Fórum - Vitassuk meg!

Nívó

Nívó

Vasárnapi kabaré - a börtönőrök titkos élete

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2012. augusztus 26. - Droli

Hú, ez a cím nagyon titokzatosan hangzik, lássuk, mi van mögötte :-)

1 komment
kabarevasarnap

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://nivo.blog.hu/api/trackback/id/tr434731510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szúrófény 2012.08.27. 07:03:54

Megkérdeztük a szakembert: Van e igazságszolgáltatás?

Porkoláb Mihály, nyugdíjas börtönőr, 80 éves. Egyenes kemény ember, mára már elbizonytalanodott a járása, tétova a tekintete. Valamikor a törvény szolgájának gondolta magát, de mára rájött, hogy félrevezetett eszközember volt. Kollégájának Strázsa Sándornak a temetéséről jövet találkoztam vele.
- Mihály bátyám, hogyan lett börtönőr?
- Nosztalgiábul. Apám csendőr volt. Tudod-e, hogy azok kiképzése keményebb volt az Idegen Légiónál. De neki volt is tekintélye. Ha a munkakerülőnek lábára ejtette a 11 kg-os szuronyos puskát, hát az rögtön szalutált, még fél lábon is. Ellentmondás nem volt, ha mégis vita támadt a szava körül, feljebbvalói neki adtak igazat. De az új világban megszűnt a csendőrnek még a neve is. Máma rendőrnek híják, csak éppen rend nem volt sose. No, hogy apám munkanélküli maradt és én is utáltam a naplopókat, hát börtönőrnek álltam. Gondoltam, amelyiket kalickába küldték, az, biztosan bűnös ember. Hát korán csalódtam. Először voltak a politikaiak, grófok, kulákok, papok, meg egyéb deklasszált elemek. A gyomrom felfordult a sok buzgó kommunistától, aki korábban kisnyilasként próbált kommunista üldözésből megélni. Most meg a legbuzgóbb kommunista. De hát korábban is alja volt a népnek, most is oda süllyedt, hiába próbált felfele emelkedni. Szóval abban a hitben éltem, hogy a törvény szolgája vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy csak a kicsi és buta bűnözők jutnak a kaptárba, meg esetleg a gyilkosok, ha nem a párt végrehajtói voltak a gyilkoláskor. Az igazi bűnözők, azok felül ültek, s hogy még nagyobb biztonságban legyenek, eltörölték még a halálbüntetést is. Ugyan mán, csak nem fog maga ellen törvényt hozni! De orvost sem, hoztak be egyet sem, aki ezrével gyilkolt gyerekeket, vagy könyvelőt, aki papíron lopta el a pénzt. Vagy sok kisstílű szélhámost, akik tönkretették, szétlopták
az, országot.
- Szomorú ezért Mihály bácsi?
- Szomorú hát, hogy nem választottam tisztességesebb munkát, a gazemberség szolgálata helyett. De hát valamibűl élni kellett.
- Nem igazságszolgáltatást akart mondani?
- Nem ismered, meghalt Mátyás király, oda az igazság. Tudod, már a biblia vagy valahol, de nagyon régen megírták, hogy az élet hiábavalóság. No ez aztán a valóság! A többi csak népbolondítás. No Isten áldjon fiam. – köszönt el tőlem az öreg, megkeseredett ember.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása