Bevallom, alig vártam, hogy elhagyjam a mai napra háborús övezetté változott csendes kisvárost. Igen, a petárdázásról lesz szó.
Nem értem és nem is akarom érteni, mire jó ez a petárdázás: jó sok pénzt kifizet az ember, hogy utána durranjon valami. Puff, itt durrant el a vacsorád ára! Biztos van valami oka, hogy ennyien petárdáznak, lehet, hogy ez egy olyan "farokhosszabbító" dolog, vagy egyszerűen csak jó dolog menőzni mások előtt, hogy nekünk durrogásra is telik, hú, mekkora királyok vagyunk! Egy jó pszichológus biztos könnyen feltárná ennek hátterét, például egy kisbaba jókat derül azon, ha csattogok neki a nyelvemmel, lehet, a petárdázás is ilyen elnyomott kisgyermekkori izék továbbélésének eredménye. Nem érdekel, végülis mindenki arra költi a pénzért, amire akarja, ha annyi pénze van, hogy már nem tudja hová tenni jómódjában, költse durrogtatásra! Aki meg inkább nem eszik, csak hogy durroghasson, az meg... az meg.
Viszont lenne egy kenetteljes javaslatom: aki petárdát vesz, az írjon alá egy olyan papírt, hogy ezennel lemond minden, a magyar államtól érkező szociális transzferről, mint például szociális segély vagy ilyen-olyan támogatás. Van annak a pénznek jobb helye is, és én az állam helyében szívesebben adnám ezt a pénzt olyan családnak, amelyik élelmiszert vesz belőle, vagy például cipőt a gyereknek. Aki meg petárdázni akar, oldja meg saját zsebből, és ne (közvetve) az állam pénzét használja erre.