No, egy újabb magasröptű nyilatkozat látott napvilágot a vasárnapi munkavégzés tiltásával kapcsolatban: A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) számítása szerint egy ilyen intézkedés 20-25 ezres elbocsátással, és 250 milliárd Ft államháztartási bevételkieséssel járna.

Ezek a számok sokkolóak – nyilván annak is szánták őket, – és nincs is kétségem afelől, hogy bizonyos számítási módszertan segítségével kihozhatók ezek a hatások, sőt még azt is elhiszem, hogy önmagukban megállják a helyüket.

A témával már többször foglalkoztunk ezen a blogon is: itt konkrét példán keresztül levezettük, hogy bizony egy heti hatnapos munkabeosztást alacsonyabb létszámmal is meg lehet oldani, mint egy hétnapost, tehát az elbocsátási félelmek valósak. Itt többek között azzal foglalkoztunk, hogy a kereskedelmi láncok működési hatékonysága is nagymértékben romlana egy vasárnapi szünnappal. Itt pedig boncolgattuk a vasárnapi munkavégzés magánéleti vonatkozásait.

Azonban!!!

Nézzük csak meg, hogy miből származhat ez a kieső 250 milliárd forint államháztartási bevétel! Azt még a vasárnapi zárva tartást leginkább ellenzők is elismerik, hogy elsősorban az impulzusvásárlások összege csökkenne, kenyérből, tejből és egyéb alapvető cikkekből nem fogyna kevesebb. Az impulzusvásárlások zöme viszont csupa olyan szükségtelen dolgokból, kínai gyártású „vackokból” áll, ami gyakorlatilag pénzkidobásnak tekinthető. Jómagam is sokszor esek kísértésbe, mikor betérek egy-egy hipermarket „kínai műanyagosztályára”.

Szóval kiesnének az e termékek megvásárlásából adódó áfabevételek, és az említett 20-25 ezer munkavállaló után fizetett bérterhek, valamint bejönnek a munkanélküliekre fizetendő segélyek.

Ha azonban kicsit továbbgondoljuk a dolgot, akkor éppen tekinthetjük úgy is, hogy az ominózus 20-25 ezer fő munkabérének a fedezetét azok az ominózus impulzusvásárlások alapozzák meg, amelynek megvásárlása teljességgel szükségtelen. Tehát amikor azt mondjuk, hogy a keletkező munkanélküliek segélyét mi adófizetők fizetjük, akkor ellenérvként azt is felhozhatjuk – tudom ezért sokan támadni fognak a hozzászólásokban – hogy ugyanezeket az embereket jelenleg is mi vásárlók tartjuk el hasztalan (import)dolgok megvásárlásával.

Akkor pedig már demagóg példával élve lehet, hogy hasznosabb lenne, ha ezeknek az embereknek a földeken adnánk munkát belvíz elvezető árkok létesítésére és karbantartására, így fokozva a magyar mezőgazdaság teljesítményét, nem is beszélve a bekövetkező károk csökkenéséről. Mennyivel jobb, mintha ugyanezeket az embereket szükségtelen importcikkek megvásárlásával tartjuk el, amiből ráadásul még a multiláncok is leveszik a hasznukat. Persze valószínűleg nem ugyanazokról az emberekről lenne itt szó, akik jelenleg a hiperekben dolgoznak, de attól még a makroszintű végeredmény ugyanaz.

A példa persze – mint minden példa – nagyon sántít, a célom csak annyi lenne ezzel a poszttal, hogy ne álljunk már meg a nyilvánvalóan lobbiérdekek mentén az emberek fejébe sulykolt paneleknél – ezekből éppen eleget kapunk politikusainktól -, hanem gondoljuk kicsit tovább a dolgot! Vajon ezek a nyilatkozatok csak azért születnek, hogy megvezessenek minket, vagy objektív tájékoztatásunkat szolgálják, felelős véleményalkotásunk elősegítése érdekében?