Fórum - Vitassuk meg!

Nívó

Nívó

Pár kérdés a koronavírus kapcsán

2020. március 15. - Droli

Mindenfajta nagyívű bevezető helyett:

1. Jelenlegi elfogadott álláspont szerint a koronavírus az idősebb korosztályra veszélyes, a fiatalabbakra csak mérsékelten, vagy nem jobban, mint egy sima megfázás. Akkor mégis miért a fiatalabbak vannak karanténba zárva, miért nem az idősebbek? Az iskola bezárt, hogy a gyerekek ne hordozzák szanaszét a vírust, de a bevásárlóközpontok dugig vannak nyugdíjasokkal!

2. Az országok egyre elmebetegebb rendelkezéseket hoznak, mintha egymásra licitálnának, ki tud nagyobb ökörséget kitalálni. Belegondoltak ennek gazdasági hatásaiba? És most itt senki ne azzal a pátosszal jöjjön, hogy "egy emberélet is többet ér sok millió dollárnál", mert a jelenlegi intézkedések oda fognak vezetni, hogy rengeteg ember megélhetése veszélybe fog kerülni, és többen halnak majd meg ennek hatásaiban, mint magában a koronavírusban. Egyszerű a képlet, ha a karantén miatt bezár a gyár, nem termel senki, nem lesz mit szétosztani, és nem lesz mit enni. Bedőlt adósságok, stressz, legyengült immunrendszer, a gazdaság gyengülése miatt kevesebb pénz jut az egészségügyre. A következő évi influenzavírus már lájkol ezerrel.

3. Hipermarketben dolgozom, sok mindent látok. Viszik a tésztát, a lisztet, a konzerveket, és a cukrot, mint a cukrot. De nem kell félni, a vitaminos rész szépen áll. Vajon miért nem a megelőzésre, az immunerősítésre helyezzük a hangsúlyt? Ember, ne otthon zabáld a cukrot, hanem menj biciklivel munkába, fuss, erősítsd a tested, egyél sok vitamint, gyümölcsöt, zöldséget, és az influenza leforrázva elkullog. Válts életmódot - ez már régóta téma, de valahogy mégis elsikkad. Itt az alkalom - ha egészségesebben élsz, fittebb vagy, nagyobb az esélyed a vírus ellen!

4. És még egy érdekes hatás jelentkezni fog szerintem: a szolgáltatásoknál nagyon komoly leépítések lesznek hamarosan. Sorra zárnak be az ügyfélszolgálati irodák, front office-ok, és arra biztatják az embereket, hogy elektronikusan intézzenek ügyeket. Nem vagyok biztos abban, hogy a pánik elmúltával ezek mindegyike visszanyit. A cégek rá fognak jönni, hogy működésük egy része személyes kontaktus nélkül is megvalósítható, és itt bizony költséget tudnak csökkenteni. A biztosítást meg lehet kötni online, telefonszerződést lehet módosítani online, autópályamatricát is lehet venni online, bankolni is lehet online erre most sokan rá fognak jönni.   

De ezeket tényleg csak kérdezem, nem kinyilatkoztatok, lehet vitatkozni itt a hozzászólásoknál, melyeket nem moderálok, eleve, lehetőséget adok rá, nem úgy, mint ahogy a mostani blogvilágban szokás...

A Tesco sztrájk margójára

Miután most mindenki a Tesco sztrájkról beszél, nem árt, ha egy kicsit mögé nézünk a dolgoknak. 

Az, hogy a kereskedelemben nagyon alacsonyak a bérek, régóta tudott dolog. Sokan jönnek azzal, hogy az Aldi valamelyik boltjában valamelyik pozícióban bruttó háromszázezret ajánlanak, de ez inkább kiugró dolog, egyáltalán nem általános - olyan, mintha azt mondanánk, hogy Mészáros Lőrinc magyar állampolgár havi keresete mondjuk háromszázmillió forint, tehát a magyar állampolgárok jól keresnek. Ma egy bolti alkalmazott fizetése bruttó 150.000-180.000 Ft közé tehető, amiből elég nehéz megélni (egyedülállóknak különösen). Mindezért a bolti alkalmazott vállalja a több műszakos munkarendet - az igen kellemes hajnali műszakkezdést vagy a késő éjszakába nyúló délutáni műszakot, esetleg az éjszakázást, mely teljesen ellentétes az ember általános bioritmusával. Vállalja a kemény fizikai munkát, ahol műszakonként több mázsa vagy osztálytól függően akár több tonna árut mozgat meg, illetve azt, hogy több fronton is helyt kell állnia, hiszen nemcsak árut tölt, hanem címkéz, rotál, rendez, segít a vásárlónak, illetve vannak egyéb finomságok is, de most nem akarom idecitálni egy átlagos bolti dolgozó munkaköri leírását. Szóval a munka cseppet összetettebb annál, mint amit vásárlóként látsz, mert az csak egy pillanatkép, és ugyanolyan sztereotípiákat szül, mint pl. a hivatalnokok csak kávéznak vagy az ügyintézők csak fészbukoznak (gyönyörű szó!). 

