Ismét fellángolt a vita a “zenekalózkodás” kapcsán, most éppen Ákos egyik nyilatkozata szolgáltatta az ürügyet. Elhangzott sok pro és kontra, a Vastagbőrön több száz komment született a témában, most tulajdonképpen én is kommentelni fogok, csak cseppet hosszabban.
Mindenekelőtt szögezzük le: a zene magáncélra történő letöltése nem illegális. Megveszem az írható CD-t, DVD-t, aminek az árában benne foglaltatik az európai szemmel nem gyenge jogdíj, aztán ha kiírom rá a letöltött zenét, abban az égvilágon semmi jogsértő nincsen. (Most a pendrive-ot, fényképezőgép memóriakártyáját hagyjuk...) Innentől kezdve pedig kikérem magamnak, hogy kalóznak nevezzenek, teljesen jogszerűen járok el. Feltöltenem nem szabad, nem is csinálom. Ezt a lehetőséget adja meg az Artisjus, én meg élek vele.
Igen ám, de képzeljük el azt a szélsőséges esetet, hogy csak egy ember vásárolja meg a CD-t, aztán megosztja mindenhol, és az összes többi ember letölti. Ebben az esetben az Artisjus csak azt az egy embert hibáztathatja, aki megosztotta, de az összes többit nem, aki letöltötte. És mivel azt az egy embert nagy eséllyel nem kapják el, könnyen előfordulhat, hogy a zenész egy fillért nem lát a lemezeladásokból, a MAHASZ toplista meg egy vicc lesz - mindezt az Artisjus által hozott szabályok támogatásával.
Mit lehetne tenni? Bevallom, azt nem értem, mi ez a fene nagy ragaszkodás a szerzői jogdíjhoz. A jogdíj az törvény szerint jár, de le lehet róla mondani, és a mai világban, a mai technikai feltételek mellett talán szerencsésebb lenne ezt tenni - lehet találni egyéb bevételi forrást is. Nagyon jó példa erre Török Gábor politológus és a blogvilág esete.Török Gábor megtehetné azt is, hogy nem publikál a blogján, hanem az egészet összegyűjti, kiadja könyv formájában, aztán az emberek ezt nem veszik meg, Török meg telesírná a sajtót, hogy “neki is enni kell adni a gyereknek”. Nem, a népszerű politológus nem ezt teszi - egyszerűen megírja a gondolatait a blogján, ingyen olvashatóvá teszi, és élvezi a népszerűséget, meg a meghívásokat. Anyagi értelemben rosszabbul járt? Elvesztett pár forintnyi jogdíjat, mert a könyvpiac ma nem akkora üzlet, és helyette ennél jóval többet szerzett azzal, hogy reklámokat közöl a blogján, népszerűvé, “celebbé" teszi magát, sőt, a könyveit is reklámozza.
A zenészeknek és szerzőknek észre kellene venniük: megváltozott a világ, és ez érzékenyen érint egy olyan piacot, mint a zenepiac. A zene könnyen terjeszthető az interneten, aki meg ragaszkodik a zene “fizikai formájához”, a CD-hez, annak sincs semmi akadálya - egyszerűen kinyomtatja a borítót, a zenét kiírja CD-re, és ennyi. Az újságok már ráéreztek arra, hogy az internet világában nem lehet elzárni a tartalmat - ráadásul megjelent a konkurencia, az internetes portál -, ezért ők maguk is internetre vitték a cikkeket, és ma már portálként is funkcionálnak. Az újságeladások persze esnek, de ha az újság internetes formájának megfelelő nézettséget tudnak biztosítani, akkor az ott befolyó reklámbevétel ellensúlyozhatja
a veszteségeket. A zenészeknek és a kiadóknak is valami hasonlót kellene csinálniuk, mert ha nem, éhenhalnak (a koncertbevételeket most nagyvonalúan hagyjuk ki). Abban meg nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy akkor meghal a zene - legfeljebb ezentúl lelkes amatőrök csinálják.