Sosem hittem volna, hogy valaha is Bayer Zsolttal egy véleményen leszek valamiben. És most mégis úgy tűnik, hogy szombaton együtt fogunk menetelni. Nem mintha ettől megváltozna a mélyen elítélő véleményem róla, a stílusáról és az egész elrugaszkodott politikai nézetrendszeréről.
Bayer Zsolt számomra egy etalon. A politika legaljának etalonja. Ha találkozom véletlenül nagy ritkán egy írásával, akkor elég a szerzőt elolvasnom ahhoz, hogy máris továbblapozzak, mert tudom, hogy orbitális baromság az egész. Pedig akik itt gyakrabban olvasnak, azok megerősíthetik, hogy én aztán tényleg nyitott vagyok mindenre, toleráns vagyok mindenkivel. Nem ragozom tovább, azt hiszem mindenki tudja, hogy mire célzok.
Mégis mi a közös pont, mi a metszet kettőnk között? Azt hiszem semmi. Tényleg semmi. Én még a magyarságnak, magyarkodásnak azt a formáját is elutasítom, amit ő vall.
Fura ez nem? Azt hiszem ezért nevezhető néppártnak a Fidesz, mert gondolkodásban ilyen különböző emberkék is megtalálják benne a támogathatót.
Ja, és még egy dolog. Ami ellen én elsősorban tiltakozni fogok az az, hogy ciki lett ma Magyarországon kormánypártinak lenni, ciki megvallani a politikai hovatartozást. Gondolkodom is, hogy napszemüveget veszek majd, nehogy valaki felismerjen. A Bajnai-hívők ugyanis olyan elemi indulatokkal, haraggal, olyan elemi mindent elsöprő erővel kritizálják a kormányt, illetve személyében Orbánt, Matolcsyt, és még Schmitt Pált is, hogy az ember már megszólalni nem mer.
Pedig én sem értek egyet Matolcsy számos intézkedésével és módszereivel, következetlenségeivel meg pláne nem. Ugyanakkor ha a vita onnan indul, hogy Matolcsy elmebeteg, Orbán szintén, de ő még egy diktátor is, Schmitt Pál meg maga a nemzet megtestesült szégyene, az bennem egy ösztönös ellenérzést vált ki.
Érdemes rápillantani a Békemenet Facebook-os oldalára is (Linket szándékosan nem teszek be, akit érdekel, az könnyen megtalálhatja.). Ha egyszer-egyszer valaki meg mer ott kérdezni egy-egy olyan ártatlan ámde témába vágó dolgot, mint például amit egy nő kérdezett, hogy: ’Sziasztok! Nem tudja valaki, hogy Kaposvárról indul-e busz a tüntetésre?’ Akkor máris hatszázan rácuppannak, reagálnak, a legalpáribb módon. Mások már eleve gúnyképeket tesznek fel Orbánról, azt meg egyből sokan lájkolják. Ha meg valaki szóváteszi, hogy ezeket nem itt kellene, akkor ő is egyből kap a fejére.
Közben meg nyomatják sokan kárörvendően, hogy lám micsoda blama, csak 862-en csatlakoztak a Facebook kezdeményezéshez. Hát én ezen őszintén szólva nem csodálkozom. Pedig én is szívesen csatlakoznék, de saját nevemet mégsem adom ehhez.
Szóval ez van. Ide jutottunk. Ki hitte volna másfél évvel ezelőtt? Remélem meglesz a százezer ember. Mégpedig egy olyan százezer, amihez kétség sem fog férni, hogy az bizony tényleg annyi. Meglátjuk. Mindenesetre érdemesnek látom elmenni még úgy is, hogy Bayer Zsolt is ott lesz, sőt ő az egyik főszervező.
És akkor legyen egy szavazás is a csendes többségnek, akik nem akarnak belefolyni a kommenteknél várható háborúba:
Frissítés a Békemenet képeivel:
A Felvonulási tér felől érkezőben. Kb. 15:45-kor már nem fértünk be a Hősök terére.
Ezt a képet nagyjából a Műcsarnok vonalából készítettem. Itt már nagy tumultus volt, egy korlátra felállva készült a kép.
A kedvenc transzparensem, valahol az Andrássy úton. Méghogy diktatúra van. Ugyan már!
Az Operaháznál. Ennek a helyszínnek ugye szimbolikus jelentősége van január 2-a után. Az sem igaz, hogy csupa idős ember lett volna. Egy ilyen kétórás túra még nekünk is fárasztó volt. Nagyon sok kisgyermekes család is volt, sokan még babakocsival is csatlakoztak út közben egy-egy rövidebb szakaszra.
És tovább az Operától.
Itt már látszik a parlament, és az is, hogy nem lesz egyszerű bejutni a Kossuth térre.