Fórum - Vitassuk meg!

Nívó

A diktátor utódja

2010. szeptember 23. - bogancs

Szeptember 28-ra tűzték ki az észak-koreai Munkapárt kongresszusát, amelyre 30 éve nem volt példa. Az ország történelmében jártas szakértők szerint elképzelhető, hogy itt Kim Dzsong Il a hatalom 68 éves betegeskedő jelenlegi birtokosa bemutatja utódjául kiszemelt legkisebb fiát, Kim Dzsong Unt.

Logikus lépés ez az országot 20 éve irányító, és személyi kultuszt kiépítő embertől? Mi késztet egy ilyen embert arra, hogy hatalma átmentésén fáradozzon?

https://m.blog.hu/ni/nivo/korea2.jpg Első lehetőség az, hogy Kim Dzsong Il valóban abban hisz, hogy országa politikai-gazdasági-társadalmi berendezkedését meg kell őrizni jelenlegi formájában, mondhatni meg kell óvni a káros nemzetközi globalizációs hatásoktól. Ezt a lehetőséget én elvetném. Kim Dzsong Il vélhetően tökéletesen tisztában van országa állapotával, tudja, hogy nem sok megőriznivaló van rajta. Erre utal legalábbis az utóbbi évek külpolitikája, amely gyakorlatilag a nukleáris stoppért segélyt elvén alapult. Vagyis Észak Korea folyamatosan rakétakísérletekkel és nukleáris programjával fenyegetőzik, amelyektől aztán nemzetközi tárgyalásokon eláll élelmiszer és más alapvető cikkekért cserébe. Ez gyakorlatilag a vegetálás, a felszínen tartás és a hatalom megőrzésének politikája. Fejlődési perspektíva, kibontakozási lehetőség nemigen látszik. Szerintem nem lát ő maga sem.

Második lehetőség, hogy Kim Dzsong Il hatalma átmentésével mintegy halhatatlanságra törekszik. Ez a körülményekhez képest logikusabbnak tűnik. Kim Dzsong Il apját, Kim Ir Szent követte a „trónon” 1994-ben. Apját (nagy vezér) önmagához (kedves vezér) hasonlóan máig személyi kultusz övezi. Dicsőségéről nap mint nap megemlékeznek.

Kérdéses, hogy személyi kultuszának folytatását tudja-e biztosítani? Minden attól függ, hogy fia milyen vezetője lesz az országnak? Kim Dzsong Un-ról nagyon keveset lehet tudni, és ez a kis tudás is meglehetősen fenntartásokkal kezelendő.

https://m.blog.hu/ni/nivo/korea1.jpg Jelenleg 27 éves, utolsó ismert fényképe 11 éves korából származik. Azóta két forrásból származó információk ismertek róla. Egyfelől a dél-koreai titkosszolgálat csekélyke és fenntartásokkal kezelendő tudása, másfelől a család egykori japán szakácsának - aki 2000-ig érintkezett Kim Dzsong Un-nal - elbeszélése, de ezek a jellemzések is lassan 10 évesek, a fiú tinédzserkoráról szólnak, tehát messze nem egy kiforrott személyiségről. A szakács gonosz tekintetű, keménykötésű, ambíciózus, vezetői képességekkel rendelkező stratégának írta le a fiút. A titkosszolgálati források szerint túlsúlyos és cukorbetegségben szenved.

Feltételezések szerint a „trónörökös” Svájcban és a phenjani katonai akadémián tanult, tehát műveltségét nevezhetjük sokoldalúnak.

Nagy talány tehát, hogy Kim Dzsong Un milyen stratégiát fog követni? Apja keményvonalas elzárkózó politikáját folytatja, vagy pedig az ország problémáit felismerve inkább nyit a külvilág felé és békülékeny politikába kezd. Hatalma megszilárdítása és megőrzése érdekében mindkét verzió rejt magában kockázatokat.

Az mindenesetre kijelenthető, hogy apja halhatatlansága, és személyi kultuszának fenntartása kizárólag az ő kezében lesz. Kim Dzsong Il köztudottan bizalmatlan ember, még a hozzá legközelebb állókkal szemben is. Minek köszönhető hát bizalma fia iránt? Egy idős beteg ember hamis illúziói ezek? Netán éppen fia vezeti meg a „kedves vezért” és feltétlen hűsége apja iránt csak a látszat? Nem lehet tudni. Dinasztikus belső játszmák zajlanak a nyilvánosság és a koreai nép teljes kizárásával. A történet már-már szappanoperába illő, kérdés, hogy lesz-e happy end?

A bejegyzés trackback címe:

https://nivo.blog.hu/api/trackback/id/tr402316505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.