Mostanában nagyon sokan foglalkoznak a külföldi munkavállalás gondolatával. Ezen a héten egy rövid, kétrészes sorozatban szeretném megírni ezzel kapcsolatos tapasztalataimat, erősen a gyakorlati dolgokra koncentrálva, a rizsát elhagyva. Az első posztban a külföldi munkavállalás sikerének négy alapelvét foglaltam össze, a mostaniban a '”hogyan kezdjünk hozzá?” témakör kerül terítékre.

Ha teljesítettük az előző posztban emlegetett négy feltételt, akkor feltehetjük a nagy kérdést: hogyan kezdjünk hozzá? Pár gyakorlati jótanács:

1. Határozzuk el, hogy elhagyjuk az országot! Hülyén hangzik, de nagyon fontos. Sokan csak beszélnek róla, de nem tesznek semmit érte, nézzetek csak körül a fórumokon! Beszélni mindenki tud, cselekedni már jóval kevesebben. Konkrétan, napra pontosan határozzuk meg, mikor indulunk!

2. Zárjuk le a magyar ügyeinket! Fel kell mondani a munkahelyen (figyelembe véve a felmondási időt), referenciát sem árt kérni, és meg kell várni a szükséges papírokat. Nem árt jelezni az önkormányzatnak és az OEP-nek az elmenetelt, hogy hogyan, ott konkrét tanácsot adnak. Fel kell mondani az albérletet, ha saját lakás van, gondoskodni kell annak további sorsáról is, a szolgáltatásokat (víz, gáz, stb.) le kell zárni. Be kell szerezni a szükséges okmányokat, pl. útlevél, végzettséget igazoló papírok (nem árt), munkavállaláshoz szükséges papírok (főleg EU-n kívül), stb. Esetleges hitelszerződéseink sorsát is rendezni kell. Amit javaslok, hogy ne égessünk fel mindent a hátunk mögött, egy esetleges kudarc esetén jól jöhet, ha jóban vagyunk az előző főnökünkkel, vagy ha megvan még a lakás. A repülőjegyet is meg kell venni, javaslom a visszaút megvételét is, felkészülve az esetleges sikertelenségre.

3. Tervezzük meg az első napokat! Mikor az ember leszáll a repülőgépről, felteszi a kérdést: és most hová? Majd rájön, hogy tökmindegy. Nagyon furcsa érzés ez, a születés lehet hasonló, amikor az ember a régi megszokottból egy vadonatúj világba csöppen. Mindenképpen javaslom, hogy előre írjuk meg, konkrétan mit fogunk csinálni: mikor leszállunk a gépről, melyik busszal megyünk be a városba, ott melyik szálláslehetőséget választjuk, oda hogyan jutunk el, hogyan jutunk el a hivatalokba (ahol ügyeinket intézni kell), melyik bankban nyitunk bankszámlát, hol veszünk mobiltelefont vagy SIM kártyát - egyáltalán, melyik nap mit intézünk el, mindezt napi bontásban, térképen bejelölve! Az ember hajlamos az első pár napot nyaralásként megélni, ilyenkor némi fegyelmet ad egy ilyen előre megírt eseménynaptár.

4. A "szentháromság": regisztrációs szám, bankszámla, mobil. Aki ezt végigjárta, tudja, nem véletlenül emelem ki :-) Kezdjük a mobillal, ez a legkönnyebb: ha van kártyafüggetlen telefonunk, csak SIM kártyát kell venni, ha nincs, akkor muszáj készüléket is vásárolni, szerencsére ma már számtalan helyen megtehetjük ezt, nem fog problémát okozni. A regisztrációs szám (TB, adószám, mindenhol máshogy nevezik) megszerzése már nehezebb: sok helyen állandó lakcímet kérnek, és nem biztos, hogy elfogadnak egy hostelt (ügyintézőfüggő). Bankszámlaszámnyitáshoz meg általában kérik ezt a regisztrációs számot, és időnként még a munkahelyi referenciát is. Ennek konkrétan utána kell nézni, hogy az adott országban hogyan működik ez, mert helyben nagyot lehet szívni vele!

5. Munkakeresés, lakáskeresés: Legyen ez a sorrend szerintem, nem árt, ha a munkahely közelébe tudunk költözni. A mobilitás miatt is fontos ez, lehet, hogy pont az ország másik végében kapunk jó munkát, ilyenkor nem szerencsés, ha már konkrétan letelepedtünk, és pl. ki van fizetve többhavi kaució. Az első időszak sajnos ilyen, képlékeny. A munkakeresésnél a munka jellegétől függ, mi a sikeres módszer: pl. egy informatikus alighanem könnyebben elhelyezkedik fejvadász segítségével, de aki a vendéglátásban, kereskedelemben keres valamit, az jobban jár, ha személyesen viszi be az önéletrajzot. A legtöbb esetben amúgy mobiltelefonon keresztül értesítik az embert az interjúról, tehát az mindig legyen nálunk!

A fenti pontok mutatják, hogy ez egy eléggé megerőltető és idegileg-lelkileg kikészítő folyamat; nagyon fontos, hogy legyen nálunk elegendő pénz, hogy ne kelljen az idővel is versenyt futni. Aki gyerekkel tervezi a kijövetelt, az hozzon nagyon-nagyon sok pénzt. Ha megengedtek egy jótanácsot: szerintem egy új, külföldi életkezdés előtt érdemes kimenni az célországba nyaralni. Közben meg tudjuk figyelni, hogyan állunk nyelvileg, mennyi álláslehetőség van, milyen az árszínvonal, egyáltalán, mennyire jön be az ország, esetleg meg lehet próbálkozni a fentiekkel is, kötöttségek nélkül. Tudom, sokmindenkinek nincs pénze erre, de még mindig olcsóbb ez a megoldás, mint mikor az ember felmond mindent, kimegy, majd rájön, hogy kevés ő ehhez, és kénytelen hazakullogni a semmibe, jelentős pénzösszeggel megrövidítve.