Nálunk fejlettebb országokban gyakran olvasni elemzéseket Average John-ról, vagy Herr Schmidt-ről, mint az átlagos amerikai, vagy német állampolgár mindennapi életéről, szokásairól. Magyarokról ilyen jellegű olvasmánnyal még nem találkoztam, úgyhogy most hiánypótlásként megpróbálkozom vele.
Átlag László házasságban él. Felesége Átlagné Mária. Egy gyermekük van, Átlag Bence. Ha lány lett volna, Átlag Jázminnak hívnák. A család faluban él, és mindketten dolgoznak. Nettó keresetük egyenként 133 ezer forint, ez a luxemburgi minimálbér kevesebb, mint fele. Az egykulcsos 16%-os jövedelemadót nem támogatják, mert számításaik szerint azzal ők rosszul járnának, meg különben sem értik, hogy miért a gazdagokat kell támogatni a szegények kárára. Átlagéknak egy 11 éves Opeljük van, viszont semmilyen hiteltartozásuk nincs. Épp ezért a devizahitelesek megsegítéséről hallani sem akarnak.
Átlagék kedvenc újságja a Blikk, ám egyre ritkábban vásárolják meg, helyette az ingyenes metrós újságot keresik. Ez összességében előrelépésnek tekinthető informáltságuk szempontjából. Talán ezért is van, hogy támogatják az IMF-fel történő szakítást, ugyanakkor azt máig nem értik, hogy miért adósodott így el az ország, illetve hogy mire ment el az a rengeteg hitel, amit felvett az ország.
Átlagék legutóbb a Fideszre szavaztak, támogatják hazánk EU-s és NATO tagságát. Azelőtt még az Mszp-t támogatták, de Gyurcsány őszödi beszéde, és főként az akkori megszorítások miatt elpártoltak tőlük. Orbán egyre népszerűbbé vált szemükben, elsősorban a nagyarányú azonnali adócsökkentést várják tőle. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a zászlólengetéssel szembeni korábbi averzióikkal is fokozatosan leszámoltak, és ma már jó dolognak tartják.
Ez különösen igaz azóta, mióta a múltkor a buszon elcsíptek egy beszélgetést, melyben egy ember azt mesélte barátjának, hogy pár napja fent járt Pesten, és a Blahánál nem látott semmi mást csak feketéket, cigányokat, zsidókat és kínaiakat. Ebből is látszik, hogy Átlagék bizony nem látnak túl rózsaszínben, ha hazájukról van szó. Borsodról nem a lillafüredi vadkacsák, hanem bizonyos tyúktolvalyok jutnak eszükbe, de még országuk fővárosáról is keveset tudnak. Pedig a téma kutatása eléggé előrehaladott állapotban van (itt volt egy link, de a szerző blogtársa - Levéltáros - reklamációja okán kivettem), de sajnos úgy tűnik, hogy a kutatómunka a fióknak készült, illetve csak egyes internetes körökben terjed. Pedig bizony Frei Tamás és a többiek magvas társadalom-elemzései mellett nyugodtan megjelenhetne ez is a metrós újságban. Talán emelné valamelyest az átlaggondolkodás nívóját.
Visszatérve a zászlóra, természetesen csak magyar zászló jöhet szóba, vagy pedig magyar zászló közepében címerrel. Az árpádsávosat továbbra sem szeretik, nem is teljesen világos számukra, hogy mit jelképez. Árpád apánkra utal, vagy a nyilasokra? Esetleg a Magyar Gárdára? Zavaros történet. A magyar zászló legletisztultabb megjelenését ma reggel látthatják a kedvenc újságban egy képen, népszerű miniszterelnökünk mögött: Szimplán piros-fehér-zöld, nagy, fényes, és sok.
A kétfarkú kutyapártról – szerencsére – még nem hallottak, de az önkormányzati választásokon valószínűleg úgysem vesznek majd részt.
Nyaralni belföldön voltak, többet nem engedhetnek meg maguknak. Jelentős megtakarítással nem rendelkeznek, kis feleslegüket készpénzben tartják otthon. Korábban volt egy kis megtakarított pénzük, ezt 10 évre lekötötték még a kamatadó bevezetése előtt, de azt azóta feltörték, mert kellett a pénz.
Az átlag magyar családnak nincs lcd tv-je, azonban sokat néznek tv-t, leginkább az rtl klub-ot és a tv2-t. Kedvenc filmjük a Kincs ami nincs, amelyet mindig megnéznek, ha adják valamelyik csatornán.
Az Átlag házaspár tömegközlekedéssel jár dolgozni, ezzel is védve a környezetet. A hulladékot azonban nem gyűjtik szelektíven, inkább a közvetlen újrahasznosításra esküsznek: a szemetet tesco-s szatyorral gondosan kibélelt szemetesvödörbe teszik. Ezért is volt nagy érvágás számukra, mikor a Tesco 5 forintra emelte az addig ingyenes szatyor árát. Ezen fejlemény után szatyrot nem vettek egy darabig. Miután tartalékaik is kifogytak, a 8 forintos standard szemeteszsákot használták, míg rá nem jöttek, hogy a tesco-s szatyor továbbra is olcsóbb. Azóta előfordul, hogy csak egy túrórudiért és 8 darab szatyorért ugranak be a fentebb már sokat emlegetett multiba.
És a legfontosabb: Átlagéknak van mobiltelefonjuk. Még a gyerek is fel van szerelve, havonta 20ezer forintot fizetnek ki a telefonszolgáltatóknak. Ennek csak egy része a valódi telefonbeszélgetés, a másik rész SMS-re, MMS-re, mobil fedlapokra, és új csengőhangokra megy el. Egyenlőre vezetékes telefonjukat is fenntartják, ennek oka, hogy a nagyszülőket sehogyan sem tudják átterelni a mobiltelefonra, viszont szeretnék velük tartani a kapcsolatot.
Így néz ki tehát 2010-ben egy átlagos magyar család. És hogyan lehetne előremozdítani átlagcsaládunk életszínvonalát? Mint tudjuk, Átlagék – az átlaghoz hasonlóan - nagyon makacsok, szokásaik megreformálására nehéz rávenni őket. Nem is értik mi szükség van erre, a válságból nem sokat éreznek, csak azt látják hogy a médiában egész nap ezt szajkózzák. Az igaz, hogy fizetésük az utóbbi években nem nagyon tart lépést az árak emelkedésével, de azért egyenlőre ódzkodnak a változtatásoktól, nem szeretik, ha szembejön egy Curva Pericolosa. Inkább szükség szerint lejjebb adják kicsit igényeiket, Dreherről áttérnek a lidl-s sörre, otthon maradnak, nem költekeznek, és hódolnak az élet adta egyéb, nem anyagi természetű örömeinek.
Vagyis hát csak hódolnának, mert mint tudjuk, átlag magyar nem létezik. Vagy mégis? Van valaki, aki a fenti kritériumoknak mind egy szálig megfelel?