Korábbi szokásaimtól eltérően néhány hónapja munkám miatt aktívabban használom a MÁV agglomerációs járatait és a BKV-t, főként a metrókat. Általános tapasztalatom, hogy bár folyamatos az ellenőrök jelenléte, a jegyeket és bérleteket nem ellenőrzik, - tisztelet a kivételnek - gyakorlatilag csak alibiznek, elbliccelik a munkát. Bármilyen bérletnek vagy menetjegynek látszó tárggyal megengedik az utazást.
Nézzük először a MÁV-ot. Tisztességes magyar állampolgárként minden hónapban megveszem a teljes árú dolgozói bérletet, havi 16ezer forintért. Számomra úgy tűnik, hogy rajtam kívül ezt nagyon kevesen teszik meg. A többségnek nincs bérlete, hanem a vonaton vesz jegyet, ha jön az ellenőr. Természetesen nem onnantól, ahol felszállt, hanem az éppen elhagyott állomástól. Pár száz forintokat fizetnek ilyenkor, jóval kevesebbet, mint amennyit tényleges utazása alapján kellene. Namost a jegykiadás egy viszonylag lassú művelet, így az ellenőr csak lassan halad a zsúfolt vonaton. Rendszerint nem ér végig az egész szerelvényen, így sokan teljesen megússzák a jegyvásárlást.
A múlt hónapban végeztem egy kísérletet: Rendesen megvettem a bérletet, ki is töltöttem, ahogy kell. Azonban ha jött az ellenőr, nem azt mutattam fel neki, hanem az előző havi lejártat. Minden alkalommal elfogadták. Tetézzem: a Nyugati-pályaudvaron a peronoknál felépített kordonnál ki- és belépéskor is rendszeresen „ellenőrzik” a jegyek meglétét, de itt sem szúrták ki egyszer sem, hogy lejárt a bérletem. Sőt azt sem, hogy nem is a Nyugatiból szólt a felmutatott bérlet. Unott arccal támaszkodnak csupán, esetleg egymással beszélgetnek, jobb esetben megköszönik, hogy felmutattam az érvénytelen bérletet.
Még egy kis adalék: A havi MÁV bérlet ára pont annyi, amennyiből 19 menettérti jegy ára kijön. Tekintve, hogy egy hónapban 20-21 munkanap van, csak akkor éri meg megvenni, ha nem veszek ki szabadságot az adott hónapban, vagy ha a munkaadó részben visszafizeti az árát.
Ezek után érthető, hogy sokan a vonaton vásárolnak jegyet, olcsóbban kijönnek. Nem is értem, hogy mire fel tartják fenn a jegypénztárakat.
Ezúton kérdezném a MÁV illetékesét: Jó ez így?
Hasonló a helyzet a BKV-nál. A Széll Kálmán téren sokszor hat-nyolc ellenőr áll sorfalat a metró kijáratánál, mégsem vették soha észre, hogy a jegy amit felmutatattam nem érvényes. Se azt, hogy már másfél éve lett kilyukasztva, sem azt, ha egy három megállóra érvényes metró-szakaszjeggyel végigutaztam az egész metrón. (Természetesen az érvényes menetjegy is mindig ott volt a zsebemben, csak nem azt mutattam fel. :)
Kérdezném a BKV illetékesét. Jól van ez így? Minek vannak az ellenőrök, ha az utazók becsületességére bízzák a menetjegy érvényesítést?
Visszatérve a MÁV-hoz, a posztot tegnapi „élményeim” hatására írtam meg. Egyetlen úton három affér történt ugyanis: 1. Az egyik utasnak nem volt ráírva az igazolványszáma a bérletre, ergó érvénytelen volt. Ezt kiszúrta az ellenőr, szóvá is tette. Mire az utas annyit válaszolt, hogy rendben, majd ráírja. Az ellenőr büntetés helyett csak legyintett és továbbment. 2. A következő utasnak nem volt jegye, kért hát az ellenőrtől. Ő azonban szintén csak legyintett, és továbbment. Jegyet nem is adott. Biztos már unta. 3. Hamarosan megállt a vonat és egy diákcsoport leszállt. Már a peronon voltak, mikor egyikük felkiáltott boldogan: Nekem nem volt jegyem, és nektek? Nekem sem! Nekem sem! Visszhangzott a többiektől. A vagonban ülő utasok mindezt hallották a lehúzott ablakokon keresztül, és kisebb derültség alakult ki..
No comment.
Összességében úgy gondolom, hogy nem demagógia felvetni, hogy vannak még bevételi tartalékok a rendszerben. Jegyáremelés és állami támogatás mellett érdemes lenne megpiszkálni ezt a területet is.
