Egy érdekes olvasói levelet olvastam az egyik újságban ma. Így szólt:
Egy újabb törvénymódosító indítvány a devizahitelesek megsegítését nem az ingatlan 30 millió forintot meg nem haladó értékéhez, hanem az eredetileg felvett, 30 millió forintot meg nem haladó összeghez kötné. A 2007-ben 20 évre felvett 30 millió forint devizahitel törlesztőrészlete – a felvétel időpontjában – havi több mint 210 000 Ft-nak felelt meg. Aki ilyen mértékű havi törlesztőrészleteket tudott bevállalni, az nem a középosztályhoz tartozik. 30 millió forint felvételéhez legalább 60 milliós hátteret, garanciát kellett a bankok felé igazolni. Aki ilyen gazdag, annak a devizahitelből származó kárát ne az adófizetők térítsék meg.
Azok megsegítését, akik önhibájukon kívül kerültek bajba, és e bajnak az lett volna a következménye, hogy megsemmisülnek, hajléktalanná válnak, az adófizetők szerintem el tudják fogadni. Meg lehet érteni és el is kell fogadni, hogy az életmentő költségeket az adófizetők terhére valahogy elő kellett teremteni. (Ilyen volt például az árvízkárosultak vagy a vörösiszap áldozatainak költsége is.) Aki 60 millió forintos vagyonnal rendelkezik, azt nem fenyegeti az a veszély, hogy az utcára kerül, legrosszabb esetben szerényebben fog élni, kisebb lakásba fog költözni. Azt viszont, hogy az ő devizahitelből származó kárát is az amúgy is túlterhelt adófizetők fizessék meg, sem megérteni, sem elfogadni nem lehet.
Dr. Szécsi László, Budapest
A levélíró nevét azért bátorkodtam kiírni, mert az ominózus lapban is feltüntette, így gondolom nem bánja.
Mi a gondom az írással? Az, hogy elválasztja egymástól a levélben (gondolom nem véletlenül) sokszor említett adófizető állampolgárt, és a havi 200ezres devizahitelt törlesztő megsegített devizahitelest. Pedig a kettő egy és ugyanaz!! Aki a nettó fizetéséből havi 200ezres devizahitelt törleszt, az havonta legalább ugyanennyit adózik is. Miközben most állami pénzből ennél jóval kisebb támogatást fog kapni öt éven át devizahitelei törlesztéséhez.
Tehát a dolgot nem úgy kell elképzelni, hogy a milliomost segíti az állam a keveset keresők adójából, hanem úgy, hogy bizony a sokat kereső devizahitelesünk nagyon sok adóval járul hozzá a közös kasszához, az egészségügyi és a nyugdíjrendszer fenntartásához, és most átmenetileg ebből a befizetett adójából kap némi könnyítést. Szóval én azt gondolom, hogy igen, az ADÓFIZETŐK megértik és elfogadják ezt. Akik nem szívesen fogadják ezt el, azok az adófizetők pénzéből élők, és a kisjövedelmű, kevés adót fizető emberek. Ők inkább küldenék kisebb házba a gazdagot, és saját nehézségei ellenére fizettetnék vele a magas adót továbbra is, cserébe pedig szó sem lehet arról, hogy amikor a gazdag jut bajba, akkor bármit is visszakapjon belőle az életben. Amolyan "A ló húzzon amíg csak tud! Arra való!" típusú hozzáállás ez.
Végül is ez is egy vélemény, csak én nem értek vele egyet és ennek hangot is adok. Az állam mind a 10 millió állampolgárának az állama. Minden adófizetőnek éreznie kell, hogy az állam, amit az adójával fenntart, kicsit őérte is van. Szerintem nem lehet azt mondani, hogy az állam egyeseket cserbenhagy a bajban azért, mert mások még ezzel együtt is rosszabb helyzetben vannak. Egy ilyen típusú érvelés egészen addig felvetődhetne az emberi irigységre alapozva, amíg nincs teljes kommunizmus, vagyis munkájuktól és teljesítményüktől teljesen függetlenül nem fillérre egyforma mindenkinek a jövedelme és vagyoni helyzete. Ez sehova nem vezet. Vagyishogy vezet, pontosan a teljes lecsúszás és a tehetséges emberek országból való elmeneküléséhez.
Ugyanígy érthetetlen, hogy a levélíró miért veszi egy kalap alá a vörösiszap katasztrófa áldozatait? Pedig nyilvánvaló, hogy közöttük is voltak jómódúak, és szegények is. Vaskos ellentmondás ez a logikájában.
És akkor ezek fényében nézzük még egyszer a levélíró utolsó mondatát: „Azt viszont, hogy az ő [magas jövedelműek] devizahitelből származó kárát is az amúgy is túlterhelt adófizetők fizessék meg, sem megérteni, sem elfogadni nem lehet. "
Valószínűleg inkább devizahiteles-nem devizahiteles ellentétről lehet itt inkább beszélni, bár ilyen összefüggésben sem látom semmi értelmét az egyes társadalmi csoportok egymás ellen hangolásának.
Az egyébként nyilvánvaló, hogy a 2014-es választási kampány egyik fő eleme lesz majd az egykulcsos/többkulcsos adó kérdése. Ez pedig egy csúnya vitának látszik a jobban keresők és a rosszabbul keresők és segélyből élők között. Amúgy pont ez a vita folyik most éppen Szlovákiában, ahol Robert Fico pártja felvetette, hogy megszüntetné az egykulcsos adót. Érdemes lenne követni a témáról szóló szlovák vitákat. Már csak azért is, hogy tudjuk, mire készülhetünk.