennek a színvonala Nívó alatti, értelmiségi ember ezekbe a témákba nem bonyolódik bele, parttalan vitákban, fölösleges adok-kapokban nem vesz részt.

Szó esett itt a hozzászólásokban az elmúlt napokban a blog hazugságairól is. Hogyan derült ki erről meg arról a témáról, hogy mekkorát hazudtunk benne. Nos, mi azt gondoljuk, hogy azoknak (a hangos kisebbségnek) nem volt igaza, akik immár öt éve azt mondják, hogy a szakadék, a fal, vagy éppen az összeomlás felé rohan az országunk. Ezzel szemben mi mindvégig azt a meggyőződésünket hangoztattuk, hogy az Orbán-kormány sokszor kemény és meredek intézkedéseinek előbb-vagy utóbb meglesz az eredménye. Természetesen senki sem tévedhetetlen, senki nem rendelkezik a bölcsek kövével, mindenki hibázhat, minden döntésnél van jobb, minden döntést, elhatározást lehetett volna még jobban végrehajtani, mint ahogy sikerült. De a végeredmény mégiscsak az, hogy nem lefelé zuhanunk a szakadékba, hanem előbb kikászálódtunk onnan, azóta pedig az irány egyértelműen felfelé. Pezsgőt bontani persze nem lehet. Az élet nem olyan mint egy hegy, amelynek egyszer felérünk a tetejére, és akkor mindenki boldog. Az élet hegyét folyamatosan mászni kell, és mégsem érünk soha a tetejére, mert mindig van feljebb. Legalábbis ma ilyen a világrend. Gazdasági növekedés nélkül nincs élet. Persze lehetne arról elmélkedni, hogy miért van ez így, de az már filozófiai kérdés, ami pedig egy másik blog terepe.

Ez a mi "ötévértékelőnk". Persze mindig vannak/lesznek, akik vitatják a folyamatokat. Ha más érvük nincs, hát akkor azt mondják utolsó mentsvárként, hogy nem igazak a statisztikák. Mit lehet ilyenkor mondani? Csupán ennyit: A kutya ugat, a karaván halad! Hazudnak a statisztikák? Hazudott a blogunk? Várjunk még egy hónapot, várjunk még egy negyedévet! Majd meglátjuk, mi történik. Meglátjuk, hogy a szakadékba zuhanunk-e, vagy felfelé haladunk-e. Legkésőbb a 2018-as választáson kiderül, ki hogy érzi, zuhan-e, avagy gyarapodik, fejlődik-e. Persze vannak, akik szerint a választások eredménye sem mérvadó, hiszen az emberek birkák, csak az állami média agymosása miatt hiszik azt, hogy jobban élnek, miközben valójában rosszabbul. Ezzel végképp nem lehet mit kezdeni. Mi továbbra is azt valljuk: Vitassuk meg!