"Ilyen ország nincs még egy!" - sok helyen olvastam már ilyen megállapítást, és bevallom, én ezeken csak mosolyogni szoktam. Dehogy nincs! Tessék csak körülnézni tőlünk keletebbre, nyugatabbra, járjatok egy kicsit nyitott szemmel, és mindenhol megtaláljátok a helyi Balázs Józsefet (tudjátok, aki a pénzt osztja Heves megyében), mindenhol megtaláljátok a völgyhidakat, a korrupt politikusokat, szinte mindent, amiről azt hisszük, hogy normális országban nem létezhet.

Nincs ez máshogy Írországban sem. A helyi négyes metrót itt a dublini reptér kettes termináljának hívják, mely 600 millió euróba került (olyan 160 milliárd forint), és az egy dolog, hogy eredetileg kb. felére saccolták ezt a költséget, de ennél sokkal nagyobb gond, hogy gyakorlatilag kihasználatlan (illetve úgy tudják csak kihasználni, hogy átpakoltak oda egy rakat légitársaságot, akik jól elvoltak az egyes terminálon is). A helyi völgyhidat a híres-neves limericki (folyó alatti, alagutas) elkerülőút képviseli, mely az itthon is híres PPP beruházással épült, és nagyon kevesen használják - persze az ír állam fizeti a különbözetet az üzemeltető társaságnak. Aki meg a jól fizető tanácsadói állásokat keresi, az nézze meg a helyi (magán)egészségügyi pénztárat, mely nemrég jelentősen emelte díjait, miközben kiderült, hogy több mint száz tanácsadót foglalkoztatnak, és közülük több mint harminc jobban keres, mint az USA elnöke...

De ez a fenti csak egy merítés az ír közéleti-politikai botrányok tengeréből; most egy olyat szeretnék bemutatni, mely valamilyen szinten mégis egyedülálló: ugyanis olyat, hogy egy politikus egy valóságshown bukjon meg, nos, olyat még nem hallottam.

... a történet 2007-ben kezdődött: Michael Healy-Rae, a neves Kerry megyei politikus egy vetélkedőben szerepelt, melynek címe "Celebrities goes wild", azaz celebek versenyeztek benne, a nézők meg emeltdíjas telefonhívással szavazhattak rájuk. Michael meg is nyerte a versenyt, és nem is volt ezzel semmi probléma a közelmúltig, amikor is kiderült, hogy a szavazatok egy része (egészen pontosan 3636) egy helyről érkezett. A Leinster House-ból, ami gyakorlatilag az ír parlament. És ennek költségét (2639 euro) az ír adófizetők fizették.

Természetesen az ír sajtó azonnal felkapta a botrányt: "Kórházakat zárnak be, de közben emeltdíjas telefonhívásokat fizetnek a közpénzből!" - ilyen, és ehhez hasonló címek jelentek meg az újságokban, és keresték a felelőst, akit Michael apjában, Jackie Healy-Rae-ban találtak meg. Való igaz, Jackie a show előtt írt egy levelet a képviselőtársaknak, melyben arra buzdította őket, hogy szavazzanak a fiára, de ezek szerint ez a "marketingpolitika" túlságosan is jól sikerült. Jackie végül kifizette a számlát ("Én vagyok az egyetlen Írországban, aki más telefonszámláját kifizeti!" - mondta), de ezzel sem tudta fiát megmenteni, akit rövid úton felmentettek tisztségéből.

Egy rövid kitérőt tennék: van szerencsém személyesen ismerni mindkét szereplőt, ugyanis Jackie és Michael is egyik (volt) közvetlen kollégám rokona, előbbivel többször beszéltem is. Jackie egy idős öregúr, aki igen lassú mozgású, úgy képzeljétek el, mint a L'art Poor L'art-os Besenyő Pista bácsit, számomra érthetetlen volt, hogy hogyan lehet egy ilyen öreg bácsika parlamenti képviselő. A fiát, Michaelt szó szerint ő vitte be a parlamentbe (rossz nyelvek szerint ez volt az ára annak, hogy mint független politikus megszavazza a költségvetést), persze Michael sem volt kezdő a politikai témában, mivel a helyi "megyei tanácsban" dolgozott már előtte is. A Healy-Rae család amúgy elég nagyhatalmú a megyében, eddig Jackie volt a "helyi Balázs József", nemrég meg a két fia vált azzá. Egy dologban  biztos vagyok: Jackie biztosan nem indított 3636 hívást, viszont felelőssége megkérdőjelezhetetlen a történetben.

Ennek ellenére ez a történet meseszerűen zárult: a nép visszakapta a pénzét, a "rossz" elnyerte méltó büntetését. Vajon miért nem zárulhat így minden történet?