Jól bekezdett a megalakulóban lévő (remélem elég diplomatikusan fogalmaztam :) új parlamenti frakció, azon belül is Molnár Csaba „frakcióvezető”.
Idéznék tőle néhány mondatot egy index-es cikkből:
Erős szavak ezek. Elsőre olyan érzése van az embernek, mintha valami szélsőséges, parlamentbe épphogy bejutott, majd bomlásnak induló párt frakcióvezetője mondta volna.„Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a frakció létezik és működik, napirend előtti felszólalást nyújtott be, válaszolni szeretne Orbán Viktor felszólalására" – mondta Molnár, aki bízik benne, „hogy nem lesz ez ügyben jogi csűrés-csavarás". Molnár szerint „sajnos fenáll az esélye annak, hogy az Orbán-kormány, ahogy eddig is tette, most is megpróbál packázni". „Abban az esetben, ha fél egy körül nem tudjuk még, hogy a Demokrata Párt frakciója működhet, azt a jogállam elleni támadásnak, gazemberségnek és a Fidesz félelmének fogjuk tartani" – jelentette ki. Ha meg mégsem engedik őket tevékenykedni, az EU-hoz fordulnak panasszal.
De nem. A fenti mondatok egy olyan párt prominensétől hangzottak el, amelynek deklarált célja a demokrácián és a jogállamon ejtett sebek begyógyítása, a köztársaság megvédése.
Mondataival nyilvánvalóan tematizálni szerette volna a közbeszédet, ami politikai szempontból teljesen logikus is. Amin viszont meglepődtem, hogy egy általam nagyra becsült politikai elemző is ekként tálalta az ügyet:
Az első kihívás ugyanis már az ajtón kopogtat: azt, hogy alakíthat-e frakciót a DKP, politikai értelemben – közjogilag persze más a helyzet - a Fidesz döntheti el. Tisztán politikai racionalitás alapján a Fidesz számára mintha több érv szólna amellett, hogy kapja meg Gyurcsány pártja a lehetőséget: így lehet igazán folyamatos szereplő és így okozhatja a legtöbb fejfájást ellenzéki riválisainak. Ráadásul az MDNP 1996-os példája is ebbe az irányba mutat, azaz – bár a szituáció nem egyértelmű - jogilag is könnyebb érvelni talán a megalakulás mellett, mint ellene. Csakhogy vannak más szempontok is, s nem is csupán zsigeriek: hogyan tudja megmagyarázni a Fidesz a Gyurcsány-ellenességre kondicionált szavazóknak, hogy – feltehetően a Jobbik zajos tiltakozásától kísérve – szabad utat ad a frakcióalakításnak?
Márpedig magyarázni kell: ebben az ügyben hamarosan vagy a DKP, vagy a Jobbik felháborodásától lesz hangos a közélet. Ha a holnapra tekintünk, a Fidesznek az első lényegesen jobb forgatókönyv. Ha a holnaputánra, nos, ekkor a helyzet már messze nem ilyen egyértelmű.
Lehet, hogy én vagyok túl naív, de úgy gondolom, hogy a frakcióalapítás szabályai jogszabályokban, házszabályokban le vannak fektetve. Csak el kell olvasni az idepasszoló részt, és máris világos, hogy kinek lehet frakciója és kinek nem. És ez még akkor is igaz a jelen helyzetre, ha az antiorbánisták azzal jönnek, hogy a „Fidesz gyorsan elfogad egy törvényt, hogy így, vagy úgy legyen oszt’ jó napot”. Ha meg joghézag lenne egy ilyen esetre, akkor megint nem értem azt az előzetes indulatot, hogy márpedig a frakció nekünk jár, különben panaszt teszünk az EU-nál, meg egyébként is mindenki hülye aki ellenezni merné, vagy „pakcázik”.
Egy szó mint száz, számomra nem hiteles a demokrácia- és jogállamféltés egy olyan alakulattól, akik már megalakulásukkor fittyet hánynak a törvényekre, és mintegy előjogként tartanak igényt saját frakcióra. Ha meg nem kapnak, akkor mennek az EU-hoz árulkodni. Ez még akkor is gyenge így, ha az előéleteket ignoráljuk, és pusztán a most elhangzottak alapján alkotnánk véleményt. Pedig ugye nem.
