A napokban több helyen hallható volt a médiában, hogy Magyarország népessége továbbra is csökken, heteken belül a lélektani tízmillió fő alá esik.
Sokan nemzeti tragédiának, fenntarthatatlan állapotnak tekintik a népességszám csökkenését. De miért is olyan rossz ez nekünk? Rossz egyáltalán, vagy jó oldala is van?
A népesség korösszetétele a korfán ábrázolható legegyszerűbben. A függőleges tengelyen az életkor, a vízszintes tengelyen az egyes életkorokhoz tartozó lakosság száma látható.
A korfának három jellegzetes alakja van:
1. Lapos háromszög alakú korfa
Ebben az esetben nagy a születések száma, a magasabb életkorok felé haladva azonban a korfa gyorsan szűkül. Ebben a ciklusban található a legtöbb fejlődő ország. (afrikai országok, Irán, … stb.) Az ilyen alakú korfa a lakosságszám gyors növekedését vetíti előre. Gazdasági előnye ennek az állapotnak, hogy az aktív korúak aránya jóval nagyobb az idősekénél, így egy főre vetítve kevesebb nyugdíjast kell eltartaniuk. A népesség átlagéletkora alacsony.
2. Harang alakú korfa
Kevesebb a születések száma, az egyes generációk létszáma megegyezik egymással. A lakosságszám lassú növekedése jellemző az átlagéletkor növekedése miatt.
3. A harmadik típusú korfára az jellemző, hogy a születések száma alacsony, nem éri el az előző generációk létszámát.
Tartós tendencia esetén a népesség elöregedik, majd fogyásnak indul. Az aktív korúak arány folyamatosan csökken az idősekhez képest. Ebből következik, hogy egy aktív korú embernek egyre több nyugdíjast kell eltartania. Ebben az állapotban van jelenleg Magyarország, de ide tartozik Németország és Oroszország is.
Gazdasági szempontból tehát egyáltalán nem kedvező ez a harmadik típusú korfa szerkezet, ugyanis az aktív korúakra egyre nagyobb teher hárul az inaktívak eltartásában.
Más szempontból azonban nem ennyire egyértelmű a helyzet. Nyilvánvaló, hogy a lakosságszám gyors növekedése nem tartható fenn a végtelenségig, mert az túlnépesedéshez, a természeti környezet egyre nagyobb mértékű visszaszorulásához, a Föld energiatartalékainak fokozódó kizsákmányolásához vezet például a bányászat és a mezőgazdaság révén.
A lakosságszám csökkenése a fentiek miatt egy sok nehézséggel teli folyamat, de most képzeljük el azt az esetet, ha a népességszám néhány évtized múlva egy alacsonyabb szinten, mondjuk ötmillió főnél stabilizálódik.
Hogy nézne ki egy ötmilliós Magyarország?
Előnyök: Ugyanazok a természeti adottságok kevesebb ember között oszlanának meg, így értelemszerűen mindenkinek több jutna. Kevesebb lakásra, kisebb városokra lenne szükség, csökkenne a népsűrűség. Mérséklődne a túlzsúfoltság például a pesti utakon, megoldódnának a bölcsődei és óvodai helyhiány problémák, javulna a lakáshelyzet. Mindenkire nagyobb földterület jutna, így több mezőgazdasági terméket exportálhatnánk, növelve ezzel gazdagságunkat, vagy akár visszaállíthatjuk egyes területek természetes állapotát, a turizmust és az egészségesebb környezetet elősegítve ezzel. Az emberek gazdagabbak lennének, hiszen az öröklési folyamatok révén kevesebb embernél összpontosulna az évtizedek alatt felhalmozódott vagyon.
Hátrányok: A magyarság lélekszáma arányaiban lecsökken a világ, és a környező országok népességéhez képest. „Eltűnünk a nagy szláv tengerben!” – fogalmazták meg egyesek vészjósló módon. És kétségtelenül az EU-ban is csökkenne szavunk súlya. (De hát a luxemburgiak is kevesen vannak, és köszönik nem panaszkodnak.) Másik lehetséges jelenség - amitől a fenti eszmefuttatásban eltekintettem - a nemzeten belüli demográfiai arányok megváltozása. A cigányság és a bevándorlók aránya jelentősen megnőne, ami alapvetően átformálná az országot.
Fentiek alapján azért legalábbis elmondható, hogy a rövid- és középtávú problémákon túl, hosszú távon nem annyira egyértelmű a lakosságszám csökkenésének káros volta.
Mivel Magyarország lakossága tízmillió körül mozog mióta az eszünket tudjuk, nehéz elképzelni egy másfajta népességű országot. De mégis mit gondol a kedves olvasó, mekkora népesség lenne kívánatos a mai Magyarország területén?
