Van értelme a cikkek utáni névtelen hozzászólásokban folyó eszmecserének? A Jelek szerint Török Gábor is amellett tette le a voksát, hogy nincs. Szavai szerint:

A blogon a kommentelési lehetőséget pihentetem. Ennek oka, hogy az elmúlt időszakban egyre kevesebb időben egyre rosszabb érzésekkel figyeltem az egyre több kimoderálásra érdemes hozzászólást. Elnézést kérek mindazoktól, akik értékes megjegyzésekkel gyarapították a blogot. Az esetleges visszajelzéseket a fenti e-mail címen, a hozzászólásokat pedig a facebook oldalon továbbra is érdeklődéssel várom.

Tény és való, hogy Török Gábor véleményében (amire én egyébként nagyon sokat adok) van valami. Rendkívül sok a szabadszájú, káromkodó, személyeskedő, véleményét szélsőségesen kritikus hangnemben előadó hozzászóló.

Ezért, vagy nem ezért, de a blog.hu-n egyre terjed a szabad véleménynyilvánítást valamilyen mértékig elutasító blogok száma. Én ezzel a nézettel továbbra sem értek egyet. Ahogy Török Gábor írja: „Elnézést kérek mindazoktól, akik értékes megjegyzésekkel gyarapították a blogot.”

Hát mi nem nézzük el! A helyes elnézéskérés ugyanis így néz ki: Elnézést kérek az olvasóktól, hogy az értékes megjegyzések közé rossz érzéseket keltő hozzászólások is keverednek. De hát ez egy ilyen ország. Élnek közöttünk szélsőségesek, neveletlenek, gátlástalanok is, nem csak mérsékeltek, jól neveltek és kulturáltak. A Nívó blog vallja, hogy a rossz érzéseket keltő vélemény is vélemény, és a maga módján értékes és érdekes is. Mert ilyen emberek is élnek közöttünk.

A blog.hu egy remek felület arra, hogy a magyar emberek névtelenül, kötetlenül kommunikáljanak egymással. Néhány év vagy évtized múlva remek korlenyomat lesz visszaolvasni egy-egy politikai témában írt posztunk hozzászólásait. Mert bizony ilyenek is vagyunk, ilyenek a névtelen hangadóink. Szidják, becsmérlik a mindenkori kormányt, parttalan vitába bonyolódnak, véleményükből fikarcnyit sem engedve, lehülyézve, leagyhalottazva azokat akiknek más a véleményük (mondjuk azokat akik jelen esetben még mindig a Fideszben bíznak). És persze ne felejtsük el azokat sem, akik úgymond „etetik a trollokat", és bizonyos témákra hiperérzékenységgel reagálnak.

Mások még egy gondolati svédcsavart belevisznek a dologba, azt állítva, hogy egyes posztok „kommentvadászok”, vagyis eleve azért íródnak, hogy minél nagyobb vihart keltsenek. Van ilyen, el kell ismerni. Magam részéről szeretem az ilyen írásokat, és a kapcsolódó hozzászólásokat olvasgatni. Remek szórakozás. Ilyenkor valójában nem is a kommentvadász bloggert kellene támadni, hisz ő gyakorlatilag nem tesz mást, mint a maga vitatható módszerével próbálja tanítani a botránkozó hozzászólókat, hogy „te hülye, vedd már észre, hogy palira vagy véve, máskor gondolkodj, mielőtt hozzászólsz valamihez!”

Aztán persze olyanok is vannak, akik az adott témától majdnem tök függetlenül beraknak egy-egy linket, amivel az általuk fontosnak tartott témákra próbálják minél több ember figyelmét felkelteni.

A Nívó blog szerint tehát a troll is ember. Köztünk élő ember, aki a való világban lehet, hogy egy elkeseredett szerencsétlen, de simán lehet, hogy egy sikeres intelligens ember, aki csak poénból polgárpukkasztóskodik szabadidejében.

Aztán persze az is jó kérdés, hogy valójában mire is tud szolgálni egy-egy írás után a kommentfolyam? Valóban a témához szorosan kapcsolódó értelmes/értelmiségi eszmecserének kell ott lennie? Avagy az a jó, ha több szálon futó párbeszédek alakulnak ki, ahol egyik témából jön a másik? Mindkettő jól hangzik. De ha egyszer valaki politikai témájú posztot ír, akkor bizony az is érdekes és értékes lehet, hogy mit gondolnak az emberek úgy általában? Mit gondol a munkanélküli, mit gondol az ideges, mit gondol a neveletlen, esetleg hogyan hagyják magukat provokálni egyesek, hogyan próbálják a másikat egy egyre cifrább szavakat alkalmazó verbális szócsatában legyőzni.

A Nívó blognak meggyőződése, hogy nem szabad ezeket a véleményeket korlátozni. Mert a politizálás az pontosan ez. Kormányszidás, káromkodás, övön aluli ütésektől hemzsegő vita, vagy akár frappánsan központilag megírt propagandaanyag terjesztése minden lehetséges módon. Egyszóval más emberek, olvasók véleményének formálása, irányítása, befolyásolása minden lehetséges eszközzel és módszerrel. Nincs ezzel a világon semmi gond. Bízunk benne, hogy mindezt nívós törzsolvasóink is így gondolják, és nem zavar senkit a kommentfolyam „minősége”. Már csak azért sem, mert sokan bevallottan azért járnak vissza ide olvasni, mert kíváncsiak, hogy mit találtunk már ki megint egy-egy aktuális témával kapcsolatban, szemben az általános netes közvélekedéssel.

Egy dolog azonban biztos. Eme ránk szakadt anonim eszmecsere lehetőséget egyelőre messze nem optimálisan használja ki a magyar internetező társadalom. Tanulni, gyakorolni kell még ezt. És itt a lényeg a tanuláson és a gyakorláson van, mert ezeket csakis moderálatlan blogokon, fórumokon lehet megtenni. Nos, itt mindenki kedvére gyakorolhat. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! :)