A Tesconál azért érdekes a helyzet, mert míg a mai dinamikusan fejlődő kiskereskedelemben a konkurencia fejleszt, addig a Tesco a hatékonyság jegyében visszafejleszt. Míg a Lidl vagy az Aldi sorra nyitja az új boltokat, az Auchan beszáll a szupermarket piacra, a Spar megújítja áruházait, addig a Tesconál arról hallhattunk, hogy áruházakat zárnak be, illetve megszabadulnak a középvezetői rétegtől. Ez utóbbi különösen nagy hiba volt, hiszen rengeteg szaktudás távozott a cégtől, valamint pont azt a réteget veszítették el, amelyik közelről látta, hol lehetne jobbá tenni a Tescot, hiszen a "frontvonalban", azaz az áruházban tevékenykedett a vásárlóhoz közel. Ehelyett lett egy nagy központi vízfej, mely teljesen elszakadt a valós áruházi folyamatoktól, és egy erősen centralizált döntéshozatali rendszer, mely úgy próbál beleszólni az áruházi folyamatokba, hogy fogalma sincs, milyen ott egy átlagos nap. Rövidtávon ez minden bizonnyal költségcsökkenést és megtakarítást hozott, hosszútávon viszont már látszik, hogy rombolást. Mindez párosul egy olyan bérrendszerrel, mely annyira alacsony, hogy lassan lasszóval kell fogni azokat, akik egyáltalán hajlandóak lennének vállalni a fentebb leírt munkát. Mindez egyre jobban meglátszik az áruházakon, kevés emberrel végeztetnek nagyon sok munkát, ami azt jelenti, hogy sok munka nincs elvégezve, és a Tesco vásárlói szemmel egyre nagyobb szutyoknak tűnik.

A szakszervezet követelése, azaz a komolyabb béremelés illetve a külsős munkaerő visszaszorítása tulajdonképpen a vállalat érdeke is. Érdekes dolog és több más vállalatnál is bevett gyakorlat volt a külsős munkaerő alkalmazása, hiszen ez nem a bérköltség soron jelenik meg, amivel lehet villogni az anyacég előtt, valójában viszont ugyanolyan költség, csak marha drága, és hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. Jogos a dolgozók követelése, hogy ezt a pénzt inkább fordítsák új, saját dolgozók felvételére illetve béremelésre a munkatársak motiválása érdekében. Meg hogy ne lépjen ki a régi, tapasztalt dolgozó csak azért, mert ennyi pénzből nem tud megélni. Komolyabb bérrel több olyan jelentkező is lenne, aki valóban hajlandó dolgozni, tehát az alkalmazotti állomány minőségét is javítani lehetne, és hosszú távon a hatékonyságot is. Csak hát a Tesconál a rövid táv mindent felülír, és továbbra is a "jobb ma 2 Ft költségmegtakarítás, mint holnap 3 Ft nyereségnövekedés" érvényesül, hiszen az állandó vezetőcserék miatt mindenki azonnali sikereket akar.

Kíváncsi vagyok, mi lesz a bértárgyalás vége, de úgy érzem, ez nemcsak a béremelésről szól, hanem a Tesco hosszú távú stratégiájáról is, ahol inkább a szakszervezet gondolkodik a Tesco sikeressége érdekében. Mi, vásárlók pedig jobban szeretünk olyan boltba bejárni, ahol az áru ki van töltve a polcokra, illetve találunk eladót, mint ketrecekkel telezsúfolt, üres polcokkal teli boltba, ahol az a kevés alkalmazott tiszta stressz. És végül is legvégső esetben mi, vásárlók döntünk egy bolthálózat sikerességéről.

5 tanács az ellenzéki összefogásnak

Blogunkat szokás "jobboldali blogként" emlegetni, ami valahol jogos is, de azt nem lehet tagadni, hogy Orbánék "túltolták" és ideje lenne, hogy orrukra koppintson valaki. Lehet, ezért lesz nagyon hasznos a következő 5 apró tanács, mely arra is választ adhat, hogy hogyan lehet az, hogy az Orbán kormány számtalan hülyesége ellenére is nyerő pozícióban van, míg az ellenzéki pártok nem tudnak profitálni a helyzetből. Szóval mit kellene tenni vagy nem tenni az ellenzéknek, a tüntetőknek vagy a számtalan kis pártocskának, hogy megnyerjék a Fidesz hű szavazóit?

1. Felejtsd el a migránsok támogatását! Gyerekek, ez a hajó elment, az ország jelentős többsége nem akar migránsokat látni. Persze, lehet itt hivatkozni az eredménytelen népszavazásra, de óriási hiba azzal áltatni magatokat, hogy aki nem ment el, az szívesen látná a bevándorlókat. Viktor persze jól ráérzett erre, nem véletlen nyomatja a migráns ellenes politikáját, míg az ellenzék szolgaian belemászott a "minden rossz amit a Fidesz csinál" csapdába, és bevándorlóbarát kijelentéseivel tesz arról, hogy az elgondolkodott kiábrándult jobboldali szavazó visítva rohanjon vissza a Fideszhez. 

2. Nem kellenek a zsebmártírok! Gulyásék festékdobálós akciója, majd pajzsra emelésük mert kaptak egy kis közmunkát, eléggé szánalomra méltó. Mindenfajta ilyen akció elítélendő - jól néznénk ki, ha mindenki összevissza festegethetné az országházat csak mert olyanja van. (Nagyon tetszett az a dolog, hogy utána leközölték, hogy az eljáró bíró a szakdolgozatában máshogy látta ezeket az eseteket. Most őszintén: milyen beteg politikai társadalom, milyen beteg elme kell ahhoz, hogy valaki feltúrja egy bíró komplett múltját, hogy valahogyan bele lehessen kötni - mert ehhez az kellett! Ennyi ideje van embereknek? Vagy valaki fizeti ezt? Félelmetes.) 

