A héten újra előtérbe került a pénzpiacokon az adósságválság problematikája. Az eddigi kis államok (Görögország, Portugális, Írország) mellé azonban most igazi nagyágyúk csatlakoztak, jelesül Olaszország és az USA. Ezzel egyszersmind a százmilliárd dolláros problémás adóssághegyek egy nagyságrenddel, de lehet, hogy kettővel nagyobbak lettek.

De lépjünk még egyet előre: Ha összeadjuk a fejlett világ országainak (USA, Japán és a teljes EU) adósságát, akkor már dollárban is kifejezhetetlen összegek jönnek ki. Ez tehát a TARTOZIK oldal, amiről ordítóan féloldalasan oly sokat hallani a médiában, és a különböző szakértőktől.

Ritkában hallani azonban arról, hogy ki KÖVETEL? Magyarul ki adta kölcsön ezt az elképzelhetetlenül nagy összeget az egyes országoknak, és kinek a részére kellene visszafizetni azt? Képesek lesznek-e egyáltalán valaha is visszafizetni?

Egyre többször hangzik el az a vélemény, hogy bizony nem. Ezek az adósságok SOHA nem lesznek visszafizetve, legfeljebb egy újabb hitel felvétele árán, amit jórészt ugyanazon kör nyújt, mint aki a korábbi hiteleket nyújtotta. És ez nem csak a görögökre lehet igaz, hanem valamennyi államra.

Ha viszont a hitelek nem lesznek visszafizetve, akkor azt valaki nagyon bebukta, kicsit hasonlít ez a helyzet egy piramisjátékra. Sőt, szerintem még rosszabb. A hitelnyújtók ugyanis nem mások, mint a fejlett országok állampolgárai. Nem, nem Kína! Kína tartalékvagyona nagyságrendileg mindössze Olaszország adósságállományával egyezik meg, ami nem kevés, de Olaszország adóssága csak töredéke mondjuk az USÁ-énak, vagy Japánénak.

Az emberek szerte a fejlett világban bankbetétekben, nyugdíjkasszákban, állampapírokban és különböző befektetési alapokban tartják megtakarításaikat. És ezek a bankok, nyugdíjkasszák, befektetési alapok többek között éppen fejlett piaci állampapírokat vásároltak a náluk összegyűlt pénzekből. Ha pedig csőd miatt le kell írni egy vagy több ország százmilliárdos adósságát, akkor bizony ezeknek az alapoknak, kasszáknak, bankoknak a vagyona fog megcsappanni, magyarul semmivé válik az emberek nyugdíjra és egyéb célra félretett megtakarítása.

A bankok bedőlnek, hiszen ügyfeleik pénzét elveszítik, így nem tudják azt visszafizetni betéteseiknek. A nyugdíjkasszák és befektetési alapok átváltanak súlyosan negatív hozamokba, aki meg közvetlenül vásárolt a csődbe jutott állam állampapírjából, az pedig az elvileg kockázatmentes megtakarítását bukta el.

Mi a végkövetkeztetés? Nézzük egy olyan ország példáján keresztül, akinek óriási az adósságállománya, de ez az adósság nem külső adósság, hanem jórészt belső, tehát az állam saját állampolgárainak tartozik. Ekkor az állampapírokat közvetve, vagy közvetlenül az állampolgárok birtokolják, nyugdíjcélú és egyéb megtakarítási formákban. Tipikusan ilyen ország például Japán, és jórészt Olaszország is. Tegyük fel, hogy egy ilyen ország csődöt jelent, és le kell írni az adósságát. Mi történik? Az állam tiszta lappal indulhat, megszabadul adósságától, ellenben a megtakarító állampolgárai is elveszítik megtakarításaikat, hiszen a kezükben lévő állampapír innentől nem ér semmit, az állam nem fizet rá pénzt. Az a megtakarítás ugyanis valójában NEM IS LÉTEZIK. A megtakarítások jó része ugyanis nem termelőeszköz felhalmozásra fordítódik, hanem különböző csatornákon keresztül az államhoz kerül, akik jórészt fogyasztási célú transzfereket biztosítanak belőle állampolgáraiknak.

Még egyszerűbben: Az állampolgárok megtakarították fizetésük egy részét (értsd kevesebbet fogyasztottak, mint amennyit megtermeltek) és azt állampapírokba fektették. Az állam az így hozzájutó pénzeket pedig kifizeti ugyanazoknak az állampolgároknak családi pótlékra, munkanélküli segélyre, nyugdíjra, vagy éppen odaadja az államapparátus (rendőrség, oktatás, egészségügy… stb.) működtetésére. Akik aztán azt a pénzt szépen elfogyasztják. Tehát a megtakarítások egy jó része nem felhalmozásra, hanem fogyasztásra megy el.

Magyarul a magas államadósság szintek globálisan azt jelentik, hogy hiába működik több országban öngondoskodásra épülő nyugdíjrendszer, ugyanis a felhalmozódó nyugdíjvagyon jó része nem termelőeszköz-felhalmozásra fordítódik, amelyek aztán majd biztosítják a későbbi termelést öregkorukra, hanem az államhoz kerül, aki elkölti, cserébe pedig egy állampapírt ad, ami mögött semmiféle reáleszköz nincs, pusztán egy ígéret, hogy majd x év múlva kamatostul visszafizeti azt. Miből fizeti vissza? A következő generációk adójából. Nem hasonlít ez egy kicsit a jó öreg felosztó-kirovó nyugdíjrendszerre?

Nem éppen ez folyt Magyarországon is az elmúlt tízegynéhány évben? Szépen gyűlt az MNYP vagyon, vele párhuzamosan az államadósság is. Most pedig ezt nettósították Orbánék: Csökkentették az államadósságot, és vele párhuzamosan az emberek nyugdíjvagyonát is.

Persze erre szokás azt mondani, hogy törvénytelen volt, lopás történt, alkotmányt, emberi méltóságot sért. Közben pedig gyakorlatilag ugyanez történne (TÖRVÉNYES ÚTON !!!) egy görög államadósság leírással.

Tadadammdadamm… Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták! … Ki érti ezt? Ki érti ezt? Én nem!