Abszurd kereskedelmi egyperces.
Pár éve egy nagy-nagy multi áruházat építtetett Aprajafalván, a szokásos módszereknek megfelelően, az előre lekészített polctervek, fényképek, kinézeti sablonok alapján. Minden pontosan, centire meg volt tervezve, mi-erre-hány méter, milyen termék hová kerül, és így tovább. Az áruelrendezést egy NAGYKÖNYVBE összefűzték és otthagyták a dolgozók számára, hogy azt tartaniuk kell, mint a Szentírást.
Igen ám, de közben telt-múlt az idő, és a NAGYKÖNYV előírásai elavultnak bizonyultak. Az áruházi dolgozók többször is észrevették, hogy a NAGYKÖNYV által ajánlott termékek közül sok nem optimális helyen van, pl. sorvéges termékből alig vásároltak a vásárlók, míg néhány nagyon népszerű termék csak kis területen volt kihelyezve, ezért állandóan elfogyott. Az élet persze lassan alakította a dolgokat (a felsővezetés meg az eltúlzott forgalmi terveket), így a vezetőség megengedte, hogy pár esetben eltérjenek a NAGYKÖNYV előírásaitól, hogy javuljanak az eladások. Elvégre maga a pápa sem tartja be szó szerint Jézus tanításait.
Egyik nap azonban egy levél érkezett: három nap múlva jön a NAGYFŐNÖK, és megtekinti az áruházat! Mindenki nagyon megijedt: most mi lesz, mit csináljanak? Az igazgató elővette a NAGYKÖNYVET, és azt mondta, hogy a legjobb így visszaépíteni mindent, ebbe nem lehet belekötni, és az igaz, hogy a forgalom pár napig rossz lesz, de majd ha elmegy a NAGYFŐNÖK, utána visszaépítik a dolgokat, és minden megy majd tovább a maga útján. Ennek megfelelően kemény, megfeszített munkával visszaraktak mindent a helyére a NAGYKÖNYVNEK megfelelően.
Két dolog azonban nem hagyta nyugodni az igazgatót: az egyik az, hogy hogyan fogja megmagyarázni a rossz forgalmat (azt nem mondhatja, hogy a terv eltúlzott, bármennyire is igaza lett volna), a másik meg hogy hová teszi a bőröndöket? A bőröndök ugyanis a lépcső melletti holttérben voltak, ott elfért egy csomó, és nagyon sokat vásároltak belőle a vásárlók, míg a NAGYKÖNYV szerint egy polcon kellett volna lenniük, ahová kifért kb. 2 darab, azt meg gyorsan elvitték, ezért állandóan hiány volt. Végül az igazgató döntött: a NAGYKÖNYV előírásait kell követni, a bőrönd a polcon lesz, majd ha elmegy a NAGYFŐNÖK, szépen visszarakják oda, ahol eddig is volt.
És eljött a várva várt nap: minden tökéletesen rendbe lett rakva, még a sarokban árválkodó tűzoltókészülék is patyolattisztán csillogott, a dolgozók is új munkaruhát kaptak, és így várták a NAGYFŐNÖKÖT. Meg is érkezett ő nemsokára, alaposan körülnézett mindenhol, elégedettségét fejezte ki, hogy minden milyen tökéletes, mindenhol szépen betartják a NAGYKÖNYV előírásait, hát igen, kár, hogy a forgalom nem úgy alakul, mint ahogy kellene. Aztán egyszer csak a homlokára csapott, és felkiáltott:
- Megvan a megoldás! Nézzétek, ott a lépcső mellett van egy holttér; rakjátok oda a bőröndöket, így több kifér, és a vásárlók is többet fognak vásárolni belőle! - majd fölényes arccal kikacsintott a menedzsmentre - Látjátok, ezért vagyok én a NAGYFŐNÖK, mert ilyen remek ötleteim vannak, ami nektek nem jutott volna az eszetekbe!
... mindenki kínosan mosolygott, vagy próbálta elfojtani a röhögést, és az igazgató egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy ideje lenne már megvalósítani régi álmát, otthagyni azt a helyet, és keresni valami kellemes irodai munkát.
