Az elmúlt napokban sokat lehetett hallani az érpataki modellről, és a közmunka rendszer felfuttatásáról. A felületes gondolkodó könnyen beleesik abba a hibába, hogy ezt jónak találja. Bevallom én is ezek közé tartoztam tegnapig.

Történt azonban velem tegnap valami, ami miatt most már egy kicsit másként látom. Valami jehovás szólított le az utcán. Én persze alapból legyintettem rá, de aztán csak a kezembe nyomott egy Őrtorony nevű szamizdatot azzal, hogy legalább olvassak bele, amíg a buszon ülök. Nos, takarva a kiadvány borítóját – nehogy valaki meglássa mit olvasok - én ezt megtettem, és tetszik nem-tetszik elgondolkodtatónak találtam.

Íme néhány szemelvény:

„Aki súlyos szegénységben él, annak veszélyben az élete. Nincs elegendő élelme, vize és tüzelője, nincs megfelelő lakhelye, nem részesül elégséges egészségügyi ellátásban és oktatásban.

….

Xy és felesége öt gyermekükkel élnek együtt. A feleségével együtt az a munkájuk, hogy kő- és homokzsákokat cipelnek. Az otthonuknak nincs ablaka. A vizet a rendőrségnél lévő kútból hozzák. Általában naponta egyszer esznek, de ha nincs munka, egyszer sem. Ilyenkor a férj inkább elmegy otthonról, mert képtelen hallgatni, ahogy a gyerekei ennivalóért sírnak.

Xy2 és felesége vidéken él négy gyermekkel. A házaspár földjükön csak három hónapra elegendő élelmet tud megtermelni. Sokszor még az is gond, hogy nem esik elég eső, vagy a tolvajok ellopják a termést. A házaspár azzal keres egy kis pénzt, hogy tűzifát gyűjtenek az erdőben, mely kétórányira van tőlük gyalog. Heti egy-egy kötegnyi fát hoznak a feleségével, az egyiket azért, hogy a héten főzni tudjanak, a másikat pedig eladják…”

Ennyit az esettanulmányokról. És akkor nézzük a poént, amiben bizony van valami:

„Törvény a szegénység megelőzésére

Jehova Isten egy törvénygyűjteményt adott az ókori Izrael nemzetének. Ha figyelembe vették, szinte egyáltalán nem voltak köztük szegények. A Törvény értelmében, a léviták papi törzsét kivéve, minden család földet kapott örökségül. A családi örökség biztosítva volt, mert a földet nem lehetett örökre eladni. A területeket minden 50. évben vissza kellett adni az eredeti tulajdonosuknak vagy azok családjának (3Mózes 25:10, 23). Ha valakinek el kellett adnia a földjét betegség, hanyagság, vagy valamilyen csapás miatt, a jubileumi évben visszakapta anélkül, hogy fizetnie kellett volna érte. Egyetlen család sem maradhatott nemzedékeken át szegény.

Továbbá, ha egy szegénynek kölcsön kellett kérnie, a Törvény megtiltotta, hogy az izraeliták egymásnak kamatot számítsanak fel. A Törvény azt is előírta, hogy ne arassák le a szántóföldjük szélét, hogy a szegények tallózhassanak. Így egyetlen izraelitának sem kellett koldulnia (5Mózes 15:1-14; 3Mózes 23:22).”

Nos? Jó nem? A mai korra adoptálva a módszert még akár működhetne is.