A Fidesz által elképzelt fizetős felsőoktatás igenis minden magyar állampolgárnak érdeke! Érdeke az alacsony jövedelmű társadalmi csoportoknak éppúgy, mint maguknak az érintett diákoknak. Aki a saját taníttatásának a költségét sem képes kitermelni későbbi munkája során, azt miért kellene adófizetői pénzből taníttatni? Itt most nem az orvosokról, meg a tanárokról van szó, mert az ő költségüket az állam átvállalja, hanem a piaci szakmákról.

Ez így elsőre meredeken hangzik, pedig határozottan így van! No persze nem mindegy hogyan vezetik be, de az a módszer, amit a Fidesz javasol rendkívül előremutató a jövőre nézve. Persze a tisztánlátást akadályozza a témában zajló sokéves demagóg vita, úgyhogy ezúttal próbáljuk meg kicsit meghaladni a témában általában elhangzó felszínes érvrendszert és leegyszerűsített paneleket.

A mindenkori ellenzék, vagy éppen az ellenzéki Véleményvezér blog legfőbb vádja a fizetős felsőoktatással kapcsolatban, hogy az kirekeszti a nehezebb anyagi helyzetűeket a felsőoktatásból, ezáltal csorbul az esélyegyenlőség, lezárja az utat a felemelkedés, a középosztályba feljutás elől.

Fenti érvek alapján a felszínes gondolkodó igaznak is gondolhatja a fizetős felsőoktatás káros voltát, de ha rendszerben gondolkodunk, akkor egész más a kép. Nézzük sorjában!

Miért előnyös az önfinanszírozó felsőoktatás az adófizetőknek?

Leginkább azért, mert nem az ő adójából kell finanszírozni azt. A felsőoktatási rendszer fenntartásának éves költsége nagyjából (300 milliárd Ft) 157 milliárd Ft, miközben a felsőoktatásban részt vevő államilag támogatott hallgatók száma úgy (300 ezer fő) 200 ezer fő. Ha a két számot elosztjuk egymással, azt kapjuk, hogy egy hallgató taníttatása évente (1 millió Ft-ba) 800ezer Ft-ba kerül az államnak, a társadalomnak, az adófizetőknek. Ezt a 157 milliárd Ft-ot évente az államnak be kell szednie adó formájában. Ha ez nem lenne, vagyis ha a felsőoktatás önfinanszírozó lenne, ennyivel kevesebb adót kellene fizetnünk. Vagy ha már beszedjük, elkölthetnénk munkahelyteremtésre, gazdaságélénkítésre, vagy mondjuk adósságcsökkentésre.

És miért előnyös a hallgatóknak?

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a kormány nem csak úgy önmagában vezette be a tandíjat, ahogy azt tette volna például 2008-ban vagy 1995-ben a szocialista párt, hanem egy olyan rendszer részeként, amelyben az érintett szakok diplomásai nagyon jól járhatnak. Az ugye világos, hogy az önfinanszírozó felsőoktatást nem a tanári vagy az orvosi karokon vezetik be, - az ellenzéki bírálók ezt a tényt is hajlamosak elhallgatni -  ahol nyomottak az államilag szabályozott bérek, hanem azokon a szakokon (pl. jogi vagy közgazdasági), ahol diplomaszerzés és elhelyezkedés után bizony átlagot magasan meghaladó jövedelmeket lehet elérni. Tehát igaz ugyan, hogy ezen diplomák megszerzése pénzbe kerül az illetőnek, utána viszont egy egykulcsos jövedelemadó rendszerben találja magát, tehát az elért magas jövedelméből több marad zsebben, és kevesebbet von el az állam. Ráadásul a családi adókedvezmény révén a sok gyermek vállalását is erősen ösztönzi a rendszer ebben a társadalmi rétegben, hiszen ezek a fiatalok lesznek azok, akik három gyermek vállalása esetén magas jövedelmük okán igénybe tudják venni a maximális, havi 100ezer forintos adókedvezményt is, Valamint a gyermeknevelés révén újra jogosult otthonteremtési szocpol támogatásra is. Senki nem mondhatja tehát, hogy nincs perspektíva ma olyan szakokra jelentkezni a fizetős felsőoktatásban, ahol várhatóan magas jövedelmeket lehet elérni.

