Kinek ne jutna időnként eszébe, hogy milyen jó lenne önellátóvá válni. Elvonulni a világ zajától, és függetleníteni magunkat a külvilágtól, úgymint munka, iskola, főnök, stressz, nagyváros, zaj, por, rossz levegő, idegen emberek… stb. Élni boldogan egy kis faluban, egy jó nagy telken a családdal, és közben megtermelni a földből a mindennapi betevőt.
Vannak csoportok, akik komolyan gondolkodnak az ilyen elvonulásról, és már a lehetséges letelepedési helyszíneket keresik. Ezen a honlapon például attól tartanak, hogy a társadalmi rendszerünk hamarosan össze fog omlani, elfogy az olaj, és éveken belül kőkorszaki állapotok köszöntenek be, ahol csak az időben lépők és az okosok maradhatnak életben. Ők már több faluban is jártak, lerozzant viskókban képzelve el „boldog” és gondtalan jövőjüket.
Szerintem azonban az önellátás még optimális körülmények között is csak egy megvalósíthatatlan utópia lehet a civilizációhoz szokott embereknek.
De azért játszunk el egy kicsit a gondolattal, hogy hogyan is képzelhető el egy ilyen. Alapvetően két területen kell függetlenednünk ahhoz, hogy legalább középtávon működőképes legyen az önfenntartás: energiafüggetlenség és élelmiszerfüggetlenség.
Az előbbi legegyszerűbben egy passzívházban képzelhető el, ahol az épület nem igényel fűtést, ellenben el van látva rendesen hőszivattyúval, napkollektorokkal, szélkerékkel, esővízgyűjtővel, fúrott kúttal. Mindehhez persze jó sok pénz kell, egy 100 m2-es energiafüggetlen családi házhoz kb. 35-40 millió forint. Persze meg lehet oldani olcsóbban is, de akkor a háznak jelentős energiaigénye lesz, amiért pedig a közszolgáltatóknak fizetni kellene, pedig ugye nincs miből. Éppen lehetne élni komfort nélküli házban is a patak partján, de akkor még mindig jókora birtokra (erdőre) van szükség, hogy fából, vagyis tüzelőből önellátók lehessünk. Így vissza is jutottunk oda, hogy ehhez sok induló tőke kell. És hát egy komfort nélküli házban vezetékes víz és villany nélkül azért gyorsan meg lehet unni a „jót”. Arról nem is beszélve, hogy olyan dolgokról is le kellene mondani, mint internet, telefon, kábel tv, újság előfizetés, tehát az alapvető információs csatornák. És még le kellene mondanunk... inkább nem is sorolom mennyi mindenről, apróságokról, aminek a fenntartása havi fix jövedelem nélkül nemigen megy.
Ha tehát az energiafüggetlenség megvan, akkor még mindig ott van az élelmiszerfüggetlenség kérdése. Jókora területet kell minden évben felásnunk, megművelnünk, hogy egész évben legyen mit ennünk. Ott vannak még az állatok, amit szintén magunknak kellene nemcsak tartanunk, de szaporítanunk is. Meg persze levágnunk. Nem mondom, hogy mindez lehetetlen, de azért jó sok munkával telnének „boldog” hétköznapjaink és hétvégéink. És persze jókora földterületre van szükségünk megint, ami ugyancsak nem olcsó.
Persze ha ez a két dolog (élelmiszer- és energiafüggetlenség) már megvan, akkor még mindig csak max 4-5 évet lehetne kihúzni. Mert hát mi van, ha elkopik az utolsó cipő, eltörik a szemüveg, betörik egy ablak, elfogy az összes gyógyszer, és növényvédőszer, elromlik a mosógép… stb. Tehát olyan szakmunkákat és különleges technológiákat igénylő igényeink lépnek fel, amelyeket semmiképpen nem tudunk önerőből előteremteni. Pénz meg ugye nincs, hiszen már évek óta nincs fizető állás.
Van egy jó tesztem arra, hogy ki az, aki semmi esetre se vágjon bele önellátásba: Tegyük fel, hogy önellátó életünkben kéthetente szeretnénk borsólevest enni, tehát évente 26 alkalommal. Ehhez kb. 13 kg kifejtett borsót kell lefagyasztanunk. Végy tehát a piacon 10 vödör hüvelyes borsót, vidd haza, és fejtsd ki! Ha ezt megtetted, akkor eljutottál oda, hogy élelmiszer-független életedben megvan kéthetente 1x a leves egyik legfontosabb alapanyaga. Ha még ezután is jó ötletnek tartod az önellátást, akkor lehet, hogy van keresnivalód.
Az mindenesetre biztos, hogy az olyan kategóriák, mint a politika irreleváns dolgokká válnának új életünkben. De hogy gondtalan nem lenne ez az új életforma, az szinte biztos. Gyakorlatilag önként és előre bevállalnánk a kőkorszaki létet. Okos ember nem tesz ilyet.
