Bogáncs írta, hogy csináljunk már egy vitahetet a falvakról, mert érdekes téma. Éééén? - kérdeztem vissza. Több éve külföldön élek, haza csak látogatóba megyek, milyen alapon osszam itt az észt a magyar falvakról? De aztán előjöttek az emlékek, mivel falun nevelkedtem, sőt, most is falun élek - itt kisvárosnak hívják, de valójában falu, és rájöttem, hogy elég sok mondanivalóm van. Ez most egy személyes rész volt, akár nyugodtan ki is lehetett volna hagyni az olvasónak, tudom, jókor szólok :-)

Nemrég, mikor otthon voltam, átjött hozzánk egy ismerős, és mutatta a szatyrát: "Most voltam a zöldségesnél, vettem pár szem krumplit, 200 Ft volt, mire elég ez!" - panaszkodott. Az illető munkanélküli - amikor éppen nincs gyesen, most azon van, és lassan jön a negyedik gyerek -, a férje is az, van egy szocpoltból vett parasztházuk, és egy kb. 1000 négyzetméteres nagy kertjük - amit felver a gaz és a szemét. Régen azt mondták, hogy majd ha saját házuk és kertjük lesz, művelni fogják, de mégsem teszik, ki tudja miért.

Beszélgettem a falu (hivatalosan város, gyakorlatilag falu) egyik zöldségesével, aki már a második boltját nyitja, idézem (majdnem) szó szerint: "Az a baj, hogy az emberek lusták, és nem művelik a kerteket. Ez nekem persze jó, mert ebből élek, de valójában nagyon nagy baj." Teljesen igaza van; ebben tiszántúli faluban óriási a munkanélküliség és a szegénység, az emberek hétköznap napközben lődörögnek az utcán, várják a segélyt, a totális kilátástalanság és jövőkép-nélküliség jön le az utcákból - és a kerteket szinte mindenütt felveri a gaz. Inkább megveszik a zöldségesnél vagy a boltban. Arról most nem is beszélek, hogy "régen bezzeg ez nem így volt", az emberek munka mellett nemcsak a legegyszerűbb kerti növényeket termelték, hanem még fóliáztak is, vagy hagymáztak.

Persze kifogás, azaz hogy "miért nem művelem a kertemet", van bőven. Valahol egy nagyon jó dolgot olvastam: a külföldiek szeretik a magyarokat, mert szorgalmasak és tehetségesek, egy dolgot nem szeretnek bennünk: hogy sokszor nem a megoldást keressük egy problémára, hanem hogy miért nem lehet megcsinálni. Nézzetek végig magatokon, környezeteteken, a társadalmon, politikán, stb, és rájöttök, hogy mennyire igaza van annak, aki ezt kitalálta! A kertművelésben is ugyanígy jönnek sorra a kifogások, mint például:

- Olcsóbb a boltban. Ez részben igaz, de a saját magunk által termelt zöldséget ne a kényszerérlelt, vegyszerekkel felturbózott "teszkóveljú" külföldi áruval hasonlítsuk össze, hanem a jó minőségű, valódi áruval! Ugye, nem kell ecsetelnem, mi a különbség a vízízű, belülről zöld paradicsom és a saját, piros, fűszeres ízű paradicsomunk között! Ráadásul utóbbiban legalább tudjuk, hogy mi van... A minőségi áru (ami nemcsak kívülről, de "belülről" is rendben van) meg kifejezetten drága.

- Sokba kerül az előállítása, nem éri meg vesződni vele. Ezt különösen attól szép hallani, aki erős dohányos, és pár hét alatt elfüstöli a "kerti kezdőfelszerelés" (vetőmag, kapa, slag, stb.) árát. Vagy aki elissza. Vagy aki inkább nagyobb tévét vesz. Azért kiskerti szinten nem egy ökör ára a kertészkedés! De lássunk egy tipikus példát: az egyszeri ember inkább fűvel veti be a kertjét, mert azzal "kevesebb munka és költség van". Igen? A fűmag is pénzbe kerül, azt szárasságban öntözni kell, nyírni kell, pénzben van a fűnyíró, az áram, a víz, a fűnyírás is időigényes tud lenni, na meg javítani is kell a foltokat, műtrágya, stb... nem lenne egyszerűbb akkor már valami hasznot hozó dologgal bevetni a kertet? Persze, az többe kerül, de haszon szempontjából is többet hoz!

