Minapi posztunkban konkrét számokkal levezettük, hogy a KDNP javaslatának a boltok vasárnapi zárva tartásáról bizony számtalan negatív gazdasági mellékhatása van.

Az intézkedés valószínűleg elbocsátásokkal jár a kereskedelmi szektorban, és a multi láncok hatékonysága észrevehető mértékben romlana, hiszen az üresen álló boltot vasárnap is fenn kell tartani: őriztetni kell, rezsiköltség keletkezik, nem is beszélve a romlandó frissárukból származó nagyobb selejtezési veszteségről.

Ezenkívül az is hátrányként említhető, hogy a vásárlóknak át kell szervezniük bevásárlási szokásaikat. Nyilván sokakat kellemetlenül érint, hogy vasárnap, mikor egyébként pont ráérnének, nem tudják elintézni a heti nagybevásárlást.

Ezeket a hátrányokat valószínűleg a KDNP sem tagadja, vagy ha ezt tenné, nem lenne igaza. Vannak azonban pénzben nehezebben számszerűsíthető szempontok, amelyek azért nem teszik ennyire egyértelművé a dolog megítélését.

No nem az ultravallásosakra célzok, akik nem dolgozhatnak a hét valamely napján (ők egyébként valószínűleg nem is vásárolhatnak), hanem olyan szempontokról, amelyek valamennyi kereskedelemben dolgozó embert érintenek.

Akinek van kereskedelemben, vagy más non-stop szektorban (egészségügy, tömegközlekedés, vendéglátás…stb) dolgozó ismerőse, az nyilván tapasztalta már hogy nehezebb a családi/baráti összejöveteleket megtervezni. A műszakos munkavállalók gyakran hiányoznak a szombat esti sörözésről a haverokkal, nincs hosszú hétvégéjük, amit a „hétfőtől-péntekig” munkavállalók annyira várnak. Nem tudják szabadidejüket hosszabb időre megszervezni, hiszen a beosztást jó esetben is csak egy-három (de inkább csak egy) hónapra előre kapják meg.

Sokszor olyankor kell dolgozniuk, mikor mások szabadnapjukat töltik, és fordítva, olyankor van szabadnapjuk, amikor mások dolgoznak. Persze korrekt főnök-beosztott viszony mellett van rugalmasság a beosztásban, de ez azért akkor sem ideális, kiszolgáltatott viszonyokat eredményez. Az is igaz, hogy sokan épp ezeket a hátrányokat tartják előnynek, hiszen például egy hétközi szabadnapon el lehet intézni olyan hivatalos ügyeket, amelyekre másoknak szabadságot kell kivenniük.

Tudni kell továbbá, hogy a hétvégi, és délutáni/éjszakai munkára többletbért kapnak a dolgozók, aminek ők még örülnek is, de én ezt is csak viszonyítási kérdésnek tartom. Az alapbér eleve úgy van meghatározva, hogy ez ne jelentsen tényleges többletköltséget a munkaadónak. Sok helyen eleve előre megszabott bért adnak egy-egy pozícióért, ahol meg béralku van ott is beleszámolják az egyezkedés során, hogy havi átlag 1 vasárnap dolgozni kell, amiért dupla bér jár, tehát máris teljesítve van a jelentkező nettó bérigénye.

Családos, kisgyermekes embereknek megint csak szervezési problémákat okozhat az óvoda/bölcsőde nyitvatartásától eltérő munkarend, hiszen hétvégén el kell helyezni valahova a gyereket.

Összességében azt gondolom, hogy magánéleti szempontból a hétfőtől péntekig 8-16-ig + ebédidő típusú munkarend a kívánatos, plusz-mínusz egy óra csúsztatással, mondjuk 7-15-ig, vagy 9-17-ig + ebédidő. (Mellékesen megjegyzem, irodai dolgozóknál egymás között gyakran még ennél rugalmasabb munkarend is felmerül. :) Ügyfelekkel foglalkozó munkahelyeknél pedig (pl. bankok, állami hivatalok… stb) ajánlatos ezt kiegészíteni hetente egy olyan nappal, amikor hosszított nyitvatartás mellett lehet ügyeket intézni, mondjuk este 8-ig.

A műszakos munkarend pedig csak ott kívánatos, ahol tényleg elengedhetetlenül szükséges egy bővített nyitva tartású rendszer (pl. kórház… stb.), és/vagy olyan szektorokban, amelyek természetüknél fogva más emberek szabadidejének tartalmas eltöltésére épülnek (pl. vendéglátás).

Azt is megértem, hogy sokan ezen felszisszennek, például olyanok, akik rendszeresen túlóráznak, a napi nyolc óránál jóval többet dolgoznak, vagy a vállalkozók, akiknek jórészt a saját munkamennyiségüktől függ a jövedelmük nagysága, vagy egyéb olyan foglalkoztatási módban dolgozók, akiknek munkarendjük valamiért eltér a fent vázolttól. Végső soron szerintem ők is érzik, hogy bizony nem az ő munkarendjük az ideális.

Legyen elég a bevásárlásra egy hétfőtől szombatig tartó hosszított nyitva tartás, és akinek csak lehet, legyen pihenőnap a vasárnap, sőt akár a szombat délután is.

U.i: Még egy nem mellékes szempont - külön posztot megérne -, hogy vajon mit tartogat a jövő a munkaidő alakulásának szempontjából? Akkor amikor Indiában, Kínában és más feltörekvő országokban (tehát a világ nagyobbik részén) napi nyolc óránál sokkal többet dolgoztatják nemcsak a felnőtteket, hanem még a gyerekeket és az időseket is, és nyugdíj meg fizetett szabadság persze nincs, akkor kérdéses, hogy szabadpiaci környezetben, ahová egyre inkább tartunk, mennyire versenyképes az európai „jóléti” munkamodell?