Az sem igaz, hogy bárki is ki lenne rekesztve a fizetős felsőoktatásból az anyagiak miatt, hiszen a 2%-os kamatozású Diákhitel 2 rendszer pont a tandíj fizetésre lett kitalálva, míg a hagyományos diákhitel lehetővé teszi mindenki számára, hogy akár diákmunka nélkül is fizesse belőle a havi megélhetést és az albérleti/kollégiumi díjat, ha otthonától távol tanul valaki.

Az persze igaz, hogy a diplomaszerzés önmagában még nem garantálja a jó állás megszerzését. Ahhoz bizony kitartónak, céltudatosnak, tehetségesnek, önmagát jól eladni tudónak és nem utolsósorban mobilnak kell lennie a fiataloknak. A sült galamb nem repül senkinek a szájába, harcolni kell érte. Aki nem ilyen, annak nem lesz jó állása, és nem fogja tudni visszafizetni a diákhitelét. De ugyanígy kidobott pénz az oktatására költött állami pénz is egy ingyenes rendszerben.

Lehet tehát választani! Mi a jobb? A Fidesz rendszer, ahol a diplomás önerőből vagy Diákhitelből kifizeti taníttatásának költségeit, majd élvezi az egykulcsos adó és a családi kedvezmények rendszerét, vagy pedig a költségtérítéses rendszer, ahol ingyenes, vagy jelképes összegű tandíjú a felsőoktatás, viszont a többkulcsos adónak köszönhetően aztán egész életében fizetheti a magas adókat, akire tulajdonképpen adófizető rabszolgaként, fejőstehénként tekint az állam. Nem beszélve arról, ha gyereket vállalsz, tehát megugrik a költséged és visszaesik a jövedelmed, akkor azt sem ismeri el az állam, és lakástámogatási rendszer sincs, mert azt ugye a szocialisták és Bajnaiék megszüntették. Hogyan vállalnál erre gyereket??

Rossz dolog a Diákhitel?

Erre a kérdésre is ismerjük a demagóg, a magyarok alacsony pénzügyi kultúráját meglovagoló ellenzéki vádakat, miszerint a Diákhitel nem megoldás, sőt nagyon veszélyes, hiszen szegény pályakezdő fiatal egyből adóssággal kezdi az életét, meg különben sincs semmi garancia arra, hogy a diploma után el tud helyezkedni. Meg egyáltalán, a hitel úgy általában egy rossz dolog!

Persze hogy a hitel rossz lenne, csak ebben a felállásban hallhatjuk, közben persze az is folyamatos vád, hogy a bankadó miatt a bankok leállították a hitelezést, pedig hitelezés nélkül nincs gazdasági növekedés, tehát a hitelezés ebben a gondolatmenetben már hirtelen egy jó dolog. Hogy is van ez? Természetesen úgy, hogy vannak jó hitelek és rossz hitelek. Rossz hitel például egy 30%-os THM-re megvett LED TV, vagy hitelekből finanszírozott 13. havi nyugdíj, de jó hitel egy fejlesztési hitel, amiből új gyártóegységek, termelő tőke keletkezik. Ugyanígy jó hitel a 2%-os Diákhitel2, ami nem más, mint egy humán tőkébe fektetett fejlesztési hitel. De persze az ellenzék részéről bármit tesz is a kormány, ha sapka van rajta az a baj, ha meg nincs, akkor meg az.