- Nincs időm. A poszt kezdetén emlegetett családtól hangzik ez a legjobban, de a dolgozó ember is szívesen érvel ezzel. Egy kerttel, mérettől függően, van munka bőven, de ha az ember összeszedné, mennyi hülyeséggel tölti az idejét, lehet, hogy helyet tudna szorítani neki. Kedvencem az, amikor valaki a szokásos 40 órás munkahetet "űzi" mondjuk 50 órában, természetesen azt a plusz tíz órát ingyen odaadja a munkaadójának (erre szoktam mondani, hogy régen a rabszolgák legalább ételt kaptak, a mai nagy fene demokráciában a munkavállaló meg legfeljebb lebaszást, ha elront valamit a fizetetlen túlórában - de ez már egy másik történet) - hát, ha ezt a heti tíz órát a kiskertjére fordítaná, az több hasznot hozna. Lehet, hogy lehetne mellé keresni egy normális negyven órás melót, akár kevesebb fizetésért, mert még jobban ki is jönne. Remélhetőleg egyszer ez nemcsak utópia lesz...

- Nem értek hozzá. Ez messze a legrosszabb kifogás, mert egyrészt tanulni sosem késő, másrészt van bőven olyan növény, aminek termesztéséhez nem kell különösebb ész - max. a vetőmag zacskójának hátulját kell figyelmesen elolvasni. De a neten is számtalan írás van a témáról, csak utána kell nézni, esetleg kérhetjük hozzáértő segítségét is!

- Ellopják. Hogy kik, arról nem beszélünk, mert most nagyon polkorrektek vagyunk. Itt visszautalnék ama külföldi véleményre, hogy "kifogásokat keresünk, nem megoldást" - biztos, hogy nem tudjuk megcsinálni azt a kerítést, szögesdróttal a tetején? Kutya? Persze teljes biztonságot ez sem nyújt, olyan ugyanis nincs, de hát az élet tele van kockázattal, például ki garantálja, hogy holnap nem vágnak ki a munkahelyedről? Mégis dolgozunk...

- Egyéb vis maior esetek. Elveri a jég, kiszárad, belvíz, árvíz, aszály, bármit rá lehet fogni. Ismét csak arra tudok utalni, hogy az élet már csak ilyen, tele van kockázatokkal, és attól bizony autóba ül az ember, hogy sok a baleset. Aki nem kockáztat, nem nyer. Kert esetében meg mérettől függ a kockázat, mindenesetre az ember nem fog anyagilag belerokkanni, ha kiskertjét elveri a jég.

Persze egy kiskertből nem lehet megélni, habár minél nagyobb a kert, annál nagyobb jövedelmet termelhet. Kiszámoltátok, hogy mennyit költöttetek tavaly zöldség-gyümölcsre ("haladó szinten csirkehúsra, tojásra)? A zöldség-gyümölcs a hipermarket leglátogatottabb osztálya, minden második vásárló vásárol onnan, és persze narancsot nem tudunk otthon termelni, de krumplit, borsót, répát, petrezselymet, almát miért nem? A munkahelyek nagyon ingatagok mostanában, senki nem garantálja, hogy az embernek bármiféle jövedelme is lesz fél év múlva, milyen jó, ha legalább van mit enni! Akinek kertje van, gondoljon arra, hogy mennyivel szerencsésebb panelben élő társánál, mert annak munkanélküliség esetén még élelmiszerre is kell költeni abból a nyomorúságos segélyből, míg falun élő társa legalább ezen is tud fogni pénzt - már ha akar egyáltalán.

A legszomorúbb az, hogy mikor otthon járok, mindig hallom, hogy "mer' az Orbán nem ad munkát!" Külföldön ilyet nem hallok, az emberek megtanulták, hogy nem a kormánytól kell várni a megoldást, hanem magunktól, és ha magunk sem használjuk ki adottságainkat, akkor megette a fene az egészet. Ezt kellene az emberek fejébe verni, hogy elszakadjunk végre a Kádár-korszaktól, azaz az "állam majd ad borítékban pénzt". Egy kis- vagy nagykert kiváló kezdés ehhez.

Vitahetünk előző posztja, azaz hogy milyen munkahelyek teremthetők a falvakban, itt olvasható.