Most, hogy divattá vált Magyarországon a demokráciát félteni, érdemes körülnézni a nagyvilágban, hogy a magyarországihoz hasonló helyzeteket miként reagálnak le nálunk fejlettebb demokráciákban.

Az USA-ban Barack Obama elnök demokrata pártja súlyos vereséget szenvedett az időközi képviselőházi és szenátusi választáson a republikánusokkal szemben. Míg nálunk ilyenkor 72 órás ultimátumok, megkérdőjelezett legitimitás és demokráciaféltő szólamok szoktak elhangozni, addig az USÁ-ban politikusaink számára érthetetlen dolgok zajlanak.

A felek megbeszéléseken vesznek részt az elkövetkező időszak előtt álló feladatok egyeztetése, és az együttműködés formáinak kialakítása céljából. A republikánusok győzelmüket mondhatni alázattal vették tudomásul, és megnövekedett súlyuknál fogva felelősségteljes politizálásra, az elnökkel való együttműködésre, de saját programjuk megvalósítására törekednek.

Nálunk ez sajnos elképzelhetetlen. Mindkét tábor démonizálta a másikat, és főként annak vezetőjét. Már ha Gyurcsány egyáltalán a szocialisták vezetőjének számít jelenleg.

Időnként hallani lehet olyan óhajokat az országban – és az ilyeneket mindig hülyének nézik –, hogy két okos és tehetséges ember, Orbán és Gyurcsány miért nem tud vállvetve küzdeni az ország érdekeiért, legalább a legfontosabb kérdésekben, amit nemzeti minimumnak is szoktak nevezni?

Szóval nekem csak ne féltse egyik oldal sem a demokráciát (értsd saját hatalmát)! Észreveszem én, ha csorbulnának a jogaim, nem kell külön felhívni rá a figyelmemet. Aztán majd intézkedem a probléma megoldása érdekében a szavazófülkében.

Csak a Happy End kedvéért íme még egy jó kis vicc, egy zseniális blogról. Mi magyarok Torgyán óta már nem tudunk politikai viccen nevetni. Visszasírjuk?