Nagy vihart kavart az elmúlt napokban a kétmillió forint feletti végkielégítések 98%-os különadójának alkotmánybíróság általi eltörlése.
Egy pillanatig a kisemberek megint úgy érezhették, hogy a jogtalanul, vagy erkölcsileg vitatható módon milliókat felvevő „nagyoknak” vannak csak megint jogaik, őket védi még az alkotmány is, viszont nekik, törvénytisztelő adófizető állampolgároknak csak kötelességeik, kötelezettségeik vannak.
Persze csak egy pillanatig volt így, mert gyorsan - és egyértelműen megtervezett módon - lépett a Fidesz, és egy huszárvágással megoldotta a problémát: szűkíteni kell az alkotmánybíróság jogait a kérdésben.
Összeszámolni is nehéz, hány legyet ütött egy csapásra ezzel az akcióval a Fidesz:
1. A kormánypárt megmutathatta magát, mint a kisemberek védelmezője, az igazságos hatalomgyakorló, aki tűzön-vízen át megadóztatja a spekulánsokat. Lehet hallani persze, hogy a tisztességes, évtizedes munka után végkielégítést kapó pedagógusok is áldozatok, de mindenki tudja, hogy miről van szó.
2. Az ellenzék mindhárom pártja látványos, időnként indulatos demokráciavédő kampányba kezdett. Mindez könnyen átfordítható úgy, hogy ők bizony nem is akarják megadóztatni mindenáron azokat a magas összegű végkielégítéseket. Schmitt Pált próbálják előcitálni, hogy nyilatkozzon a kérdésben. Ezzel még hangsúlyosabbá teszik a kérdést.
3. A sajtó és itt a blogok legnagyobb része is hangosan ágálnak a Fidesz demokráciaromboló intézkedése ellen. Lelkesen hangoztatják, hogy lám, még a jobboldali, eleddig mindenben a kormányhoz hű sajtó (például: Magyar Nemzet, Heti Válasz) is ellenzi az intézkedést, megtöltve a témával szinte a teljes médiát, és ezáltal tematizálva a közbeszédet.
4. És akkor itt van a slusszpoén. Mindeközben csendben, a hangos alkotmányos zajban szinte észrevétlenül zajlik a jövő évi adótörvények vitája a parlamentben. Ha nem lenne az alkotmányos mizéria, most minden bizonnyal a személyi jövedelemadó javaslat körüli prók és kontrák lennének címlapon, és a közbeszédben. Itt szépen elmondhatta volna az ellenzék, hogy bizony az adójavaslat a gazdagoknak kedvez, miközben a (gyermektelen) kis- és átlagos keresetűeknek, tehát a munkavállalók döntő többségének az adóterhelése bizony növekszik. Ezen még a kormány által javasolt 4,5%-os minimálbér emelés sem segít. Meg különben is, Orbán Viktor maga milliókkal jár majd jobban. Bizony ez lenne a téma. Ebben a vitában pedig sokkal nagyobb sebeket kaphatott volna a Fidesz, sokkal inkább a népszerűtlen oldalon kellene állnia, mint a végkielégítés ügyben.
Tegnap szándékosan nem szálltam be az alkotmánymódosítást fújoló posztolók közé. Megvártam, hogy mire megy ki a játék. Szerintem erre, a negyedik pontra. A Fidesz szinte észrevétlenül szorít egy kicsit az adórendszeren (értsd: egykulcsos-arányossá teszi), és közben hangosan hadakozik az ügyeskedők/spekulálók magas végkielégítése ellen. Ebben a hadakozásban tökéletesen partner mind az ellenzék, mind a kormánypárti és ellenzéki média, és még a független elemzők, értelmiségiek többsége is.
Megint egy elvi, mondhatni szimbolikus kérdésen megy a vita, ahol a konkrét ügy miatt kábé döntetlen az állás. Eközben a sokaknak húsbavágó adóváltozás, amely gazdasági szempontból ugyan célravezető, de a közvélemény előtt sokkal nehezebben védhető, feledésbe merül.
Azt kell mondjam, zseniálisan csinálták. A demokrácia iránti elkötelezettségüket még sokszor bizonyíthatják majd, akár már jövő tavasszal az új alkotmánnyal, de az adótörvényeket itt és most kell tető alá hozni.
Az új Magyarországban nem fordulhat elő, hogy míg a kisembereken szorítanak egyet, addig a milliós végkielégítéseket kapók megint „megússzák”. Szerintem erről van szó, nem többről.