Ezennel elindítunk egy "Nem lett igazuk" sorozatot. Vagyis olyan írásokat, elevenítünk fel, amelyek az akkori jelen elemzéséből, tények felsorolásából arra a következtetésre jutottak, hogy itt bizony a katasztrófa, a szakadék, a zuhanás felé haladunk majd tovább a jövőben. Érdemes tanulságokat leszűrni belőle.

Első idézett cikkünk a Ténytár blogon jelent meg 2012 novemberében "Recesszió: a Fidesz két éve alatt nem nőtt a gazdaság" - címmel. Érdemes figyelni a jövőre vonatkozó prognózisokat (pl. rögtön az első ábra: dream vs. reality), illetve hogy mennyi jött be ezekből a gazdaság teljesítményére vonatkozóan. Ma már ellenzéki oldalon is olyan mondatokkal találkozhatunk, mint: "nagyjából mindenki azt mondta, hogy lesz néhány jó év, csak az egyik álláspont szerint fenntarthatatlan, nem lesz tartós, míg a másik szerint igen." Pedig ha az ember visszaolvassa a korábbi megnyilatkozásokat, bizony nem ez volt az általános ellenzéki közlendő. Sokkal inkább ez a mondat hangzott el gyakran, ami mára már szinte teljesen elhalkult: "jobban élünk, mint két év múlva".

Lássuk a korabeli cikket:

"Orbán Viktor nem teketóriázott, egy hete kijelentette: „papírunk van arról, hogy a magyar gazdaság jó úton jár." Nos, nincs jó hírünk, mert leszámítva a költségvetési hiány teljesülését – ami szintén nehézkesen, rengeteg megszorítással jön össze – ezt egy adat sem támasztja alá. Sőt, papírunk van arról, hogy rossz úton járunk. A legfrissebb KSH-adatok arról tanúskodnak, hogy a magyar gazdaság továbbra is recesszióban maradt, negyedéves alapon 0,2 százalékos, míg éves alapon (naptári hatásokkal kiigazítva) 1,4 százalékos a zsugorodás mértéke.

De nem csak a GDP-adattal van probléma. Míg az Európai Unióban az átlagos infláció 2,5 százalék, addig a magyar infláció a szeptemberi 6,6 százalék után októberben 6 százalék volt. Ráadásul a maginfláció is 5,1 százalék volt, ebben már nem szerepelnek az olyan gyorsan változó külső gazdasági hatások, mint például az üzemanyag-, vagy az energiaárak.

A pénzügyi és kockázati mutatók az év eleji rekordszinthez képest jelentősen mérséklődtek, a piacok egyelőre bizakodóak. Kérdés, hogy mi lesz pár hónap múlva,amikor elkezdik beárazni az IMF-védőháló hiányát, és az ország sebezhetőségét.

Mindenesetre az biztos, hogy a 2010. III. negyedévi GDP-adat lényegében fillérre megegyezik a 2012. III. negyedévi adatával - így elmondható, hogy a Fidesz két éves kormányzása alatt egy centit sem nővekedett a gazdaságunk.

Változatlanul recesszió

A magyar gazdaság továbbra is kátyúban van. Az idén mind a három negyedévben visszaesést produkáltunk, mind negyedéves, mind éves alapon, de ha az utolsó másfél év teljesítményét nézzük, akkor sem túl rózsás a helyzet. Az utolsó hat negyedévből kettőben 0,1 százalékos növekedés volt – ami épphogy nem stagnálás – míg a maradék négyben visszaesés, természetesen negyedéves alapon. Ezek után nyugodtan kijelenthető, hogy a Fidesz gazdasági modellje megbukott, hiszen a kormányváltás idején tapasztalható kedvező gazdasági környezetet egy év alatt szétzilálták. Ne feledjük, hogy a kormányváltás idején már növekedési pályán volt a gazdaság, a költségvetés pozíciója stabil volt, a kockázati mutatók pedig a válság előtti szinten álltak. Ennek ellenére a Fidesz könnyű szívvel jelentette, hogy csődközeli helyzetből mentették ki a magyar gazdaságot, bár ezt egy adat, vagy mutató sem támasztja alá.

