Némileg felháborodottan olvastam a Véleményvezér blog tegnapi, Index.hu címlapjára is felkerülő posztját, melyben a lakossági devizahitelt felvevőket teszi felelőssé a gazdaság mai állapotáért.
A posztoló „szépen” levezeti, hogy (A) a svájci frankot felvevő lakossági ügyfelek közül egyre több a nemfizető rossz adós, így (B) csökken a bankok hitelezési tevékenysége, így (C) az egyébként megrendelésekkel teli vállalatok sem jutnak forráshoz, nem tudnak növekedni és ezért (D) alacsony a magyar gazdaság növekedése.
Nos a fenti állítások egyenként még akár igazak is lehetnek, de ilyetén összefüggésbe helyezve rendkívül félrevezető, mondhatni hangulatkeltő, ami egy magát véleményvezérnek nevező blogtól nem túl elegáns.
A PSZÁF hivatalos adataiból kiderül, hogy nemcsak a lakossági devizahitelek, hanem a lakossági forinthitelek, sőt a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelek is nagyjából azonos arányban váltak késedelmessé az elmúlt hónapok során. A válság azonos mértékben, ha nem jobban sújtotta a forinthitellel rendelkezőket mint a devizahiteleseket.
Ennek egyik oka, hogy a válság alatt megnövekedett országkockázat miatt a magyar állam és a magyar bankrendszer a korábbiaknál jócskán magasabb kamatra jutott csak forrásokhoz. Az állampapírok hozama hosszú időre kétszámjegyűvé vált, megnőttek a bankközi forintkamatok és a betéti kamatok is. Mindezek a fejlemények magával húzták a banki hitelek kamatainak növekedését. Így a forinthitelesek jó része a kamatemelkedés következtében ugyanúgy érzékeli a törlesztőrészletek növekedését, mint a svájci frank hitelesek az árfolyam növekedése következtében. A válság alatt megnőtt országkockázat hatására nem csak a devizaárfolyamok emelkedtek, hanem a forint kamatszintek is.
Másik oka, hogy a munkanélküliség, és a megszorítások vásárlóerő csökkentő hatása mindenkit egyformán érintettek, tehát a forinthitelesek is meggyengült anyagi pozícióból szembesültek magasabb törlesztő részleteikkel.
A hazai kis- és közepes vállalkozásoknak pedig a törlesztő részleteik növekedése mellett a megrendeléseik és ügyfeleik számának csökkenésével, tehát csökkenő bevételekkel kellett szembenézniük.
Belátható, hogy mindezen folyamatok eredményeképpen szükségszerűen nőtt nemcsak a lakossági devizahitelesek, hanem a másik két szegmens késedelmes hiteleinek a száma is. Mindezek mellé még odatehetjük, hogy sok svájci frank hiteles összességében még mindig kedvezőbb pozícióban van a forinthitelesekhez képest a máig fennálló alacsonyabb devizahitel kamatok miatt.
Fentiek alapján erős túlzásnak és csúsztatásnak hat azt állítani, hogy a devizahitelesek okolhatók a mai gyenge gazdasági teljesítményért, és ők szívják el az egyébként jól működő vállalatok elől is a növekedésükhöz szükséges forrásokat. A svájci frank hitelesek az árfolyamgyengülés következtében valójában minden korábbinál nagyobb összegeket fizetnek ki havonta a bankoknak hiteltörlesztésként annak ellenére is, hogy nőtt a késedelmesen fizetők száma.
Én pont ellenkező állítást fogalmaznék meg a Véleményvezér blog állításával szemben: Az alacsony kamatozású devizahitelek járultak hozzá az elmúlt években a gazdaság növekedéséhez. Hiszen ha én felvettem egy devizahitelt és abból házat építettem, akkor egyrészt munkát nyújtottam egy csoport kőművesnek, és más szakembernek, valamint rengeteg áfát fizettem be a költségvetésbe. Mindez a munkahelyek számának növekedéséhez és a költségvetési bevételeinek növekedéséhez is hozzájárult. A devizahitelek nélkül ez nem valósulhatott volna meg, hiszen a magas kamatozású forinthitel kamatait nem tudtam volna megfizetni, így eleve bele sem vágok az építkezésbe, de legalábbis jobban meggondolom, hogy így is megéri-e ez nekem.
A vállalkozások esetében ugyanaz a helyzet. A magas forinthitel kamatokat sokan nem tudták kitermelni. Az alacsony kamatozású devizahitel, azonban olyan forrást nyújtott számukra, amely mellett egy sor beruházást megérte elindítani, és nyereséget termelt nekik, valamint munkahelyet teremtett számos magyar ember számára.
A devizahitelezés elterjedése tehát felpörgette a gazdaság motorját, munkahelyeket és költségvetési bevételeket generált. Cserébe viszont jelentősen megnőtt az árfolyamkitettség, ami most, gyenge árfolyamnál többlet fizetési kötelezettségekkel jár. Mondhatni a válság erősebben érinti a devizakitettséggel rendelkezőket.
Az árfolyamgyengülés nem a válság okozója, hanem csak annak következménye. Ha a válság kitörésekor nincs az országban devizahitelezés, az akkor is begyűrűzött volna, a munkanélküliség akkor is növekedett volna, a gazdaság növekedése pedig ugyanúgy lelassult volna.
A devizahitelesek után „a gyakorlatban a terhek egy nagyon jelentős részét a magyar államnak kellene viselnie, tehát egészen pontosan: a magyar adófizetőnek. Rettentően bosszantó, de ettől még így van.” Vonja le a következtetést a Véleményvezér blog.
Ez így van. De én kiegészíteném azzal, hogy nemcsak a devizahitelesek, hanem a forinthitelesek kisegítését is az adófizetők állják majd. Sőt az új Széchenyi program gyakorlatilag a kisvállalkozások hitelezési gondjainak megoldását célozza, ennek költsége szintén az adófizetőket terheli.
Az örök kapitalista mondás tehát most is igaz: Amikor a gazdaság jól pörög akkor „credit is king”, válság idején viszont „cash is king”. Vagyis gazdasági prosperitás idején a hitelfelvevők jobban élnek, és ők szolgáltatják a gazdasági növekedést és a keresletet, a többiek (megtakarítók) viszont valós lehetőségeik alatt élnek, hiszen pénzüket fogyasztás-beruházás helyett odaadják másnak. Válság idején viszont a hitelfelvevők problémákkal szembesülnek, és magasabb életszínvonalukból lejjebb adni kényszerülnek, míg a megtakarítók némileg nagyobb biztonságban érezhetik magukat. De baj esetén megint csak nem lehet máshoz nyúlni, mint az ő megtakarításaikhoz. Bosszantó, de ettől még így van.
Véleményem szerint így kerek a történet.