... azaz az állami mentőöv után az első dolog a bőkezű karácsonyi prémiumok elkülönítése volt. Nem itt, Írországban.

Az ír helyzetről, avagy a kelta tigris bukásáról meglehetősen sok poszt jelent meg a blogunkon, de azok kedvéért, akik nem ismerik a helyzetet: Írország (többek között) a bankok felelőtlen hitelezési politikájának köszönhetően jelentős összegű IMF kölcsön felvételére kényszerült (85 milliárd euró). A pénz gyakorlatilag a bankok konszolidálására ment el, a hitelt persze majd az állampolgárok fizetik vissza a következő években, melynek köszönhetően az állam jelentősen csökkentette a szociális kiadásait, és emelte az adókat is. Így már érthető, hogy a bankok manapság közutálatnak örvendenek az írek körében. Az AIB bank (Anglo-Irish Bank, nem az Allied Irish Bank), mint a felelőtlen hitelezési politika élenjárója 27 milliárd eurót kapott (olyan 7300 milliárd forint, tehát a magyar magánnyugdíjpénztári vagyon több, mint kétszerese, és ez csak egyetlen bank!), és volt vezérigazgatóját rendőrök őrzik, mert ha esetleg kimenne az utcára, félő, hogy "megruháznák". Hazánkban az ilyen embereknek semmiféle bántódása nem esik, kinevezik őket másik állami vállalat élére, esetleg politikai karriert futnak be, de ez most mellékes...

Szóval mindenki megkapta a magáét, a bank a konszolidációt, az állampolgár a négyévnyi megszorító költségvetést, amikor robbant a bomba: a bank ennek örömére 40 millió euró karácsonyi bónuszt kíván osztani a 2400 alkalmazottjának! Nem nehéz kiszámolni, ez 16700 eurós (4,5 millió forintos) átlagot jelent, ami nemcsak Magyarországon nagy pénz, de Írországban is. Ez az összeg az ír átlagfizetés fele, és majdnem egy minimálbéres alkalmazott éves fizetésének felel meg! Az AIB amúgy is szenzációs eredményeket ért el az utóbbi két évben: részvényének árfolyama 23,5 euróról 50 centre esett vissza, csak idén 10 milliárd euró saját tőkét vesztettek, és jelentősen hozzájárultak az ír gazdaság bedöntéséhez, ezáltal nem csoda, hogy az írek kevésbé voltak lelkesek a nagyösszegű pulykapénz hallatán. Ezt most nagyon finoman fogalmaztam meg, a nép hallatta a szavát, a sajtó ezzel az üggyel volt tele, és a pénzügyminiszter is kijelentette: szó sem lehet erről! A bank vezetése érthetően megszeppent, és rövid magyarázkodás után visszavonta a döntést, nem lesz bónusz, mindenki megnyugodhat, happy end.

De vajon Magyarországon is happy enddel végződött volna a történet? Nálunk veszteséges állami nagyvállalatoknál osztottak százmilliós végkielégítéseket, és adnak még ma is sokmilliós prémiumot a semmire. Itt mikor tör már ki a "mindent elsöprő népharag"?