"Ön mennyi pénzért áldozná fel emberi jogi elveit a gazdasági előnyökért cserébe?" - tette fel a kérdést Bogáncs az előző posztban. Én végignéztem magamon: lássuk, a pólómat 1,5 euróért vettem, a zokni párja lehetett vagy 50 cent, ez így kb. 550-600 forint, kb. ennyiért adtam el az „emberi jogokat”. (Volt rajtam más is, de azok szerintem nem kínaiak :-) De említhettem volna a laptopomat, mely szintén tele van kínai alkatrésszel, meg még egy csomó mindent, elég körülnéznem a szobában.
Bevallom, nincsenek kétségeim, ezeket a dolgokat nem feltétlenül jól fizetett, nyolc órában dolgozó kínai munkások gyártották, és a fejlett technológia sem magyarázza teljes egészében az árat. Azt azért őszintén remélem, hogy cipőmet nem egy gyermekmunkás csinálta munkaidejének kb. 14. órájában, de erre sem mernék megesküdni. Tudjátok, ez egy olyan dolog, hogy a vásárlás pillanatában kevésbé gondolok arra, hogy az a termék hogyan került ide, hogyan sérültek az emberi jogok és a környezetvédelmi elvek a készítés-szállítás során, nem, nem azért, mert ennyire nemtörődöm vagyok, hanem azért, mert ennek szinte képtelenség utánanézni. Sejtéseim vannak, de reméljük a legjobbakat. Van erre még számtalan példa, szerintem megdöbbennétek, ha tudnátok, mennyi vér tapad például az olajhoz, ahhoz, hogy te beüljél egy dobozba, és arrébb menjél pár kilométert. Igen, ezért sokszor gyerekeket lőnek le, hogy mi, a „modern nyugati civilizáció” megtehessük.
Bevallom, vártam, hogy mikor szerveznek „flashmobot” a tibetiekért, és az emberi jogokért, olyan emberek, akik két hete Tibetet egy vaktérképen 3000 km-es hibahatárral sem tudták volna bejelölni, illetve a dalai lámára az „aranyos egypupu teveféle” választ jelölték volna meg valamelyik vetélkedőben. Most már persze divatba jött, mióta Orbán lepaktált a kínaiakkal, „Free Tibet!”, meg éljenek az emberi jogok, szabadítsuk meg a kínaiakat; és különösen pikáns lett volna egy olyan tüntetés, melyet Kínában gyártott számítógépeken szerveznek, és a résztvevők kínai ruhákban jelennek meg. (A kínaiak ha jól tudom, még „Free Tibet!” pólókat is gyártanak, ha valakinek szüksége lenne rá.)
Sokan azt vetik Orbánék szemére, hogy pár éve még nem ezt mondták, akkor még legendásan „kínaellenesek” voltak, most bezzeg, hogy kell a pénz, már dörgölőznek hozzájuk, mint a macska a vacsorát főző háziasszonyhoz. Teljesen igaza van annak, aki ezt mondja, de hadd' kérdezzem meg: és te nem vagy ilyen? Szeretem, mikor emberek hőbörögnek a devizahitelek miatt, „rohadjon meg az összes bank!” - mondják, (nem mondom, hogy minden valóságalap nélkül), de gondolom, mikor bankszámlaügyben, ne adj isten hitelügyben a bankhoz fordulnak, ezt kevésbé hangoztatják. Igen, mert kell a pénz. Másik kedvenc példám a hiperek ügye, „dögöljön meg az összes multi, aki kizsákmányolja a hazai kistermelőket!”, persze hétvégén kartonszámra pakolja a szlovák tejet a Magyarország-matricás autójába. Mert az olcsó, és pénzt spórolunk vele.
Na látod, ugyanolyan vagy, mint a magyar kormány, némi gazdasági előnyért simán eladod elveidet. Nincs is ezzel semmi baj, a pénznek nincs szaga, a kínai importtermékeknek sem, és te sem rendelkezel minden információval, hogy megállapítsd, hogyan került az a polcokra. Lehet, ha tudnád, hogy azt az izét éppen egy szerencsétlen kizsákmányolt kínai készítette, meg sem vennéd, én elhiszem. Csak éppen képmutatás, amit csinálunk. Pont, mint a magyar kormány :-)