A kormány és a miniszterelnök realitásérzékét jól tükrözi az alábbi kijelentés:

"Már van papírunk is arról, hogy a magyar gazdaság jó úton jár.  A magyar gazdaság megújítása, amely számos innovatív, nem ortodox eszközt is tartalmazott, egy sikeres gazdasági modellben fejeződik ki" – Orbán Viktor, 2012. november 8.

A nem tankönyvszerű gazdaságpolitika annyira jól sikerült, hogy a magyar gazdaság az úgynevezett stagflációs spirálba került, a kilábalás jelei pedig nem látszódnak. Az állandó megszorításokon keresztül a fiskális politika csak tovább hűti a gazdaságot, a kiigazító intézkedések rossz struktúrája pedig csak tovább mélyíti a válságot. A brutális bankadó benntartása és a tranzakciós illeték – a bankok a saját részüket többnyire áthárítják – bevezetése mellett körvonalazódni látszik a jövő évi kép:legjobb esetben is stagnálással kell számolni. A külföldi bankok masszívan veszteségesek, az anyabankok pedig szép lassan megunják az állandó feltőkésítést. Banki hitelezés nélkül nem lesznek vállalati beruházások, pedig a beruházási kedv az idei évben történelmi mélyponton jár.  

A beruházások volumenindexe is tükrözi a helyzetet. A válság után volt egy jelentős mértékű „kirobbanás” a feldolgozóiparban, ebben persze semmi meglepő nincs, hisz volt honnan visszajönni 2008-2009 után. A mérséklődésben sincs semmi meglepő, hiszen volumenváltozásról van szó, viszont az idei évben tapasztalható negatív tendencia már aggodalomra ad okot. Nemzetgazdasági szinten viszont nem is sikerült kilábalni a negatív sávból.

Míg tavaly a mezőgazdaság még kedvezően hatott a gazdasági teljesítményre – a vártnál magasabb éves növekedés –, addig idén a nagyon gyenge terméshozam nem kedvez a kilábalásra áhítozó magyar gazdaságnak. A mezőgazdaság hozzáadott értéke azonban nagyon alacsony a teljes gazdasági teljesítményhez képest, így ha ezen múlik, hogy éppen jól megy-e, vagy sem, az már régen rossz.

A Fidesz gazdaságpolitikája által az elmúlt két évben gyakorlatilag "semmilyen új érték"nem jött létre, a bruttó hazai termék a 2010-es szintre fog visszaesni idén.

Magas infláció, csökkenő fogyasztás

Nem csak a beruházások, hanem a fogyasztás terén is komoly problémák vannak. Kormányzati fogyasztásra – illetve beruházásokra – nyilvánvalóan nincs lehetőség a fiskális kiigazítások miatt. A magánszektor fogyasztása viszont ugyanúgy csökken, mint a beruházások volumene. Hiába az egykulcsos adó, az a réteg, aki többletfogyasztásba fektetné a pénzét, nem járt jól az az új adórendszerrel. A magas inflációnak köszönhetően az átlagos  reálbérek csökkennek idén, és a tendencia jövőre is megmarad. Előzetes becslések alapján a jövő évi árszínvonal növekedés 5-5,5 százalék közé tehető, a vállalatoknak és a kkv-szektornak pedig nincs lehetősége ennél nagyobb mértékű béremelésre. Fogyasztási expanzióval tehát 2013-ban se számoljunk, hiába lesz egykulcsos az egykulcsos szja.

A külföld tehet erről?

