Sorozatunk mai része azoknak szól, akik ma, azaz szombaton is bementek a munkahelyre internetezni. :)

A kép alkotója Bán Béla, címe: Kónyi elvtárs a Ganz Villamossági sztahanovistája

Nem gondolom, hogy sokat kellene a műről írni, Kónyi elvtárs ül az előtérben boldogan, kezében a sztahanovista kitüntetéssel. A falon Sztálin elvtárs képmása lóg, háttérben papucsban talán a feleség, egy félmosolyt megeresztve, szemében pedig a reményteli szép jövő ábrándja.

Hátul széles nagy ablak, panorámás kilátással, ami "elit" környéket sejtet. Az asztal már szocreál méretű, rajta díszes terítőkön egy nagy váza virággal, valamint egy könyv, valószínűleg valamilyen szocialista remekmű.

A többiek is családtagok. A hátul ülő legfiatalabb férfi mintegy példaképére tekint a kitüntetettre a mellette álló kicsi idősebb pedig a kitüntetés betűit fürkészi. Az előtérben ülő, barna ruhás szintén egy munka hőse típusú alak. Ugrásra készen, eltökélt szándékkal, hogy bizony a következő sztahanovista ő lesz a családban. Láthatunk még egy kisfiút is, aki szintén átérzi a szitu felemelő voltát, boldogan tekint apjára.

Eddig a kép propaganda része, próbáljunk még valamilyen korrajz szerűséget felfedezni a képen.

Úgy tűnik, divat lehetett a hátrafésült haj, valamint feltűnő a szürke zokni-fekete cipő párosítás. Fura, hogy mindenki cipőben van a lakásban, egyedül a feleség hord valamilyen papucsfélét. A szőnyeg nem különösebben nagy szám, a székek pedig nem egyformák.

A zöld ajtón félig látszódó kilincs formatervezése valósághű, magam is találkoztam már ilyesfélével. A nyitott ablakon jellegtelen függöny lóg,

Ennyi. Szép ugye?

A szereplőkben persze lehet, hogy tévedek. Előfordulhat, hogy a barna inges a sztahanovista, mögötte a felesége, és elől a gyerekük, és a család többi tagja pedig lelkesen olvassa/érdeklődően nézi/kíváncsian fürkészi a kitüntetést. Valahogy a generációk nekem nem jönnek össze. Persze nem is ez a fontos.