A tegnapi napon megjelent egy interjú Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel a hvg.hu-n, illetve Oszkó Péter, a Bajnai kormány pénzügyminisztere is megjelentetett hasonló témában egy bejegyzést a blogjában.
Idézni szeretnék a két írásból.
Matolcsy György:
„Papíron ugyanis a GDP arányában 3,8 százalékos, valójában azonban hét százalékos költségvetési hiányt örököltünk az idén júniusban. Meg kell néznünk, hogy a magyar kormánynak az elmúlt hat hónapban milyen lépeseket kellett tennie a költségvetés kiegyensúlyozására, miközben a kiadási oldalt az előirányzatnak megfelelően szinten tartottuk. Be kellett vezetnünk a csaknem 200 milliárdos bankadót, végre kellett hajtani egy 120 milliárdos költségvetési zárolást. Ezután három szektorban, összesen 160 milliárd forintnyi válságadót vetettünk ki, továbbá csaknem 60 milliárd forintot átirányítottunk a magán-nyugdíjpénztárakból az állami pillérbe. És a múlt héten közel 100 milliárdos maradványzárolást hajtottunk végre a költségvetésen belül. Ez már 640 milliárd forint, ennyi hiányzott a költségvetésből. Ráadásul az eredeti költségvetést 0,9 százalékos GDP-csökkenéssel tervezték, ehelyett idén várhatóan 1 százalék körüli növekedés lesz. Mivel minden 1 százalékos GDP növekedés mintegy 100 milliárddal dobja meg a költségvetési bevételeket, a csaknem 2 százaléknyi különbségnek hozzávetőleg 200 milliárd forint pluszbevételt kellett volna hoznia. Ez sem volt sehol, így gyakorlatilag 840 milliárd hiányzik a 2009 őszén elfogadott költségvetésből.”
Oszkó Péter:
„az ország tényleges kockázati besorolása a pénzpiacokon már rég a bóvli kategóriába csúszott, s emiatt olyan kamatköltségek terhelik nem csak a lakosságot és a vállalkozásokat, de a költségvetést is, amit már végképp csak különadókkal és a lakossági megtakarítások felélésével lehet átmenetileg befoltozni. Ennek a költségvetési konszolidációnak nevezett folyamatnak az eredménye, hogy miközben a költségvetés bevételi előirányzatai november végére valójában kedvezőbb arányban teljesültek, mint tavaly, azaz emiatt akár jobban is állhatna az államháztartás egyenlege, addig az utóbbi hónapok kényszerű kiadásai jóval nagyobb arányban merítették ki az eredeti előirányzatokat, melynek következtében tényleg csak egyedi intézkedésekkel tartható a hiánycél. Ehhez pedig a kormány a radikális, ráadásul számos elemében visszamenőleges hatályú adóemelést választotta.”
Na akkor most mi van?
Matolcsy az előirányzottnak megfelelő kiadások mellett a bevételek elmaradásáról beszél, miközben Oszkó a megfelelő bevételek mellett a kiadások elszaladásáról.
Önmagában mindkét megszólalás konzisztens, talán csak Oszkónál tennék annyi kitételt, hogy ő a bevételeket az előző évhez mérten tartja jónak, míg a kiadásokat az „eredeti” előirányzathoz viszonyítja. Matolcsy a kiadásokat AZ előirányzathoz képest tartja megfelelőnek, a bevételeknél csak sejteni lehet, hogy ugyanahhoz az előirányzathoz képest marad el 840 milliárd Ft-tal.
Valaki hazudik? Jó lenne tudni a választ az alábbi kérdésekre:
Mi a különbség az előirányzat és az eredeti előirányzat között?
Ezek közül melyik a hatályos költségvetés? (ami ugye 3,8%-os hiányt tartalmaz)
Mennyi az előirányzott és a tényleges kamatkiadás?
Összességében hogy állnak a kiadások az előirányzotthoz képest?
Összességében hogy állnak a bevételek az előirányzotthoz képest?
Politikusaink feladták a magas labdát. Már csak le kellene ütni! Tényleg kíváncsi vagyok, hogy kinek van igaza. Most akkor jöttek a tervezett bevételek és a kiadások szálltak el a fidesz kormány hibájából, vagy pedig tartottuk a tervezett kiadási szintet, és a bevétel maradt el, vagyis a szocialista kormány készített légvár-költségvetést?
Nekem Oszkó szokott kompetensebbnek tűnni, de most ez a kamatkiadásos indoklás kicsit sántít szerintem. A kamatok egyáltalán nem tartózkodnak extrém szinten, így nem tartom valószínűnek, hogy ebből több százmilliárdos többletkiadás keletkezett volna. Nálam most egyenlőre Matolcsy áll jobban, ő konkrétabb számokkal állt elő.
