"Egyik kormány sem mer valódi reformokat végrehajtani, pedig ideje volna! Itt lenne az ideje csökkenteni a nyugdíjakat és a segélyeket, rendberakni az oktatást, az egészségügyet, felül kellene vizsgáltati az összes rokkantnyugdíjast, és az állami szférát is le kellene építeni!" - elég népszerű vélemény ez manapság, és van is benne valami, de szerintem nem árt egy kicsit elgondolkodni ezeken a reformokon.
Először is kezdjük egy aprósággal: mindenki azt a reformot támogatja, ami őt és családját nem érinti. Érdekes lenne, ha Orbán bejelentené, hogy "növeljük az SZJA-t 16%-ról 25%-ra, sajnálom, emberek, de magas az államadósság, mi meg szeretnénk visszatörleszteni" - szerintem ebben az esetben Orbánt szétkapná a közvélemény és a sajtó. Pedig megindokolható lenne ez a lépés az államháztartás helyzetét nézve? Meg. Szeretnénk? Nem.
Másik példa: sokan valóságos "vérengzést" várnak az állami szféra leépítésétől, hiszen, mint tudjuk, sokan dolgoznak ott (690.000 ember 2010-ben), és ez drága, sokba kerül, nosza, rúgjunk ki százezret! Persze, lesz, akit lenyugdíjaznak (az ő javadalmazásuk továbbra is az államot terheli), de a maradék több tízezer ember az utcára kerül, segélyt fog kapni (ez is az államot terheli), és korántsem biztos, hogy ennyi embert fel tud szívni a munkaerőpiac! Ez az intézkedés százezer családot hozna nehéz helyzete, potom 3-400.000 embert, ahol hirtelen kiesne az egyik (vagy egyetlen) jövedelem, ezek az emberek nem tudnák a hitelt törleszteni, nem tudnának annyit vásárolni, tehát maga a döntés negatívan hatna a gazdaság növekedésére is. És most mindenki tegye a szívére a kezét: ugye, majdnem mindenkinek van olyan rokona, aki az állami szférában dolgozik? És ugye, mindenki szidná a kormányt ezerrel, ha pont a hozzátartozóját tennék utcára? Na ugye.
De ugyanez a helyzet a nyugdíjakkal is - remélem, hogy ez még mindenkit érint, és mindenkinek van nyugdíjas hozzátartozója. Szóval lehet-e csökkenteni a nyugdíjakat? Sok-e az a nyugdíj, amit ma a nyugdíjasok kapnak? Kétlem. Az az alapvető probléma, hogy a nyugdíjjárulékok nem fedezik a nyugdíjakat, és a tendencia szerint egyre kevésbé fogják. (Illetve Orbán most "vakerál" egy sort rajta, a rokkantnyugdíjakat kiveszi ebből a körből, és tán akkor elég lesz, habár sokatmondó volt a tegnapi megjegyzése, miszerint: "És hogy miből fizetjük a rokkantnyugdíjakat? Jó kérdés, és nagyon fontos kérdés!" - magyarul fogalma sincs.)
... és végigmehetnénk a teljes soron, az egészségügy átalakításától kezdve az oktatási reformon át mindenen, a végeredménye kb. minden ugyanaz: 1. sok egyéni és társadalmi érdeket sért, 2. pár tíz- vagy százezer emberke elveszti állását, ők meg boldoguljanak, ahogy tudnak, 3. a maradék meg rosszabbul fog élni, mint négy éve. Az államháztartás helyzete közben meg javul.
Illetve ezt az utolsó mondatot azonnal megkérdőjelezném. A megszorítás egyik velejárója a gazdasági visszaesés - kiesik egy csomó jövedelem, ami után nem fizetnek adót (SZJA, TB), sőt, az állam ezen embereknek segélyt fizet; csökken a lakossági fogyasztás, ezáltal kiesik az ÁFA-bevétel egy része; a csökkenő lakossági fogyasztás (szemléletesen: nem vásárolnak az emberek annyit a boltban, mint eddig) további munkahelyvesztéseket hoz magával a kereskedelmi és a termelő szférában - tehát a mostani szegény országból nyomorország leszünk, miközben várjuk, hogy az államháztartás helyzete javuljon. Ez a cél?
Érdemes körülnézni a nagyvilágban: nemrég az IMF igen nagyot csalódott, hogy a romániai megszorítások hatására a gazdaságuk 1,95-kal esett vissza; Írországban megcsinálták az a megszorítást, aminek itthon sokan örülnének, így egy hónap után részeredményeket tudok mondani a kereskedelemből: a forgalom drasztikusan visszaesett, még a tavalyi "béka feneke alatti állapothoz" is, és kb 400 bolt zárt be csak januárban! Egy megszorító csomaggal sikeresen agyon lehet vágni egy esetleges gazdasági növekedést, ami egyben adóbevétel-növekedést is jelent - 1% GDP növekedés az államkasszának nagyjából százmilliárd forintos többletbevételt jelent (ezért fontos jól megsaccolni a gazdasági növekedést), és ennek hiányát megszorításokból nagyon nehéz kipótolni. (Nem véletlen, hogy a kormányok általában "ki akarják nőni" a hiányt, ki több, ki kevesebb sikerrel teszi mindezt, mert ezt is el lehet rontani persze.)
Szóval én elhiszem, hogy az IMF nagyon örülne egy komoly megszorító csomagnak,de én kevésbé. Féreértés ne essék: ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség az állami kiadások lefaragására, de ezt ésszel kell csinálni, hogy közben ne vágjuk tönkre az embereket és a gazdaságot. Az állami szféra kiadásait úgy is lehet csökkenteni, ha létszámstoppot vezetünk be, és a nyugdíjasba menők helyére inkább belülről képezzük át az embereket; a nyugdíjak reformjánál sokat jelentene egy nyugdíjmaximum bevezetése, vagy pl. a nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjba menők körének felülvizsgálata. Sok-sok apró reformot lehetne végrehajtani szinte az összes területen, és elég sok pénzt meg is lehetne spórolni, de ne akarjunk úgy járni, mint az egyszeri ács, aki a kocsmai adósságának kifizetésére eladta kalapácsát, aztán meg rájött, hogy így nem tud dolgozni.
Az írást vitairatnak szánom, mivel ennek az amúgy óriási terjedelmű témának nincs minden részlete kibontva, tehát várom a kommentelők meglátásait!
