Hetek óta „sulykolják” belföldön és „pletykálják” külföldön, hogy bizony Magyarország a leggyengébb láncszem, kiszolgáltatott a pénzpiacoknak és a nemzetközi hangulatnak. Az unortodox gazdaságpolitika miatt pedig folyamatos bizonytalanságban leledzik az ország. A devizahitel végtörlesztés padlóra küldi a forintot, és mindezek a tényezők együttvéve bizony azt fogják eredményezni, hogy Magyarországot hamarosan leminősítik majd a nagymúltú, tekintélyes nemzetközi (tévedhetetlen:) hitelminősítő intézetek.

Nem tudom, nekem az az érzésem, hogy folyamatosan mi vagyunk a következő láncszem, de valahogy sosem kerülünk sorra. Emlékezzünk csak! Izlanddal kezdődött a dolog. Akkoriban az volt a jelszó, hogy Magyarország nem Izland. Majd Írország került válságba. Minket emlegettek következő áldozatként, de aztán kiderült, hogy Magyarország nem Írország. Jött a görög válság. Itt valahogy kicsit mintha felfejlődtünk volna, mert következő láncszemként inkább Portugáliát és Spanyolországot emlegették. Legújabb fejlemények szerint Olaszország van nagy bajban, természetesen a következő leggyengébb láncszemként újra minket jelöltek meg.

Nekem ez így valahogy nem kóser. Pedig azért vannak pozitív és egyre pozitívabb jelek is. Ha ezeket számba vesszük, akár egy gyökeresen eltérő konklúzióra is juthatunk, mint a fentiek. Külkereskedelmi mérlegünk 2008 óta folyamatosan javul, idén rekord méretű többlet várható. 7,5 milliárd euróval nagyobb az éves kivitelünk, mint a behozatalunk. Az export a válság ellenére történelmi rekordmagasságban áll. Tehát elég nagy botorságnak tűnik azt mondani, hogy gyenge az ország versenyképessége. Kivitelünk nagysága alapján soha ilyen versenyképesek nem voltunk. És ez jövőre előreláthatólag csak fokozódni fog, amennyiben beindul a termelés az újonnan épült autógyárakban.

Továbbá az államháztartási egyenleg is jó formát mutat. Egyszeri tételektől megtisztítva 2010-ben 4,2% volt a hiány, 2011-ben várhatóan 3%, 2012-ben pedig 2,5%-os lesz a hiány mértéke. Persze a pontos adaton lehet vitázni, de néhány tizedszázaléknál nagyobb mértékben senki sem vitatja a számokat. Ebből számomra az jön le, hogy a kormány (az előző Orbán kormányhoz hasonlóan) nagyon komolyan gondolja a hiány kézben tartását, és tűzzel vassal próbálja leszorítani.

Harmadik tétel a lakossági fogyasztás. A kormány úgy csökkenti a költségvetés hiányát, hogy közben SZJA ágon százmilliárdokat hagyott az adófizetők – és itt most az adófizetőkön van a hangsúly – zsebében. Az persze vitatható, hogy az adócsökkentés kedvezményezettje miért a magasabb jövedelmű réteg vagy éppen gyerekeket nevelő réteg, és a kárvallottja miért a gyermektelen alacsony jövedelmű. De a tény az tény. A költségvetés SZJA soron évi 500 milliárd forintot hagy az embereknél. Ennek ellenére a fogyasztás mégsem nő, sőt évek óta csökken, és jövőre is legfeljebb stagnálni fog. Tehát az emberek megtakarítanak. Ez még akkor is igaz, ha sokan egyik hónapról a másikra élnek, hiszen közben régi hiteleiket törlesztik, újakat pedig nemigen vesznek fel. Tehát a lakosság hitelállomány csökken. Ellenérvet persze itt is gyorsan találnak a kritikusok, miszerint magas a munkanélküliség. Ez igaz. De ez azért van, mert a bizonytalanságot látva többen akarnak dolgozni, pénzt keresni, mint korábban. Eközben azonban a foglalkoztatás a közmunkaprogramoknak is köszönhetően szép csendben hároméves csúcsára szökött és időarányosan nem áll túl messze a célként kitűzött ambiciózus egymillió új munkahely időarányos részétől. (Itt újfent meg kell jegyezni, hogy egyesek már 990 ezer új munkahelyet is a matolcsyzmus bukásaként képesek beállítani, én azonban úgy gondolom, hogy már 500ezer új munkahely is óriási eredmény mg a közmunkásokkal együtt is.)