3. Aki új politikát akar mutatni, az nem tüntet és nem áll szóba régi arcokkal. Vagy el kell viselnie, ha későbbiekben betagozódik századik kis pártként a nagy ellenzéki összefogásba. A bizonytalanok rühellik a Fideszt, de azt a tehetségtelen bagázst is, amelyiket ellenzéki összefogásként aposztrofálunk. Olyan alternatívát akarnak, amelyik nemcsak az elmúlt hét évvel szakít, de az azt megelőző nyolccal is. Nagyon jól csinálja ezt a Jobbik, amelyik szépen elkülönítette magát a "két nagytól", és mégis stabil, komoly szavazóbázisa van - az már más kérdés, hogy politikája olyan, amilyen.

4. Ha jobban élünk, ne mondd, hogy rosszabbul élünk. Azért a Fidesz gazdasági eredményeit nehéz vitatni, és ezt nemcsak a kormánypropaganda mondja, hanem érződik az emberek pénztárcáján is. Sokkal jobb a munkaerőpiaci helyzet mint régen, érezhetően több pénz van az embereknél mint régen, pörög a fogyasztás, örül mindenki. Lehetne jobban csinálni? Lehetne. Sok hibás döntést hozott a Fidesz? Igen. Korrupció? Ajjaj, van bizony. De ami működik, kár bírálni, csak azért, "mert Orbán". 

5. Tüntetünk vagy diszkózunk? Szerintem Orbán legszebb álmaiban sem szerepelt az, hogy az ellene induló komoly tüntetésből "Love parade" lesz. Ez így komolytalan, jellemző, hogy egyre kevesebben mentek tüntetni. A tüntetés nem a szórakozásról szól, hanem a politikáról.

Biztos van még más is, de hirtelen ez az öt dolog jutott eszembe annak kapcsán, milyen hibákat kellene elkerülni annak, aki szeretné a Fideszt leváltani, és nem valami álomvilágban lebegni. 

A Fidesz ki akar szállni?

Elnézést, de a kereskedelmi láncok legújabb ekézésére nem tudok más magyarázatot találni, mint azt, hogy a Fidesz megunta a kormányzást, és abba akarja hagyni az egészet. A másik lehetőség az, hogy annyira hülyék, hogy maguk sem fogják fel, hogy ez a lépésük ezzel fog járni.

Miről is van szó? A kormány ezúttal a boltokat akarja szívatni: van szó parkolókra kivetett adóról, minimális eladói létszámról, bérpótlékemelésről, reklámköltség korlátozásról meg hasonló finomságokról. Nem kell ahhoz nagy elemzés, hogy belássuk, ezen intézkedések költségeit a kereskedelmi egységek szépen továbbhárítják a vásárlókra, magyarul áremelések lesznek és jövőre nehéz lesz azzal kampányolni, hogy "jobban élünk mint négy éve". 

Itt engem az a dolog érdekel, hogy mi vezérli vajon a Fideszt abban, hogy újabb konfliktusforrást keressen. Elvégre bőven vezetik a közvélemény kutatásokat, jövő évi fényes győzelmük jelen állás szerint nem forog veszélyben, az emberek elnézik, hogyan tűnnek el a közpénzek mindenféle magánzsebekben, elnézik a trafiktörvényt, a stadionokat, a politikusok családjainak gyarapodását, a földek felvásárlását, a korrupciót, mindent. Most éppen a CEU-ügy nevű gumicsont van terítéken, de mivel ez is csak kevés embert érint közvetlenül, majd szépen elfelejtődik, és maximum jelszó szintjén marad meg az emlékezetekben. Orbánék gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak, holnap épülhet hegy az Alföldön, síkság a Kékestetőn, ezen beruházások pénzét nyugodtan elsíbolhatják, nem érint minket közvetlenül, legfeljebb tolódik az SZJA csökkentés pár évet.

Boltba viszont mindenki jár. Az ellenzéki ugyanúgy mint a kormánypárti, az Y generációs ugyanúgy, mint a nyugdíjas. Az áremeléseket mindenki a saját pénztárcáján fogja megérezni. A vasárnapi zárva tartás szombati tömegjeleneteinél is hidegrázást kapott volna bármelyik fideszes kampánytanácsadó attól, milyen kontextusban emlegették az emberek Orbánt, de legalább olcsó volt a zsömle. Most már drágább lesz. Utána pedig nehéz lesz alacsony inflációról, egyre növekvő reálbérekről beszélni, ráadásul a legnagyobb Fidesz-fan kisnyugdíjas is megérzi, hogy bizony többet hagy ott a kasszánál, mint előtte. Nem biztos, hogy boldog lesz.

De a többi intézkedésnél legalább volt valami magyarázat, mi a célja a kormánynak: a CEU-nál nyilvánvalóan Sorost és az általa támogatott liberális értelmiséget ekézte egy kicsit; a stadionépítéseknél saját holdudvarát tömte ki pénzzel és a trafiktörvény is hasonlóról szólt; de rossz úton jár az, aki azt gondolja, hogy pár adó miatt kivonul a Tesco és átveszi a helyét a CBA meg Kasszás Erzsi. A nagy multik kőkemény pénzeket öltek bele bolthálózatuk felépítésébe, nem fogják egyszerűen itt hagyni az egészet, inkább alkalmazkodnak. Mi meg fizetünk. Pontosabban az összes szavazó fizet, utána meg majd ikszel. A törvényt szolgaian megszavazó kormánypárti képviselő meg izzadhat, hogy elnézik-e neki ezt a szavazók jövőre, vagy mehet a levesbe, és kereshet munkát a versenyszférában. (Félelmetesen hangzik, igaz?)

