Fórum - Vitassuk meg!

Nívó

Festmények szombatra - Lichtenstein könnyező hősnői

2010. szeptember 04. - Friedmann Juci

Roy Lichtenstein - New York-i pop art művész. A reklámok és képregények stílusát felhasználva, harsány színekkel, és a nyomtatás raszteres, pöttyözős technikáját (benday dots) alkalmazva dolgozott. Első műve, ahol a jellegzetes vastag kontúrokat és raszterpontokat használta, az 1961-ben készült Look Mickey volt. 

De nézzük a mai poszt témáját, a popkultúra női figuráinak kiszolgáltatottságát. Ez a “sorozat” közismert műfajok; filmek, képregények, és reklámok képi és szövegvilágát adja vissza a vásznakon, egy kis máig is érvényes, csipkelődős iróniával. A képeken nők sírnak, reménytvesztve, vagy kétségbeesve, függve A férfitól. "Rendben." "Bocsánat." Ennyi, semmi más.

A Süllyedő lány (Drowning Girl) inkább elmerül a vízben, mintsem hogy segítséget kérjen Bradtől. Már mindegy. Nevezhetjük büszkeségnek, vagy női butaságnak, vagy egyszerűen csak ostobán választott beletörődésnek, kiszolgáltatottságnak. Hideg, szürkés fényű színek, sötét hangulat, talán egy folyó, éjszaka a holdfénynél, vagy a móló egy lámpája világít csak. A lány pedig csendben süllyed, mindent feladva, és minden bizonnyal hiába.

 
 

 
A csók (The Kiss) mintha egy régi moziplakát egy részlete lenne, valami modern “elfújtaaszél”, vagy egy ócska, puhafedelű krimiregény borítója, rajta a reménytelenül naív, és kihasználható hősnővel, nomeg a rideg, markáns arcvonású, kék-öltönyös, szívtipró amerikai férfival, akiről a sztori végén bizonyára kiderül, hogy a nőt természetesen csak felhasználta, hogy elterelődjön róla a gyanú. A nő persze tudja, de kétségbeesve, és őszintén remél, hogy a férfi megjavul, és jön a naplementés hepiend.


Valóban reménytelennek tűnhet az érzés, ami a Reménytelen (Hopeless) című képről árad, ahogy a szőkeség egy ágyon fekszik, könnyes szemekkel, egy csúf szakítás, vagy egy nemsikerült házasság közepette. Ellenben én mégis reményt érzek benne. Valami halvány pislákolást a lány szemében, ahogy ráébredt az eddig történtekre, és csak ki kéne mondani. De Lichtenstein hősnői ennél gyengébbek, és benntartják. Tovább sírnak, és tűrnek, csak néznek ki az ablakon bánatosan.

 

 

De (But) – Egyszerű cím. De talán hatásosabb lenne, ha a címben is szerepelne a képen látható három kis pontocska, ahova a néző bármit odaképzelhet, odagondolhat. Persze sejtjük, hogy nincs befejezése a mondatnak, mert az a “DE” nem is olyan hangsúlyos, és jelentős.
Nem. Ezen a képen nincs “DE”. És ezt valószínűleg Jeff is tudja, és a lány szavába vágva el is magyarázza.

 
 

Végül pedig egy személyes kedvencem, a Girl With Hair Ribbon. Azt hiszem, feltűnő, hogy ez a kép nem igazán része az előző sorozatnak. Ez a lány - aki nagy valószínűséggel fiatalabb is előző hősnőinknél – magabiztosabb, keményebb. Van valami ártatlan, de őszinte dögség a szemében, amitől az embernek az az érzése támad, hogy képtelenség lenne könnyekre fakasztani, és kihasználhatóvá tenni, hogy ő sosem süllyedne el mindent feladva egy múló szerelemért, és hogy igenis ki tudja mondani a nagybetűs “DE”-t.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nivo.blog.hu/api/trackback/id/tr142270060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bernie_Madoff · http://www.burzsuj.blog.hu 2010.09.04. 15:23:39

Az utolsó képen szereplő lány, mintha már a sírás után lenne, fájdalmát kiadta, és képes a döntésre, legalábbis nekem mindig úgy tűnt.

razdraz 2010.09.04. 21:48:26

Jó továbbköltések, de érdemes lenne az eredeti képregényekben is megnézni az előzményeket és következményeket, amikből a "mester" az egész munkásságát kopírozta: davidbarsalou.homestead.com/LICHTENSTEINPROJECT.html

bogancs · http://nivo.blog.hu 2010.09.05. 23:01:32

Hmm! Elgondolkodtató képek. Mondhatni: a női arc kifürkészhetetlen.

Jucinak biztos igaza van, úgyhogy én félreértettem volna a második és az ötödik nőt is.

A másodiknál nekem nem egy krimiregény jutott eszembe (ilyen egyébként még sosem olvastam), hanem inkább egy brazil szappanopera jelenet: "Szoríts magadhoz, és ne engedj el soha..."

Az ötödik képen pedig nem érzek magabiztosságot és keménységet, sokkal inkább egy kis bizonytalanságot és aggódást.

...

Vagy inkább nem is tudom. :)

Droli · https://soundcloud.com/drolimusic 2010.09.06. 14:31:06

@szanalmas: inkább sokoldalú :-)amúgy remek zenét linkeltél be, régen hallottam már ezt a számot, köszi :-)

Levéltáros · http://leveltar.blog.hu/ 2010.09.06. 21:10:28

@szanalmas:

Sose hittem volna, hogy ezt leírom, de igazad van!

szanalmas 2010.09.06. 21:33:10

@Droli:

Én is meghallgattam vagy 2x, bár szerintem gagyi.

szanalmas 2010.09.07. 11:54:31

@Friedmann Juci:

Te admin vagy itt?!
Van egy olyan piros izé az adminfelületen, hogy törlés, nézd már meg, hogy működik-e! Köszi!

LucecitaGonzales 2010.09.07. 15:39:22

Micsoda dráma! Juci, még maradhatsz egy kicsit a kis barátaiddal, de aztán gyere haza legkésőbb ötre!

Altungar · http://www.hungarojob.com 2012.01.14. 10:44:58

Nem tudom mi művészi lehet bennük, bár nem zárom ki, hogy a művész beletette a lelkét.De persze azt sem zárhatom ki, hogy mint a képregényekben szokott lenni, nincs mélyre mutató borzalmasan fontos mondanivaló a háttérben