Megjegyzés: a történetnek semmi köze a mai magyar valósághoz és eseményekhez, bármilyen egyezés a véletlen műve lehet csupán.

Miután Julianus barát 1238-ban visszatért második útjáról, szörnyű hírt közölt IV. Béla királlyal: jő a tatár, jő a mongol veszedelem, és sehogy máshogy nem lehet megállítani őket, csak várakkal! A király végighallgatta a szerzedes beszámolóját, elfogadta a tanácsot, és elküldte őt kincstárnokához, Déneshez, hogy beszéljék meg a részleteket.

Julianus elment tehát Déneshez, és előadta a tervet. A kincstárnok elmélyülten simogatta hosszú szakállát:

- Szóval várat akarsz építeni a hegycsúcsra. Először is szükség van bizonyos dokumentumokra: a terület birtoklevelére, egy dokumentációra, hogy a hegycsúcson nem található semmilyen védett faj, mint például réti csicsóka, és megépülő vár nem zavarja a réti sasok repülési útvonalát sem. Aztán be kell szerezni az árvízvédelmi hatóság nyilatkozatát, hogy a területet nem fenyegeti özönvíz.

- Árvíz egy hegycsúcson? - hitetlenkedett Julianus.

-Mondd, fiam, szerzetes létedre még nem hallottál Noéról? Szóval ezeket a papírokat a tervekkel elküldöd nekem futárral, egy 5 ezüstdénáros illetékbélyeggel. Apropó, tervek: ugye tisztában vagy az építési előírásokkal?

- Nem

- Na látod. Szóval a vár fala maximum másfél méter magas és 20 cm széles lehet.

- De ez nagyon kevés, könnyedén áttörik a mongolok!

- Ne akadékoskodj, az esélyegyenlőség joga őket is megilleti, nekik joguk van áttörni a falakat! De haladjunk tovább: a vallásszabadság jegyében köteles vagy építeni a vár területén egy minaretet, egy zsinagógát, két sztupát és egy bantu imahelyet; ja, templomot is építhetsz, ha akarsz, de az nem kötelező. A vár főútját szélesre kell hagyni, hogy legyen hely a különféle rendezvényeknek, mint pl. a meleg katonák felvonulása, vagy a bőrfejű katonák rendes éves lovasszekér-borogatása. Aztán a váron kívül köteles vagy üzemeltetni két raktárt, és fúrni egy kutat, hogy a támadó seregeket ne érje semmilyen hátrány az ostrom során. Ja, és ne felejtsd el kijelölni a türelmi zónákat; de ez utóbbitól eltekintek, ha 5%-ot átutalsz a "Magyar Kard Kft" számlájára.

- Az mi?

- A fiam cége, de ezzel ne törődj. A kapuhoz amúgy fel kell szerelned egy csengőt, hogyha jön az ellenség, ne kelljen betörniük a kaput. A várkapuhoz el ne felejts felvezetni egy négysávos szerpentinutat, rendesen lekövezve, minimum két völgyhíddal! Az út mellett meg legyen egy tábla, melyen írva vagyon, hogy a vár közös európai finanszírozással épült, és szerepeljen rajta a vár részletes térképe is.

Julianus megadóan bólintott:

- Ez minden?

- Hát hol élsz te gyermekem? A vár felépítésének finanszírozására két javaslatot készítettem elő. Az egyik javaslat a dénárhitelről szól, de azt nem fogod megkapni. Jobban megéri a frankhitel az OTP-ből.

 - Mi az az OTP?

- Oktondi Tolvajok Pénzintézete. Itt a szerződésük, 445 oldal, tele apróbetűvel, három tanonc másolta egy héten keresztül. A THM 76%, a futamidő 25 év, a havi részlet 1000 dénár, amit a bank először átvált frankra, majd visszaváltja forintra, majd ismét frankra, mindezt a saját árfolyamán. a, a szerződést bármikor egyoldalúan módosíthatják, amit úgy fognak közölni, hogy egy máglyán elégetendő boszorkánynak odaadják a közleményt, kivégzés közben. Ha nem tudod elolvasni, az a te bajod.

Julianus elégedetlenül csóválta a fejét:

- Én már a tatár fogságot is megjártam, ahol minden nap vertek és nem adtak enni, bilincsben tartottak, de ennyire nem zsákmányoltak ki.

- Apropó, jó hogy mondod, a bank a rabláncot majd utólag küldi ki, természetesen kezelési költség ellenében! Mit is felejtettem ki? Ja, a várkapura és minden ház kapujára ki kell ragasztanod az Aranybulla szövegét, mely megünnepli királyunk kétharmados győzelmét a német-római-bajnai császár felett!

Julianus kétségbeesetten próbálta lezárni a beszélgetést:

- Akkor ennyi? Ulrich visontai földesúr felajánlotta a jobbágyai ingyen segítségét, szólhatok nekik?

- Fiam, látszik, hogy az utóbbi években a gazdag tatárjárta keleten jártál, és nem éltél ebben az országban! Az építtetésről pályázatot kell kiírni a királyi közlönyben, 30 napon belül, és 1 éves jelentkezési határidőt kell adni rá. A döntés még egy év, és ezt a "Magyar Lándzsa Kft" fogja megnyerni.

- Az mi?

- A lányom cége, de ezzel ne törődj. A többi jelentkező persze megtámadja a döntést, olyan abszolút lényegtelen indokokkal, hogy a Magyar Lándzsa egy mindössze egyéves cég, és nincsen várépítési tapasztalata, de ezt egy éven belül elbíráljuk, és elutasítjuk, majd felajánljuk nekik, hogy alvállalkozóként elvégeztethetik a munkát az ő alvállalkozóik alvállalkozóival. Akik persze majd megépíttetik Ulrich jobbágyaival, ingyen.

- De hát ez akkor több, mint hároméves procedúra, mikorra lesz kész a vár? A tatárok az ország határainál lesznek mindjárt!

- Értsd meg, fiam, a szabályokat nem lehet megszegni! Az építést személyesen fogom felügyelni, igen jó fizetéssel, majd jól kitolom a határidőt, az építés befejezése előtt egy nappal kilépek, és felveszem a végkielégítésemet. Te leszel a helyettesem, meglátod, jó buli lesz, harminc éven belül kész is lesz a vár!

Julianusnak már nagyon vörös volt a feje:

- Harminc éven belül? Három éven belül itt vannak a tatárok! Slussz, én befejeztem, holnap elmegyek nyugatra vándorútra, és nem érdekel, mi történik veletek! A soha viszont nem látásra!  - mondta, és elment..

Dénest mindezt nem zökkentette ki, és továbbra is elmélyülten simogatta a szakállát:

- Nagyszerű ötlet, nagyszerű! Mi lenne, ha 10%-ért minden ellenállás nélkül átengednénk az országon a tatárokat, és ők is mehetnének nyugatra? Alapítok is egy céget, Tatártours néven, és megcsinálom a bizniszt! Nagyszerű ötlet, nagyszerű!

És így történt, hogy miközben Magyarhonban mindenki a saját kis bizniszével foglalkozott, a tatárok gond nélkül leigázták az országot...