És a pénztárcájának mindenki jobban hisz, mint a fizetett hirdetéseknek.

Jelszavaink valának: CEU és migráns

Vajon mi vesz rá pár igen jól élő, a hatalma teljében lévő politikust és pártot, hogy ilyen picsafing dolgokkal, mint a CEU rombolja le hatalmát?

Pedig pont a Fidesz az a párt, amelyik anno rájött arra, hogy a kilencvenes évek elején jellemző programoknak ideje lejárt. Emlékeztek még, mint ment a rendszerváltáskor? Voltak pártok és voltak programok, melyeket fénymásolt, gyűrött papírokon terjesztettek az aktivisták. Ezeken mindenki elolvashatta, mit gondol az adott párt az egészségügyről vagy a privatizációról és aztán mehetett szavazni. De nemsokára jött a Horn kormány azzal a bizonyos csomaggal, és a Fidesz rájött, hogy egy szó többet ér, mint akárhány szórólap. 1998-ban elég volt egy Bokros és egy Tocsik, és meg is nyerték a választást. (Édes istenem, Tocsik a 800 milliójával gyenge kezdő volt a maiakhoz képest! Ennyi pénzért ma már Rogán szomszédja ki sem kel az ágyból,) 2002-ben aztán jött a lélegeztetőgépes kampány Medgyessyvel, és az Ezüsthajó, Josip Tot meg Kaya Ibrahim, a kötél, azaz a híres köteles beszéd, meg a tizenkilencezer forint, és meg is volt a választás az MSZP-nek. Később persze jött Gyurcsány, akinek a bukását tulajdonképpen három dolog okozta: az elkúrtuk, a négyesmetró meg a vizitdíj. Ennyi kb. elég is volt a Orbánék kétharmadához, amit azóta is élvezhetünk.

A Fidesz pedig felismerte, hogy ezen jelszavakat nemcsak negatív értelemben lehet használni: kiváló hívószó például a rezsicsökkentés meg a migráns. Kész, többet nem is érdemes mondani, nem is kell ezeket megmagyarázni, hanem fel lehet rá építeni egy kampányt, amiből csöpög mindenkinek akinek kell, másrészt a lakosság döntő többsége ezekben a témákban támogatja a kormányt. Felesleges olyan bonyolult témákat ragozni, hogy az egészségügyi ellátás reformja meg a háztartások külső eladósodottsága, a magyar szavazó erre nem vevő, neki egyszerű szavak kellenek, amit könnyen vissza tud böfögni, az sem baj, ha nem érti. Kiváló meglátás volt!

És pont itt jön elő az a dolog, amit nem értek: a Fidesz nemcsak pozitív értelemben gyárt jelszavakat, hanem negatívban is, ami könnyen visszájára fordulhat. Mondhatnám pl. a stadiont, mely az állami pénzszórás egyik mintaképe. Vagy akár az internetadót, aminek semmi gazdaságpolitikai jelentősége nem volt, de az elmúlt hét év eddigi legnagyobb kormány elleni tüntetését hozta el. Most meg itt van a CEU, ami valami egyetem valahol Pesten, és az embereket kb. annyira zavarta, mint a most átadott japán szupervonat zaja. Mégis erről szól most a közélet, trollok vitatkoznak pro és kontra, miközben állítom, lövésük sincs, miért is jó vagy rossz ez a törvény - mármint a szokásos hisztin túl. 

Állítom, ha egyszer vége lesz a Fidesz-rezsimnek, nem olyan dolgon fognak elbukni, mint pl. gazdasági világválság vagy mert eladósodik az ország, esetleg az ellenzék egy szuper gazdasági programot állít össze, hanem valami egészen apró hülyeségen, aminek semmilyen haszna sem lesz számára. Pl. hogy betiltják a hipermarketet ingyenes buszjáratait. Vagy Lázár Janika ismét előadja agymenését gyermeke anyagi boldogulásáról. Vagy bevezetik a TV adót 10 Ft/év értékben. Mindenesetre jó úton járnak a fiúk, hogy egy egészen apró szikrával felrobbantsák a puskaporos hordót, és utána nem lesz többet NB1-es a Puskás Akadémia.

(Politikai trolloknak: tudom, egyszerűbb lett volna annyit írni, hogy Orbááááán! vagy Gyurcsáááány! aztán mehetne a vita a semmin, de nem teszem meg ezt a szívességet.)

A Népszabadság után - Még mindig túl "szabad" a magyar sajtó?

Nagy volt a felhördülés a napokban, a Népszabadság megszűnése miatt. Teszem hozzá: Nem nagy kár érte! Így legalább eggyel kevesebb ellenzéki médium hozta le (szó szerint) az alábbi propagandahírt az elmúlt napokban:

"Egy OECD-felmérés szerint itthon öt év alatt szinte duplájára -17,4 százalékról 30,6 százalékra - nőtt azoknak a száma, akik ételt nélkülöznek, az ő háromnegyedük tartósan nélkülöző."

A lelkesebbek még ezt is hozzáteszik: 

"Az OECD felmérése szerint hazánkban 5 év alatt, azaz az Orbán-kormány tevékenysége alatt,majdnem duplájára nőtt azok száma, akik ételt nélkülöznek -17,4 százalékról 30,6 százalékra. Az ő háromnegyed részük ráadásul tartósan nélkülöző!

Ez a rezsim a nyomor szabadsága!

