Szerettem volna írni az Orbán kormány első száz napjáról, de aztán rájöttem: tulajdonképpen miről is írhattam volna? A kormány döntéseit egyre kevésbé fogja meghatározni az, hogy mit akar, inkább az, hogy mit akarnak tőle. A következő pár év nagyon kemény lesz, gyakorlatilag most fogjuk megfizetni az elkúrást; eddig ugyanis az elkúrásra felvett hitelből sikerült ideig-óráig elkenni a problémákat, de idén eljött a nagy pillanat: meg kell kezdeni a hitelek visszafizetését. Persze vannak más alternatívák is: ezeket próbálom számba venni, és a végén meglátjátok: a kormány jelenleg inkább hasonlít egy adósrabszolgaságban élő emberhez, mintsem egy szabadhoz.
Szóval először a tények: idén a bruttó visszafizetendő adósság 1660 milliárd forint, jövőre ez 2150 milliárd lesz, és ez tovább nő, mert 2012-ben már 2300 milliárdot kellene visszacsengetni. (Orbán "frissített" adatai: 2011: 2858 milliárd, 2012: "valamivel kevesebb", 2013: több, mint 3000 milliárd.) Ezek elképzelhetetlenül nagy számok, ezért pár összehasonlító adat: a magyar költségvetés 2010-es bevétele kb. 12600 milliárd forint (a kiadási 900 milliárddal több, ezek a "csontvázak előtti" becsült adatok!); a teljes nyugdíjkassza kiadása kb. 2940 milliárd forint, tehát ha nem kellene visszafizetni semmit, akkor adhatnánk akár 8 (!) hónapnyi plusznyugdíjat/év; ha a négyes metró költségét 600 milliárdnak vesszük, akkor még építhetnénk 2-3 (pazarló) négyes metrót évente! Az elmúlt 8 évben 2000 milliárdot költöttünk autópályára (700 km épült belőle), most ezt évente meg lehetne építeni; egyes vélemények szerint a magyar egészségügyet egy kb. 1000 milliárdos "tőkeinjekcióval" igen jó színvonalúvá lehetne tenni - a jövő évi 2150 milliárdból igencsak világszintű egészségügyet tudnánk építeni.
Nem véletlenül hoztam fel ezeket a példákat, mint láthatjátok, a magyar kormánynak az elkövetkező pár évben semmilyen lehetősége nem lesz jóléti reformokra, és megkérdőjeleződik az infrastrukturális beruházások lehetősége is. Szóval ennyit a választási kampányok ígéreteiről. A visszafizetendő adósságok nyomasztó terhét több módon is lehet orvosolni; lássunk ebből párat, és azt, hogy ez milyen mellékhatásokkal jár (a terminológia nem biztos, hogy pontos, ezért előre is elnézést kérek):
1. Nem fizetünk vissza semmit: Népszerű álláspont, főleg a "politikai széleken" hangzik el ilyen vélemény; a gond ezzel az, hogy az ország szavahihetősége 0 lesz, és ez abban fog megnyilvánulni, hogy senki nem ad nekünk hitelt. Miután a magyar államháztartás erősen deficites (idei első hét hónap: kb. 1000 milliárd Ft a hiány, az év végére talán ez lecsökken 870 milliárdra a kormány szerint), ezt a hiányt gyakorlatilag senki nem finanszírozza (nem vesz államkötvényt), ez gyakorlatilag a teljes magyar állami szektor összeomlásával járna. A többi továbbgyűrűző hatásról most ne beszéljünk.
2. Megpróbálunk fizetési halasztást kérni: Ez az IMF hitelek esetén működhet igazán, ehhez viszont olyan kapcsolatban kell állni az IMF-fel, amilyenben most nem vagyunk. Az IMF kemény dolgot fog kérni ezért: egy teljeskörű államháztartási reformot, amely során kirúgnak pár tízezer embert a közszférából, megszűnik egy halom állami intézmény, nyugdíj- és segélycsökkentés, és lehet, hogy adóemelést is kikényszerítenének - szóval kapnánk a nyakunkba egy "megszorítócsomagot" (lásd Romániát!). Hosszútávon valószínűleg üdvös lenne, kérdés, rövidtávon túlélné-e a "beteg".
