...avagy amikor a spórolás többe kerül, mint a probléma megoldása.

Előre elnézést kérek, ha nem a megfelelő szakszavakat használom, a posztnak egészségügyi vonatkozása is van, én meg nem értek hozzá, de nem is ez a lényeg.

Szomszédasszonyt utolérte a baj: porcleválás van a könyökében, és mivel fizikai munkás, ezért nem is tud dolgozni. A kezelőorvosa valami "elektrokezelést" írt elő neki, heti többször, aminek az lenne a célja, hogy elmozdítsa a porcot, de már túl van vagy két hónapnyi kezelésen, és nem használ. Az orvos is tisztában van vele, hogy ez egy veszélyes játék: rosszabb esetben akár le is bénulhat a keze, igazság szerint műteni kellene (az orvos szerint) - de nincs rá időpont, mivel nincs rá keret. Lehet, hogy jövőre lesz csak ebből valami. Hiába, ez van, megszorítások, spórol az állam.

Vonjunk egy gyors mérleget.

Mennyi pénzt spórol az állam?

- A műtét költségét, ami nem tudom, mennyi.

És mennyi pénzt veszít az állam?

- Táppénzt kell fizetnie hónapokig

- A szomszédasszony rendes, bejelentett helyen dolgozik, és a műtét valamint a rehabilitáció után tudna dolgozni, tehát fizetné az adót, a TB-t - ezekről lemond az állam a halogatásokkal (több hónapnyi összegről van szó!).

- A semmit nem használó elektrokezelés költsége (20 perc-fél óra/alkalom, gondolom, ez sem ingyen van)

- Ha a munkahely megunja a várakozást és kirúgja a szomszédasszonyt, akkor lehet fizetni az álláskeresési ellátást később a szociális segélyt, mivel 50 felett nehezen kap munkát

- Ha esetleg megbénul a keze, akkor lehet rokkantosítani, az sem kevés pénz.

Nem ismerem pontosan a fenti árakat, de erős a gyanúm, hogy az állam többet veszít a halogatással, mint nyer. A szomszédasszonyom - aki eddigi pályafutása során már rengeteg adót és TB-t fizetett az államnak - meg nagyon szeretne már dolgozni, de a rövidtávú spórolás miatt úgy néz ki, vesztesen jön ki ő is és az állam is ebből a szituációból. Kinek jó ez?