Összefoglalva: Magyarország termel külföldre, visszafogja belföldi fogyasztását, tehát megtakarít és törleszti adósságait, eközben az államháztartás hiánya is alacsony. A Bajnai Gordon alatt megindult kedvező folyamatok a kormányváltással nem törtek meg, hanem még fel is erősödött. Az Orbán- kormány még néhányat húzott a nadrágszíjon, miközben az adókat is emelte.

Apropó adózás! Persze sokaknak a tyúkszemére lépett a kormány az új adókkal, amelyekre a média is folyamatosan a kapkodó, koncepciótlan és más negatív jelzőket aggatja. Azonban ha kicsit gondolkodunk, és mindent összevetünk kirajzolódhat egy meglepően pozitív összkép is, csak ezt mindenki agyonhallgatja. Egy mondatban úgy tudnám ezt összefoglalni, hogy a kormány a fogyasztást bünteti, a jövedelemtermelő képességet viszont jutalmazza. Úgy is mondhatjuk, hogy az adórendszeren keresztül a kormány tudatosan próbálja visszaszorítani a fogyasztást, inkább a megtakarításokra és a hitelek törlesztésére buzdítva az embereket. Aki mégis mondhatni felelőtlenül fogyasztani akar, az meg adózza le! Emelkedik az áfa, ezen felül specifikusan a dohány, üzemanyag, alkohol jövedéki adója. Nő a játékadó, és bevezetik a chipadót. Csupa olyan dolog kapott tehát különadót, aminek fogyasztását simán el lehet kerülni, józan élethez nem szükségesek. Az üzenet: „Járjál busszal és élj egészségesen, takarékosan!”

Emellett mint már említettem a jövedelmek adója összességében csökken. Üzenet: „Többet kapsz, de ne költsd el!” Persze a gyermektelen alacsony jövedelműek jövedelemadója emelkedni fog, ily módon is visszafogva a fogyasztásukat. Ez az a réteg ugyanis, aki egy esetleges pluszpénz jó részét elfogyasztotta volna, ha kap. De nem kap. Még akkor sem, ha a kormány kommunikációja közben az, hogy mindenki jól jár.

Tehát ami ma Magyarországon zajlik: EXPORTÁLUNK, CSÖKKENTJÜK A FOGYASZTÁST, MEGTAKARÍT AKI CSAK TUD, TÖRLESZTJÜK A HITELEKET, ALACSONYAN TARTJUK AZ ÁLLAMHÁZTARTÁSI HIÁNYT.

Ez az igazi matolcsyzmus! Nem pedig amit a kritikusok, vagy akár maga a kormány állít. A gazdaság a fogyasztás stagnálása-visszaesése miatt már évek óta nem növekszik, azonban a háttérben zajlanak a fenti nagybetűs folyamatok, ezek pedig előbb-utóbb meg kell, hogy teremtsék a növekedés és a lazítás feltételeit.

Mindemellé társul egy nagyon erős politikai stabilitás. Miközben Görögországot és Olaszországot a gazdasági mellett politikai válság is megrázta, addig nálunk ez szóba sem jöhet. Sőt! A kormány alkotmányozó többséggel rendelkezik, így miközben a ’válságországokban’ kisebbségi kormányok evickélnek az erős ellenzék és az utcai tüntetések, sztrájkok, zavargások viharában, addig nálunk zajlik az ország átszervezése takarékosabb egészségügyi-, oktatási- és önkormányzati rendszer formájában. Alkotmányos garanciák léptek életbe az államadósság növekedésének megakadályozására ás a szigorú költségvetések előmozdítására.

Míg máshol kormány elleni bizalmi szavazások sűrűjében bukdácsol egy-egy kiadáscsökkentő intézkedés, addig Magyarországon senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy ha kell, a kormány azonnal újabb megszorító intézkedéseket képes bevezetni.

És persze itt van még az IMF kérdése. Valójában én sem értem, hogy miért nem kérjük az elővigyázatossági hitelkeretet. Erre jobb érvet én sem tudok, mint hogy ez a kormány arcvesztésével járna. Esetleg még annyi, hogy ha tényleg megcsináljuk IMF nélkül, akkor aztán hirtelen tényleg bezzegországgá válhatunk.

Én tehát összességében optimista vagyok. Persze van az a vihar, ami az elsüllyeszthetetlen hajót is képes bajba sodorni, mi pedig messze nem vagyunk elsüllyeszthetetlenek, de azért azt sem lehet mondani, hogy magunk alatt fúrjuk a hajót és minden rossz ebben az országban.