A magyarországi éhezési adatok részei azoknak az információknak, amelyeket a kormány médiája cenzúráz, vagy éppen menekültválsággal tereli el róluk a figyelmet, ezért kérjük olvasóinkat, segítsenek e cikk terjesztésében, hogy minél többen megtudják! Köszönjük!"

TEHÁT AZ ORBÁN-KORMÁNY TEVÉKENYSÉGE ALATT.

Szóval a felhívás a terjesztésre értő fülekre talált. Az elmúlt két napban számtalan sajtóorgánumban, közösségi oldalon terjedt a hír. Még nálunk, a Nívó blogon is linkelte egyik régi olvasónk.

Mi meg egyszerűen nem tudtuk elhinni. Hiszen évek óta arról szólnak a hírek, hogy nő a gazdaság, csökken a munkanélküliség, hovatovább már-már munkaerő hiány van. évi 7-8%-kal nőnek a bérek, miközben nincs infláció, nincs költségvetési hiány, és még az államadósság is csökken. Mindennek a tetejébe a napokban a szegénység csökkenéséről is jöttek hírek, miszerint a válság előtti szintre csökkent vissza.

Akkor mégis hogyan lehetséges, hogy ennyi jó hír van, egyre többen dolgoznak egyre több pénzért, és mégis közben meg drasztikusan nő az éhezők száma. Háromból egy ember éhezik. Szól a hír. "Megdöbbentő, drámai adatok". Szól az értékelés.

És mindez "egy OECD-felmérés szerint, öt év alatt". Csak így szólóban. Évszámok nélkül. Illetve "azaz az Orbán-kormány tevékenysége alatt".

Végére akartunk járni. Nézzük az OECD honlapját, de semmi. Nincs semmiféle felmérés. a honlapon. Aztán aztán mégis sikerül találni valamit. Ugyanezt a hírt szó szerint lehozta több médium az elmúlt két napban. De mit ad Isten, ugyanezt a hírt ugyanezek a médiumok már egy éve és két éve is lehozták, pontosan ugyanezekkel a szavakkal.

Íme egy példa 2015. májusából:

"Egy OECD felmérés szerint Magyarországon 5 év alatt szinte duplájára nőtt az ételt nélkülözők száma, 17,4%-ról 30,6%-ra."

A különbség csak annyi, hogy akkor még feltüntették, hogy az öt év alatt az a 2007 és 2012 közötti időszakot jelöli. Szemben az elmúlt napokban megjelent ugyanezen hír üzenetével, amelyek mind azt sugallják, hogy az elmúlt öt évről van szó. "Azaz az Orbán-kormány tevékenysége alatt" - tódít az egyik fentebb linkelt híroldal.

Valójában persze a 2007-2012 időszakból három év a Gyurcsány-Bajnai kormányok időszaka, és csak két év esik az Orbán-kormányra. De itt valószínűleg nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a 2008-ban kitört, később W alakúvá "feljődő" világgazdasági válság érintette nagyon súlyosan akkoriban Magyarországot.

No mindegy! A magam részéről megnyugodtam. Szabad itt még a sajtó, talán túlságosan is. Miközben a kormánypárti sajtó "cenzúrázta", vagy éppen a "menekültválsággal a figyelmet elterelte" erről a négy évvel ezelőtti hírről, azalatt az ellenzéki médiákban néhány havonta előkerül a dolog, friss, megdöbbentő és drámai hírként tálalva.

Tájékozódj magyar! Íme az orgánumok, amelyek friss hírként tálalták ezt a négy évvel ezelőtti hírt:

https://www.google.hu/?gfe_rd=cr&ei=HSgJWNvEINjHsAGhjIEo#q=+Egy+OECD-felm%C3%A9r%C3%A9s+szerint+itthon+%C3%B6t+%C3%A9v+alatt+17%2C4+30%2C6

Túltolja a Fidesz a menekültkampányt

Van egy kérdés: szeretné-e, ha Magyarországon menekülteket telepítenének le? A szavazók részéről van egy elég egyértelmű válasz: nem. Másfél héttel a szavazás előtt nincs olyan közvéleménykutató, politkai erő, sőt, értelmes ember, aki megkérdőjelezné a szavazás eredményét. Biztosan győzni fognak a nemek, több mint kétharmaddal, de lehet, hogy 80-90%-kal. Valószínűleg ez lesz minden idők legegyértelműbb népszavazása. Egyedül a részvételi arány kérdéses.

A Fidesznek gyakorlatilag semmi dolga nem lenne, csak annyi, hogy október harmadikán learassák a babérokat. Mutogatni az eredményeket, hogy "igen, az emberek mellettünk állnak", hogy nem akarnak menekülteket Magyarországon, és hogy volt létjogosultsága a kerítésnek. Mindenki boldog lenne, végre egy kérdés, amiben viszonylag egyetértés van (még a politikai pártok között is).

Ehelyett engem, mint pl. nemmel szavazó egyént elborzaszt az a kampány, amit a képembe tolnak. Folyamatosan nemre buzdító kampányt látok a tévében, az utcán, a villanykarókon, földön-vízen-levegőben, sőt, újabban a buszok oldalán is. Mondom, egy olyan kérdésnél, aminél elég egyértelmű választ fog adni a szavazópolgárok többsége.

Szerintem nem csak engem rémít el ez a mindent elsöprő kampány. Szerintem nem csak én gondolkodom azon, hogy ezen a szavazáson nem a kérdésre válaszolok, hanem az arcomba tolt kampányra - mégpedig azzal, hogy nem megyek el szavazni. Nem szeretném legitimálni ezt a rengeteg pénzbe kerülő, Fidesz-klientúrát anyagilag hizlaló kampányt. Ahol megint fontosabb a közpénzlopás, mint maga a kérdés. Másrészt nem szeretném, hogy Magyarországra menekültek telepedjenek le. 

