Magyarországon sajnos még nem működik a “cashback”, ami tulajdonképpen egy nagyon jó dolog: mikor az ember vásárol egy üzletben, és bankkártyával fizet, akkor egyúttal pénzt is ki tud venni, mintha az áruház kasszája ATM is lenne egyben. Vajon hogyan is működik ez a rendszer, és miért jó ez a gazdasági szereplőknek?
Mikor kártyával fizetsz a kasszánál, tulajdonképpen az történik, hogy megbízod a bankot, hogy a vásárlás összegét utalja át a te számládról az áruház számlájára. Ebben az esetben a vásárlás összege=a bankszámláról leemelt pénz összegével. Cashback esetén az történik, hogy a vásárlás után, de még a fizetés előtt megkérdezi a kasszás (nem a kaszás, ha az kérdez, már nagy baj van :-), a vásárlót: kér még cashbacket? (Jó lenne ezt a kifejezést magyarosítani, talán a készpénzfelvétel a legjobb szó rá, azaz a kérdés így hangozhatna magyarosan: kíván készpénzt felvenni?) Ha a vásárló igen mond erre, akkor a pénztáros két dolgot is beüt a gépbe: a vásárlás összegét + a vásárló által felvenni kívánt pénzösszeget, és ezt így együtt kell a vásárlónak megerősíteni a PIN beütésével vagy a bizonylat aláírásával.
A bankkártyát (illetve a mögötte lévő bankszámlát) ebben az esetben a vásárlás összegével és a készpénzfelvétel összegével együttesen terhelik meg, és a bank megerősítése után a vásárló megkapja az áruház kasszájából a felvenni kívánt összeget. Gyakorlatban: ha a vásárlás összege 10.000 Ft, és a vásárló kér még 2000 Ft “cashbacket”, akkor 12.000 Ft-tal fogják megterhelni a számláját. A vásárló megkapja a 2000 Ft-ját készpénzben, és boldog, hogy nem kell elbattyognia a következő ATM-ig.
Miért jó ez? Bontsuk háromfelé a kérdést: miért jó ez a vásárlónak, az áruháznak és a banknak?
A vásárlónak jó, mert nem kell külön ATM-et keresnie, mivel a vásárlással egyidőben le tudja venni a pénzét. Ráadásul mivel az áruházakban a kártyás fizetés díjmentes, ezáltal a pénzt is díjmentesen tudja kivenni, ami nem mindig mondható el az ATM-ekről (pláne, ha “idegen” bank ATM-énél próbálkozik az ember). Tehát a vásárló időt és pénzt takarít meg ezzel a dologgal.
Az áruháznak jó, mert segít a készpénzállományt számlapénzzé konvertálni. Aki dolgozott ilyen helyen, tudja, hogy a készpénz kezelése nagyon macerás: pontosan át kell számolni, tárolni kell, szállítatni kell, a bank jutalékot számol fel az elhelyezésért, ráadásul a pénz biztonsági kockázatot is jelent (a bankjegy ellopható). A cashback rendszerrel csökkenthető a készpénz mennyisége, tehát a költségek egy részét meg lehet úszni. Másrészt viszont a kiadott cashback után is az áruház fizeti a jutalékot, ezért gyakran maximálják a kivehető pénz mennyiségét, hogy a kedves vásárló ugyan ne akarja már egy autó árát kivenni! (Nyugaton kb. 100 euró a maximális kivehető összeg.) De a banknak fizetendő jutalék összegét kiváltja a már fent leírt pénzkezelés költségeinek csökkenése. És a cashbacket szeretik a vásárlók, tehát marketingértéke is van a dolognak.
A banknak jó, mert az egy dolog, hogy elesik az ATM-es pénzkivétel díjától, de a kereskedő úgyis megfizeti neki a bankkártyás fizetés jutalékaként, tehát ugyanúgy pénzénél van. Ráadásul a banknak kevesebbet kell törődnie ATM-ek fenntartásával, töltésével, a pénz szállításával, tehát itt is pénzt spórol. Felmerülhet a kérdés: mi történik akkor, ha a vásárló túl sok pénzt akar kivenni, melyre nincs fedezet? Ennek megakadályozására a bankok sokszor lekorlátozzák a használható kártyák számát, például hitelkártyával nem lehet cashbacket felvenni, csak un. “debit” kártyával, tehát csak a számlán valójában ottlévő összeget lehet kivenni.
Mint látható, a cashback rendszernek csak nyertesei vannak: akkor miért nem csinálják meg hazánkban is?
