Szeptember van, megkezdődött az iskola, ezzel párhuzamosan véget ér a munkahelyi szabadságolások korszaka is. Akik gyakran veszik igénybe a tömegközlekedést, azok emlegetik ilyenkor, hogy vége van a jó világnak, megint zsúfoltság van a metrón, buszon, villamoson. Sokan felteszik a kérdést, hogy miért nem jár gyakrabban, vagy miért nem küldenek nagyobb járművet, ami a sok embert kultúráltabb módon tudná szállítani?

A minap hallottam a következő problémát: Egy nagyváros vonzáskörzetében lévő faluból reggelente sokan járnak be a városba dolgozni. A többségnek 8:00 órakor kezdődik a munkaideje, így mindenki a 7:20-as busszal szeretne utazni. Bár a busz minden reggel zsúfolásig tömve van, mondhatni úgy állnak a buszon, mint a heringek, a helyi Volán társaság mégis kisbuszt közlekedtet ezen a vonalon, hiába lenne tele a csuklós is. Sokan nem értik, hogy miért van ez?

A válasz egyszerű: A tömegközlekedés iránti igény napon belül jelentősen ingadozik. Reggel 7-9 óra körül mindenki munkába, iskolába igyekszik, délután 4-6 körül pedig mindenki haza. Ezeken a csúcsidőszakokon kívül viszont jelentősen kevesebb az utasok száma.

Nehéz döntés azt meghatározni, hogy mekkora tömegközlekedési kapacitást kell fenntartani. Ha a csúcsidőszaki igényekhez igazítják a kapacitásokat, akkor a nap jelentős részében kihasználatlanul állnának a járművek. Ez nagyobb költséggel, és így magasabb jegy- és bérletárakkal járna, esetleg még a jelenleginél is magasabb költségvetési támogatásra szorulnának az érintett közlekedési vállalatok. Ha viszont alacsonyabb szinten húzzák meg a szolgáltatás mennyiségét, akkor kialakulnak olyan időszakok, amikor megnő a zsúfoltság, esetleg helyenként nem mindenki fér fel az első buszra. Hasonló a helyzet a járművezetőkkel is. Csúcsidőszakokban több, a nap egyéb részében kevesebb sofőrre van szükség, amit 8 órás munkarendben elég nehéz megszervezni.

Az említett falu esetében is az okozza a dilemmát, hogy a Volán társaság meghatározott számú csuklós busszal és kisbusszal rendelkezik. Természetesen más viszonylatokban a csuklósok is mind közlekednek reggel, így szegény falunkba már nem jutott. Persze lehetne növelni a csuklós buszok számát a kisbuszok rovására, ez viszont azzal járna, hogy napközben, mikor jóval kevesebb az utas, és mindenhol elég lenne a kisbusz is, akkor is sok helyen a csuklóst kell járatni, jóval nagyobb költséggel, mert kevés a kisbusz.

Fentiek miatt szükség van kompromisszumos megoldásokra, ami viszont szükségszerűen helyi konfliktusokhoz vezet. A már előbb említett faluban például sokan rájöttek, hogy a 7:20-as busz ugyan zsúfolásig teli van, viszont a 7:05-ösön jóval kevesebben vannak. Így voltak akik bevállalták, hogy kicsit hamarabb indulnak el otthonról, cserébe pedig kényelmesebben utazhatnak. Másik lehetőség, hogy az utazni vágyók alternatív közlekedési eszközt keresnek. Átszállnak vasútra, vagy többen összefogva autóval járnak be, esetleg jó időben kerékpároznak. Ez utóbbi esetek nyilvánvalóan utas vesztéssel járnak, amit a közlekedési vállalatnak szintén figyelembe kell vennie kapacitásai meghatározásánál.

Szóval nehéz kérdés ez? Minél kevesebb a buszok száma, amit például járatritkítással lehet elérni, annál nagyobb lesz azok kihasználtsága, tehát nő a hatékonyság, az egy utasra jutó költség csökken. Ez viszont a zsúfoltság növekedéséhez illetve az utasok számának csökkenéshez vezet.

Hogy mi a jó megoldás? Ki tudja? Az élet valahogy mindig elrendezi.