És itt most tényleg nem arról van szó, hogy szoci lennék meg liberális, meg menekülttámogató, hányingerem van a különböző, önmagukat jogvédőknek nevező emberekből, akik szerint teljesen rendben van, hogy több millió menekült jön Európába, és szerintük azzal oldjuk meg a problémát, hogy befogadjuk őket. Ez nagyon rövidlátó álláspont. Az EU politikusaitól is hányok, sokadik konferencián, ülésen készül a vigyorgós csapatfotó, ahol állítólag valami megoldást ki is találtak, ami éppen csak megvalósíthatatlan gyakorlatban, ráadásul ez már a sokadik megoldás. És azt látjuk, hogy egyébként fogalmuk sincs, mit kezdjenek a helyzettel. De ugyanígy elegem van a Fidesz kampányából is, ami szemmel láthatóan kizárólag arról szól, hogy hogyan lehet pár havert még jobban pénzzel tömni. 

Szerintem vagyunk így egy páran. Mit tegyünk?

A MESTER a csempe meg úgy százezer forint

Nemrég átjött a szomszédom, és mondta, hogy nézzem meg a konyhájukat, mert most újították fel. Pontosabban nem felújították, csak kicserélték a csempét. Átmentem, megnéztem, és megállapítottam, hogy a csempe most már nem így csíkos, hanem úgy. Olyan százezer forintos nagyságrendbe került mindez.

Persze a példa ragadós volt, az asszony rögtön kitalálta, hogy nekünk is csinálni kell valamit. Ez valami nők körében terjedő ragályos betegség lehet, ami ragadósabb és veszélyesebb, mint a Zika vírus: ha valaki valamit csinál, akkor azt nekünk is kell. A betegség terjedését jelentősen segítik azon reklámújságok, amelyekben 50% árengedmény ígéretével adnak el olyan dolgokat, amik reklám nélkül is ugyanannyiba kerülnek, de a piros betűs "leárazás" szó a retinán keresztül bejut a női agyba, megfertőzi az ott található agysejtek egyikét, úgy, hogy blokkolja a dezohidroxid eljuttatását a hipotalamuszba, ezáltal jelentős realitásvesztést okoz. (Jegyezzük meg, a férfiaknál ilyen jelenség nem áll fenn, maximum néhány eseménykor, mint pl. foci EB, VB, olimpia, vízilabda országos kupa, pankrációverseny, csöcsök, esetleg a napi sörözéskor megálmodott helyi események, melyek hatására azonnal új tévé kell, meg kivetítő, meg sok sör. Oké, hölgyeim, elismerem, ha a férfiakon múlna, még mindig barlangban néznénk a plazmatévén a meccset.)

Ó, férfiállat, ha itt nem gyógyítod a betegséget, akkor véged! Onnantól ugyanis nincs megállás, mert a nőn látszik, hogy csak akkor fogja jól érezni magát, ha az egyik munkás már valami hatalmas kalapácsfúróval töri a csempét, miközben a másik próbálja tartani a vezetéket, mert az úgy rázkódik, hogy kiszakad a konnektorból! Sokan abba a hibába esnek, hogy azt hiszik, kis engedményekkel meg tudják állítani a bekövetkező Armageddont, pl. új szekrény, gyűrű vagy sminkasztal, de nem, a lavina már megindult és megállíthatatlanul görög lefelé, hogy elsodorjon mindent ami az útjába kerül! A vége úgyis az lesz hogy közösen eldöntitek, hogy szétveritek a házat, hogy valami új legyen helyette. Mármint a közös döntés azt jelenti, hogy te végül feladod, és elhaló hangon suttogod: rendben, drágám!

Érdemes megfigyelni, hogy egy ilyen tervezés hogyan megy végbe a nők fejében: ezt a csempét leverjük, azt a szekrényt lekapjuk, azt a csövet kicseréljük, az egész max. három óra, nem? A mindenható Isten is igencsak elkezdene izzadni, hiszen neki a világ megteremtése beletelt hat napba, de ha az asszony mellette lett volna, akkor az egészre lett volna max. kettő. A férfi, akit Isten saját képmására teremtett, ekkor elkezdi kapkodni a levegőt, és jelzi, hogy ő ezt képtelen megcsinálni, tehát szükség van egy külső szereplőre, akit úgy hívunk hogy MESTER.

A mester egy olyan földi halandó, aki mindenre képes. Ő maga Brad Pitt, Fülig Jimmy illetve Rambo keveréke, egy izomtól duzzadó, autót félmeztelenül szerelő, tiszta olajos valaki, aki bármit megjavít, bármit megcsinál, mindenhez ért, és még ahhoz is, amihez nem. Na, ez az elképzelés általában ott bicsaklik meg, mikor a mester, felöltve földi porhüvelyét megjelenik, és félig gyümölcscefrében forgatott fogakban foghíjas száját elhagyja pár mondat, amelytől a férfiállat, a teremtés koronája mindig is rettegett.