Mellékszál, de ugyanez a következetlenség lelhető fel az ellenzék kritikái között amikor egyfelől arról beszél, hogy a választási regisztráció milyen egy ördögtől való dolog, nem másról szól, mint hogy az alsóbb rétegeket zárjuk ki a szavazásból. Közben meg az is vád, hogy a Fidesz kizárólag a politikai analfabétákra épít, kommunikációját végletekig leegyszerűsítve tálalja a köznek szándékait, terveit. Hogy is van ez? Hol a sapka?

Másik mellékszál, ami mutatja a magyarok pénzügyi kultúrájának tragikus szintjét, az a devizahitelek  árfolyamgát rendszerének népszerűtlensége. Szinte minden felkent szervezet, intézmény azt tanácsolja, hogy nagyon érdemes belépni, mégis a jelentkezési határidő letelte előtt nem sokkal a jogosultak alig 20%-a élt a lehetőséggel. Az interneten meg keringenek olyan ellenzéki riogatások, és minden alapot nélkülöző számítgatások, hogy bizony az árfolyamgát milyen rossz dolog, nem segít a bajba jutott hiteleseken, sőt még jobban eladósítja őket. Közben pedig az is vád, hogy miért támogatják az adófizetők pénzéből azokat, akik felelőtlenül devizában adósodtak el, és miért nem a forinthiteleseket. Hogy is van ez? Hol a sapka?

Mire jó az ösztöndíj?

Hallani időnként alternatív javaslatot is. Ez általában valamilyen homályos okfejtés arról, hogy kell valamekkora tandíj is, meg kell ösztöndíj rendszer is, amit tanulmányi eredmény, vagy éppen szociális tényezők alapján lehetne osztogatni. Nem kétlem, hogy az ösztöndíj is lehet működőképes megoldás, csak éppen baromi nehéz jól megvalósítani, ellenben viszonylag könnyű kijátszani. Szociális rászorultságot bármelyik gazdag vállalkozó apuci ki tud mutatni jövedelemigazolásán, a tanulmányi eredmény alapú ösztöndíj pedig éppen nem a rászorulót támogatja, hanem azt a jó helyzetben lévő jó hátterű hallgatót, akinek nem kell mondjuk diákmunkát vállalnia éjszakánként, hanem maximálisan a tanulásra tud koncentrálni, ráadásul eleve olyan elit gimnáziumokból jött, ahol magasabb szintű középfokú oktatásban volt része, így a felsőoktatási tanulmányokat is könnyebben veszi, mint egy falusi kisiskolából érkező hátrányos helyzetű társa.

Mit kellene még tennie a Fidesznek?

Elsősorban jobb kommunikáció kellene a felsőoktatási reformmal kapcsolatban. Ehhez mondjuk nem Selmeczi Gabriellát kellene kiállítani, hogy elmagyarázza, hanem valaki mást. Persze nincs kétségem afelől, hogy akárki lenne a szóvivő, gyorsan karaktergyilkolászás áldozata lenne ő is. Lásd: Giró-Szász András, vagy éppen pont a Fidesz által kicsinált mszp-s kormányszóvivő-jelölt, Demcsák Zsuzsa. 

Szóval be kellene mutatni, hogyan illeszkedik a fizetős felsőoktatás az egykulcsos adó rendszerébe, miért előnyös ez mindenkinek, miért nem kell félni a Diákhiteltől.

A néhány tízezres olvasottságú Nívó blog persze próbálkozik, de talán hatékonyabb lenne, ha az óriásplakátokon nem az összebújó sutyorgó Gyurcsányt és Bajnait láthatnánk mindenfelé, hanem a kormányintézkedések, köztük a felsőoktatási reform előnyeit ecsetelő ismeretterjesztő anyagokat.

***** Frissítés: 2012.12.15.

És a lájkok csak érkeznek és érkeznek. Nem tudom honnan, gondolom a facebook-ról, mindenesetre köszönöm. A kommentelők között egyedül maradt a cikk szerzője a véleményével, de a lájkok száma nagyon sokat jelent.