3. Hitelre hitelt: Hogy technikailag ezt hogyan oldjuk meg, gyakorlatilag lényegtelen: lehet új IMF kölcsönért fordulni, lehet állampapír-aukciókat tartani, és úgy pofozni a gazdaságpolitikát, hogy az országkockázat csökkenjen, ezáltal az új hitelek (állampapírok) alacsonyabb kamatozásúak legyenek, mint a régiek; ebben az esetben egy gyors gazdasági növekedéssel akár ki is lehet nőni a dolgokat (ezt úgy kell elképzelni, hogy egy 9 forintos hitel 10 forint jövedelem mellett nagy teher, 14 forint mellett már nem akkora). Ehhez viszont kiszámítható, fegyelmezett, exportorientált gazdaságpolitika kell, és nem utolsósorban jó nemzetközi befektetői környezet - egyelőre egyik sem garantált. A kormányok előszeretettel választják ezt a kevésbé fájdalmas utat, viszont ha valami nem stimmel, akkor ebből egy gyönyörű, hatalmasra dagadó adósságtömeg lesz, látszat nélkül.
4. Fizessük vissza! Kétségkívül ez lenne az a megoldás, mellyel viszonylag hamar elérnénk a Kánaánt, hiszen ebben az esetben az adósság nem termelődne újra, de felmerül a kérdés: miből? Hogyan köhögne ki az államháztartás 2000 milliárdot úgy, hogy közben az államháztartás is kijöjjön nullára? Ez egy 3000 milliárd forintos megszorítócsomagot jelentene (minden évben!), mely brutális - százezres nagyságrendű - állami szféra leépítéssel járna, másrészről meg nagyfokú adónöveléssel (a bankadó hoz majd kb. 150 milliárdot, tessék megtalálni valahol ennek a többszörösét!), gondoljátok el, mi maradna az országban...
Mint látjátok, mindegyik reális megoldás arról szól, hogy hogyan fogja a kormány csökkenteni a költségvetési kiadásokat úgy, hogy közben azért gazdaság is pörögjön, és a nemzetközi befektetői környezet is vígan finanszírozzon minket. Ez olyan gazdaságpolitikát feltételez, ahol az állami szféra leépül, gyakorlatilag megszűnik a korrupció, a nagyobb beruházásokat elhalasztják, és közben adót is csökkentenek, hogy "fehéredjen" és beinduljon a gazdaság. Mi van meg ebből?
- adócsökkentés: Az egykulcsos SZJA- és társasági adó változások ebbe az irányba mutatnak, a bankadó kevésbé, de összességében "van remény".
- korrupció megszűnése: Nem hiszek benne sajnos; csökkenteni talán sikerül
- beruházás-elhalasztás: Ezzel az a gond, hogy sok beruházás már "folyik", pl. négyes metró - ezeket nem lehet leállítani, továbbra is vinni fogják a pénzt. A Fidesz kormány 1998-2002-es tevékenységét vizsgálva viszont van remény, mert a fiúk ott elég szépen leálltak pl. az autópálya-építésekkel.
- állami szféra megnyirbálása: az önkormányzati képviselők számának megnyirbálása inkább egy szimbolikus lépés, kérdés, meg merik-e lépni ezt a minisztériumokban (Szűcs Erika sajtófigyelése kapcsán hallhattuk, hogy a szociális tárcánál 28 sajtófigyelő volt!), a MÁV-nál, a BKV-nél, stb. Orbán 10% bértömegspórolást már bejelentett, kérdés, mit tervez az önkormányzati választások után.
Nagyvonalakban ennyi; az azért szépen látszik, mennyire nincs mozgástere a kormánynak, és hogy mennyire rátolták az összes reformot, amit az elmúlt 10 évben el kellett volna végezni, megspékelve némi adóssággal. Országunk olyan helyzetben van, mint egy kötéltáncos a cirkuszban: nagyon szűk az út a túloldalra, és nem kellene közben lezuhanni.