Első körben kötelező elem az előző mester fikázása. Ez így hogy van megcsinálva, az nem szabványos, ezt nem is lehetett volna oda kötni, az a hézag meg ott micsoda, ilyenkor nincs kollegalitás, az előző mester a megtestesült HÜLYE, már mások is panaszkodtak róla, de szerencsére eljött a Messiás, aki helyre teszi a dolgokat - nem is sejtve, hogy egy év múlva már ő lesz ugyanígy végighülyézve egy másik mester által. Következő kör a pofonok köre, persze csak képletesen: ahhoz a csőhöz ki kell cserélni ezt a csövet is, az egészet fel kell verni, nem úgy megy az ám, lebontani, eltörölni, sóval behinteni, majd az alapoktól kezdve újraépíteni, kell hozzá X köbméter cement, homok, a teljes Mátra, Bükk, egy kisebb teherautóflotta, meg annyi pénz, amennyit Matolcsy négy ciklus alatt sem bírna ellopni elalapítványozni. Persze a férfiállat izzad, nem a melegtől, hanem a költségektől, de az asszony már örömmel tapsikol, igen, lesz itt kalapácsfúró, konténer meg markoló, a fúró veri majd fel minden reggel csendes házunk környékét, mi meg alszunk a természet lágy ölén addig is, mert a házba nem mehetünk be, hogy tudjon minden száradni. De hát ha honfoglaló őseink sátoroztak, miért kottyanna meg nekünk ugyanez?

A mester bemond egy időpontot, amikor jönne csinálni: nos, kinél volt olyan, hogy abban az időpontban ott is volt? Nem úgy megy az ám, kérem! Volt olyan, aki arra hivatkozott, hogy dugóban ül a falunkban (!), ahol ha óránként húsznál több kocsi fordul meg, akkor a falu összes kocsmatölteléke az utcára vonul, mert azt hiszi, itt a Forma 1. A másik közli, hogy épp most akart hívni (!), de pont nem ér rá, mert elhúzódott az előző munka, holnap meg átvonulnak egy másik részre, mert ő szimultánban nyomja a munkát, mint Polgár Judit a sakkot. Harmadiknak nagyon fontos munkája akadt, épp most újítja fel a Fehér házat, ahol Obama személyesen kínálta meg Barack-pálinkával (hú, ez nagyon hülye poén volt). A válaszok modorosak, legalább annyira, mint ez a poszt, de hát mit lehet tenni? A falunapot sem kezdik el a falu hülyéje nélkül.

Közben az asszony is rádöbben, hogy amit elképzelt, arra már a FED sem tud elég kötvényt kibocsátani, így jönnek az alkuk: nem kell lecserélni a zuhanykabint, elég a szilikontömítést és az ajtókat. A csempe is jó úgy, hiszen amit kinézett, abból csak 2 négyzetméternyi van a nagybótban, a többit két hónapra szállítják Itáliából, gondolom, maga Michelangelo dolgozik rajta Da Vincivel együtt havi bruttó kétezerért (euró).  

De végre eljött a nagy nap: eljött a MESTER önön valójában! Na, akkor essünk neki, csináljuk, legyünk kész minél hamarabb, mert a fene akar slaggal zuhanyozni ősszel. Az, ahogy Pistike elképzeli! A mester most éppen csak felszedi a régi burkolatot, mert csak két órára ér rá, de majd visszajön holnap, amikor szintén van egy szabad órája, némi betonozás, annak száradni kell minimum 24 órát, majd jön a hétvége, amikor fontos családi program van, ott nem ér rá, de utána lévő héten hétfőn kijön, ott csak mi leszünk neki, akkor megcsinálja a munka nagyját, majd megint szárad, majd megint kijön, ott is vakarászik valamit, utána szárad, és így ha minden jól megy, 1 hét múlva birtokba vehetjük a nagy művet. Mint látszik, ez a mester nem az a fajta, aki egyben lehajtja a nagyfröccsöt; ízlelgeti, kóstolgatja, megszakérti, és szeretné élvezni a munka minden másodpercét. Az ekkor már erősen meggyötört férfi fejében felsejlik, hogy lehet, hogy másik mestert kellene keresni, de hát ezt is olyan nehezen lehetett megtalálni, ráadásul amelyik mesternek volt egy csepp esze, már rég külföldön dolgozik euróért, és hazánkban csak az maradt, aki még ahhoz is hülye volt, hogy kimenjen; vagy megszállott, aki úgy gondolja, hogy ő személyesen fogja újjáépíteni az országot, és nem érdekli, hogy ezért más kap pénzt (pl. egy gázszerelő, de most nem politizálunk).

Nem baj, a kalapácsfúró már berreg, a vakolat hullik, a csempe törik, a mester iszik, épül-szépül a nagy mű, láthatóan hamarabb lesz kész, mint egy stadion, mindenki örül. És végre eljő a nagy nap: kész! Csillog-villog, az asszony örül, a GDP nő, Matolcsy is örül, a barátnője is, bár engedtessék megjelenni, hogy nem sajnálom tőle a pénzt, hiszen minden nap látnia kell a jegybankelnököt meztelenül (brrrr...). Használatba vesszük, minden szép és jó, működik - pont mint régen.

Holnap jön át a szomszédasszony megnézni. Szegény szomszédnak majd viszek pálinkát, hogy feledtessem, mi vár majd rá. 

VÉGE. (Őszintén remélem). 

Radikális járulékcsökkentés, avagy lakáskorszerűsítés?

Kellemesnek mondható dilemmákkal szembesült a gazdaságpolitikai kormányzat az elmúlt napokban: járulékcsökkentés és lakások energetikai korszerűsítésére kiírt pályázatok.

