Nemsokára készül a költségvetés, és természetesen ismét előkerült a kérdés, hogy jó-e a jelenlegi egykulcsos jövedelemadó-rendszer vagy sem - én nem akarom megmondani a frankót, mondjátok meg ti! A következő posztban öt izgalmas elméleti lehetőséget vázolok fel röviden, és nektek a feladatotok az lesz, hogy a végén megszavazzátok, melyik tetszik a legjobban.

1. A zállam mindent megold. Végtelenül egyszerű a dolog, minden jövedelem 100%-kal adózik, és az állam majd gondoskodik mindenkiről, ételt ad az éheseknek, letörli az árvák arcáról a könnycseppeket, működteti az egész országot. Persze ehhez feddhetetlen, tiszta politikai vezetés kellene, aki nem csal-lop-hazudik, másrészt viszont lenne egy nagy előnye: megszűnnének a vagyoni különbségek, és a bőség kosarából mindenki egyformán részesedhetne - elméletben. (Mielőtt valaki megijedne, az Internacionálé nem lenne kötelező.)

2. Progresszív-sávos adórendszer. Aki többet keres, magasabb adókulccsal adózik - nemrég még mi is így adóztunk, míg meg nem szüntették. Van egy csomó előnye: aki többet keres, mégiscsak jobban tudja nélkülözni a pénzt, mint aki kevesebbet, ezáltal segít tompítani a jövedelemegyenlőtlenségeket, másrészt az állam is jól jár. Nagy hátránya viszont, hogy a rendszer nem igazságos - aki kétszer olyan jól dolgozik, és ezt a cége elismeri, miért ne vihetne haza kétszer annyi nettó bért? -, másrészt magyar sajátosság, hogy itt már az is "gazdagnak" számít, akinek a fizetése nem éri el egy átlagos EU ország minimálbérét. És igen, volt idő, amikor ők is a legmagasabb kulccsal adóztak.

3. Lineáris adórendszer: Nagyjából ez van most, mindenki befizeti a maga kis 16%-át, oszt' jónapot. Habár sokat bírálják, nem olyan rossz ez a rendszer - egyrészt elismeri a munkát, másrészt nem bünteti a magasabb jövedelműeket, és ha a kormány e mellé megfelelő adójóváírási rendszert talál ki (ez elmaradt), akár működhet is. Magyarországon jelenleg egy óriási hátránya van: a költségvetésből hiányzik az átállás miatt kiesett párszázmilliárd forint, ami ha meglenne, kutya baja nem lenne az államháztartásnak.

4. Mindenki fizessen ugyanannyit! Lehet úgy is tekinteni a magyar államot, mint szolgáltatót: beszedi az adót, cserében szolgáltatásokat nyújt - egészségügyet, oktatást, utakat, közbiztonságot, stb. -, és mivel ezeket hosszútávon kb. mindenki hasonló arányban veszi igénybe, miért ne lehetne az, hogy mindenki fizessen ezekért a szolgáltatásokért? Ki lehet számolni szépen, SZJA-ból elvárunk mondjuk 1500 milliárd forintnyi bevételt, ez tízmillióval osztva 150.000 Ft, szóval minden magyar állampolgár csengessen be évi 150.000 forintot SZJA-ra, gyerek, felnőtt, nyugdíjas, semmi nem számít! (Ugyanígy ki lehet számolni mondjuk a TB-t is, aztán a családok a befizetés eloszlását megoldják, ahogy akarják.) A rendszer mindenképpen igazságos, megvalósíthatósága már egy fokkal érdekesebb kérdés.

5. Nem fizetünk semmit, nem kapunk semmit. Hívhatnánk "szélsőliberális" megoldásnak is, kár, hogy nálunk a liberális lassan szitokszó lett egy korrupt párt miatt. Az elképzelés lényege az, hogy nem fizetünk adót, de cserében mindenért fizetni kell (teljes árat), amit igénybeveszünk - ha használjuk az utat, ha kihívjuk a rendőrt, ha a gyerek iskolába megy, stb. Nagy kérdés persze, hogy mi lenne itt az állam szerepe - egy hatalmas szolgáltató lenne, mely ugyanúgy küldené a csekket, mint a vízművek, vagy bizonyos nehezen forintosítható és osztható szolgáltatásért azért szedne valami minimáladót - de kétségkívül ez lenne a legigazságosabb rendszer: ha igénybe veszed, fizetsz érte, ha nem, nem, másét meg nem te fizeted. Hátránya, hogy nem tudni, ez hogyan működne a gyakorlatban, egyáltalán, működne-e.

Tessék szavazni!