Ökológiai katasztrófa fenyeget a Kolontár melletti timföldgyár tározójának gátja átszakadása után - erről szólnak a hírek manapság. A kár rettenetesen nagy: eddig öt települést érintett a lúgos víz és a vörösiszap, több száz hektár földet tönkretett, a Marcal felső szakaszának halállománya kipusztult; a környezetvédelmi államtitkár szerint a kár mértéke tízmilliárd forint körül lehet (szerintem alulbecsülte). Ki fizeti ezt? A gyár tulajdonosai, akik az alumíniumgyártás profitját eltették, de nem figyeltek eléggé a tározóra? Vagy az állam, és az adófizetők, akiknek lényegében semmi közük az egészhez?
A modern gazdaságtan hatalmas adóssága, hogy a negatív externáliákat nem sikerült még teljesen beépíteniük a költségek közé. Mi is a negatív externália? Például hogy a szomszédodban fűrésztelep működik, és ettől nem tudsz rendesen pihenni; a településen a hulladékégető kontrol nélkül engedi a füstöt a levegőbe, és ezzel is mérgezi a lakosságot; a helyi bőrgyár a folyóba engedi az elhasznált vegyszereit, és ezzel mérgezi a folyó élővilágát - ez mind-mind olyan tényező, mely költségeket, életszínvonalromlást okoznak a szenvedő félnek. Ha ez a szenvedő fél ember, és egy civilizált országban él, akkor még csak-csak működik a védekező mechanizmus - például előírják, hogy a hulladékégető szereljen fel szűrőberendezést, a bőrgyár meg ne engedje a folyóba a veszélyes hulladékot -, azonban ha a szenvedő fél a környezet, a természet, akkor semmi nem történik. Elvégre a fák nem tudnak panaszkodni, meg a halak sem. Ilyenkor a természet "lenyeli" ezen költségeket, és mindenki boldog - addig, amíg a természet be nem nyújtja a számlát. Bizonyos esetekben igen jó szabályozások születtek - például az üvegek betétdíja, melyek arra késztették az embereket, hogy vigyék vissza az üres üveget, és ne terheljék vele a környezetet, a gyárakat meg arra, hogy ezeket az üres üvegeket újrahasznosítsák. Bizonyos esetekben meg semmi nem történik: a gyár gyakorlatilag nyugodtan mérgezheti a talajt és a talajvizet a veszélyes hulladékkal, úgysem fog történni semmi, legfeljebb a környéken picit többen halnak meg daganatban.
És itt a timföldgyár ügye, ami szintén a veszélyes hulladék kezeléséről szól. A gát átszakadt, és aligha véletlenül - ha jobban odafigyelnek, megerősítik a gátakat, jobb technológiát alkalmaznak, tehát költenek erre, most valószínűleg a választási hírekkel lenne tele a sajtó. De mivel a veszélyes hulladék kezelése nem jár közvetlen haszonnal, gondolom a gyár vezetése úgy volt vele, hogy nem költ rá többet, mint amennyi feltétlenül szükséges. Hát most megjárták, mert ha nekik kell kifizetni a milliárdos károkat, rájönnek, hogy lehet, érdemesebb lett volna sűrűbben, alaposabban vizsgálni azt a tározót, esetleg vastagabb, magasabb gát kellett volna oda (egy mérnök minden bizonnyal tisztában van vele, hogyan lehet egy ilyen helyzetet elkerülni). Késő bánat, most már utánuk a víz(iszap)özön.
Ez a konkrét eset túlmutat önmagán: rengeteg olyan tevékenységet végeznek a piaci szereplők, amely más szereplőket hátrányosan érint, és nincs kompenzálva. A mai környezetvédelmi politika egyik első feladata, hogy minél több ilyet felfedjen, és megpróbáljon megszüntetni, vagy megtalálja a kompenzáció módját, esetleg a hirtelen, katasztrófaszerűen okozott károk megtérítésének lehetőségét. Mindegyikre lehet példákat mondani: ma már a füstokádó kéményekre szűrőket szerelnek fel, hogy megakadályozzák a veszélyes anyagok levegőbe jutását; a betétdíjat ki lehetne terjeszteni minden üveg - és műanyagtermékre, hogy ne alakuljanak ki szeméthegyek a szárazföldön és az óceánon. És hogyan lehetne megakadályozni a kolontári katasztrófahelyzetet, esetleg a baj bekövetkeztekor hogyan lehetne finanszírozni a kárfelszámolást? Például - a szigorúbb biztonsági előírásokon túl - kötelező felelősségbiztosítással, különösen nagy összegre, jobb félni, mint megijedni alapon. Mindez persze emeli a költségeket minden szinten, ezáltal drágább lesz minden, és az emberek életszínvonala is esik, de legalább nem rohasztjuk le a földet, a vizet és a levegőt végtelenségig. Végül is ettől függ az emberiség jövője.