Nézzük először a másodikat, a lakások energetikai korszerűsítésére vonatkozó 5 milliárd forint keretösszegű pályázati lehetőséget. Egyértelmű, hogy az országban több millió lakás szorul korszerűsítésre, melynek révén csökkenhetne az ott lakók rezsikiadása. Az irány tehát jó, ugyanakkor a nagyságrend édes kevés, mindössze 3500 lakás korszerűsítésére elegendő amely töredéke a szükséges mértéknek. Jelen formájában a pályázati keret az első napon kimerült. Csak a leggyorsabbaknak jutott belőle.

A Nívó blog szerint ez ügyben két dolgot kellene eldönteni. Először is azt, hogy megtérülők-e az ilyen beruházások. Amennyiben igen, akkor ne sajnáljuk rá a forrásokat. 5 milliárd helyett 500 milliárdos pályázatot kellene hirdetni. Némiképp populista módon azt is mondhatnánk, hogy ha a Paksi Atomerőmű bővítésére van pénz, akkor erre is kellene lennie. Igazi rezsicsökkentő beruházás lenne ez. Ha viszont úgy számolják, hogy nem, vagy csak nagyon soká térülne meg egy ilyen felújítási program, és ehelyett kerülhetne jobb helyre is a pénz, akkor hagyjuk az egészet. Vagy ha már tényleg csak ilyen kevés a pénz erre a célra, akkor a gyorsaság helyett inkább a rászorultsági elvek mentén kellene szétosztani a pénzt.

Másik téma a járulékcsökkentés. Számítások szerint a jelenleg 27%-os mértékű bérekre rakódó járulék minden egy százalékpontos csökkentése 50 milliárd forint kiesést jelent a költségvetésnek. Egy érzékelhető mértékű járulékcsökkentés tehát itt is 500 milliárd forint körüli összegbe kerülne. Feltéve, hogy van ekkora mozgástér az államkasszában. Az első kérdés e témában az, hogy miért éppen a járulékot kellene csökkenteni? Az adóéket egy SZJA csökkentéssel ugyanúgy lehet csökkenteni, viszont SZJA csökkentés esetén az adócsökkentés közvetlenül a lakossághoz kerülne. A járulékcsökkentés haszonélvezője viszont a munkaadói oldal lenne, aki az így felszabaduló forrásokat esetleg béremelésekre fordíthatná. Így tehát végső soron ugyanoda juthatnánk, mint az SZJA csökkentés esetén. A különbség csak annyi, hogy az egyik biztos, a másik viszont bizonytalan a bérből élők számára. Nem látjuk be, miért jobb a járulékcsökkentés egy adócsökkentésnél.

Szemét dolog

Az ember már nem szól semmit. Nekem is feltűnt, hogy az elmúlt két hónapról nem kaptam kukaszámlát, habár tudtam, hogy arról van szó, hogy mostantól nem a hulladékszállító cégek számláznak, hanem a nagy Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt., aminek már a neve is elborzasztó. Nos, ennek a csodás nevű szervezetnek (rövidítve: NHKV, tanulságos a honlapja is, remélem, jó sokba került) kellene összegyűjteni a lét a lakosságtól, amit szépen szétosztana a szemétszállító cégek felé. Hogy ennek mi értelme azon kívül, hogy még egy nagy állami bürokratikus szervezetet hoznak létre pár hű fideszesnek, akik kellemes pénzért nem csinálnak semmit - ezen már meg sem lepődöm. Tanult, államigazgatásban szakmai területen dolgozó volt kollégám jegyezte meg, hogy semmi baj nincs ezekkel a csinovnyikokkal addig, amíg nem csinálnak semmit, mert legalább nem okoznak kárt - a probléma ott kezdődik, ha úgy gondolják, hogy értenek is az adott területhez, pláne, ha bele akarnak szólni, miközben fogalmuk sincs az adott területről.  

Szóval önmagában ez a dolog már nem lep meg, de tegnap egy szenzációsat mondott Szabó Zsolt, az NFM államtitkára: még nem működik minden tökéletesen, de a korábban beszedett díjakból zavartalanul megy a szemétszállítás.

Hofival szólva: megfogott. Képzeljétek el, van egy cég, aminek van egy üzleti terve, ami többek között leírja, hogy kb. mikor milyen bevételek várhatók, és miből fizetik a költségeket pl. az alkalmazottakat. Nos, ezt a tervet az állam felrúgja, és azt mondja, hogy kvázi hitelezzék meg a szemétszállítás díját a lakosságnak, mert ők, azaz a nagy magyar bürokratikus szervezet képtelen beszedni a pénzt. Azaz nem tudja elvégezni azt a munkát, ami a feladata. De gondolom, az ott dolgozók, pontosabban nem dolgozók megkapják rendben a fizetésüket.

Nekem is lenne egy javaslatom: kedves Szabó Zsolt elvtárs úr! Javaslom, hogy ne kapjon fizetést úgy két-három hónapig! És amikor már a végét járja, azt fogom mondani, hogy semmi gond, életét meg tudja oldani a korábbi fizetéseiből! Azért tessék elképzelni, nem véletlenül mondják a szemétszállító cégek, hogy már nem bírják tovább finanszírozni a tevékenységüket, és le fog állni a hulladék elszállítása! Esetleg rá lehetne venni az NHKV-t, hogy végre kezdjenek el dolgozni, ha már az elmúlt hónapokban nem sikerült, és oldják meg ezt a rendkívül bonyolult számlázási feladatot, amit amúgy rengeteg magáncég simán megold.

És végül egy klipp ami bizonyítja, hogy van rosszabb is a politikánál:

süti beállítások módosítása