Határozottan nem. Nyilvánvalóan az eurózóna adósságválsága rányomja a bélyegét a teljes európai gazdaságra, de nem ennyire. A régióban szinten minden ország pozitív adatot tud felmutatni, ráadásul a magyar kereskedelemnek oly fontos Németország jól tartja magát. Németország most is hozta a kötelezőt, sőt még az elemzői várakozásoknál is jobban teljesített. Nyugodtan kijelenthető, hogy csúsztatás a Nemzetgazdasági Minisztérium kijelentése, miszerint a külföldi trendek miatt van recesszióban a magyar gazdaság.

Az előző negyedéves adatokkal foglalkozó bejegyzésünkben is - grafikonok segítségével - cáfoltuk a Nemzetgazdasági Minisztérium csúsztatását.

Feltesszük a kérdést: Szlovákia, Lengyelország, Ausztria vagy a Baltikum miért nincs recesszióban? Az eurózóna visszaesése miért alacsonyabb a magyarénál? És miért magasabb mind az uniós, mind a régiós beruházási ráta, mint a magyar? Az Eurostat adataiból látszik, hogy máshol közel sincs olyan mértékű visszaesés, mint Magyarország, és a huszonhetek összességében nem kerültek recesszióba. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy EU egészét a bajba jutott déli országok húzzák le.

A probléma forrása

A probléma forrása továbbra is a magyar gazdasági modellben keresendő. Az unortodox gazdaságpolitika tönkretette a magyar gazdaságba vetett bizalmat, a jogi és gazdasági környezet kiszámíthatatlanná vált. A külföldi befektetők nem akarnak beruházni egy országba, amely ennyire kiszámíthatatlan, nem beszélve a politikai önkényuralomról és az államosításokról. Egy amúgy is tőkeszegény ország számára a tőke elijesztése pedig végzetes lehet. Az egykulcsos adó nem hozott áttörést, viszont több millió magyar munkavállaló járt rosszul az áthárított adókkal és az indirekt adóemelésekkel. Nem beszélve a vállalkozói szektorról.

Bár a kockázati mutatók az elmúlt hónapok során visszatértek a kormányváltás idején tapasztalt szintre, a feszültség még korántsem múlt el. A kedvező pénzpiaci hangulat nyugodtan írható a FED és az EKB likviditásfokozó intézkedéseinek számlájára, valamint a külföldi pénzpiaci szereplők prémiumvadászatára. Ha ez a prémiumkeresés alábbhagy, és ismét a kockázatkerülés kerül a középpontba, a magyar gazdaság sebezhetősége meg fog mutatkozni az árfolyamban, a CDS-felárban és a referenciahozamban. Ezért is lenne szükséges egy mielőbbi IMF-megállapodás, ennek viszont nyomai sincsenek.

Ideje lenne levonni a konzekvenciákat

A Fidesz-féle gazdasági modell megbukott. A költségvetési hiány teljesülésén kívül a kormánypárt semmit sem tud felmutatni, de ezt is csak ad hoc kiigazítások és egyszeri intézkedések segítségével. 2014-re az Európai Unió már 3,5 százalékos GDP-arányos hiánnyal számol, így nagy valószínűséggel nem fogunk kikerülni a túlzottdeficit-eljárás alól. Orbán Viktor hiába mondja azt, hogy nem voltak megszorítások és nem is lesznek, Magyarországon az elmúlt két évben annyi megszorítás volt, mint azelőtt soha.

Az államadósság lényegében csak az elvont magánnyugdíjpénztári vagyonnak köszönhetően csökkent.

A magyar gazdaság lassan másfél éve toporog, a kiút pedig nem látszik. A szegénység egyre nagyobb, és nemcsak, hogy az uniós átlaghoz nem tudunk felzárkózni, egyre inkább elszakadunk a régiós átlagtól is. Ez most a magyar valóság, ez a gazdasági modell eredménye.

A Fidesznek le kellene vonnia a konzekvenciákat, és egy teljesen új, tankönyvszerű gazdaságpolitikára lenne szükség. Matolcsy György nélkül. És persze Isten óvja a magyart, hogy a tündérmesék királya a Magyar Nemzeti Bank élére kerüljön."