Úgy tűnik, hogy hamarosan döntenünk kell, hogy megyünk az állami nyugdíjrendszerbe, vagy maradunk a magánban, és ezzel elveszítjük az állami részt. Miután mindenki megemésztette már a változás elvi/jogi/erkölcsi részét, nem árt kicsit számolgatni, hogy mire számíthatunk öregkorunkra a tisztán felosztó-kirovó állami rendszerből.
Általános tévhit, hogy a mai fiatalok nem kapnak majd állami nyugdíjat az egyre kevesebb aktív korú, és az egyre több nyugdíjas miatt. Az állítás csak annyiban igaz, hogy kevesebbet fogunk kapni. Nézzük mennyivel!
Jelenleg 10 nyugdíjasra (összesen 3,1 millió fő) 12 munkavállaló (összesen 3,75 millió fő) jut. Az átlagos nyugdíj (88 ezer Ft) a dolgozók bruttó átlagbérének (200 ezer Ft) nagyjából 44%-a. Azonban a nyugdíjkassza jelenleg deficites, - azaz többet költ az állam nyugdíjakra, mint amennyi nyugdíjjárulékot beszed - még ha mindenki visszalépne az állami rendszerbe, akkor is csak a bruttó átlagbér 40%-ának megfelelő átlagnyugdíjra nyújt fedezetet a nyugdíjkassza.
Hüvelykujj szabály alapján tehát mindenki kiszámolhatja, hogy ha most menne nyugdíjba, akkor reálisan bruttó bérének 40%-át kaphatja meg nyugdíjként. Ez azt jelenti, hogy aki ma a 200-ezres átlagbért keresi, annak a nettó 138 ezres kézhez kapott fizetéshez képest 80 ezer lenne a reálisan kifizethető nyugdíja.
Azonban amitől mindenki fél, a jövőben várhatóan elöregedik a társadalom, kevesebb dolgozóra jut majd több nyugdíjas. Nézzük azt az überpesszimista esetet, miszerint 2050-re az ország lakossága 8 millió főre csökken, ezen belül a nyugdíjasok száma a mai 3,1 millióról 4 millióra nő, miközben az aktívak száma 3,75 millióról 2 millióra csökken. Ebben a helyzetben 10 nyugdíjasra 12 helyett mindössze 5 dolgozó jutna. Ha nem változik sem a nyugdíjjárulék mértéke, sem a bruttó átlagbér reálértéke, akkor a kifizethető nyugdíj a jelenlegi reális 40%-ról a bruttó bér 17%-ára csökken, ami tényleg nagyon kevés, a nettó 138 ezres fizetése helyett csak mai értéken nézve 34 ezer Ft nyugdíjat kapna.
Ha azonban elmozdítjuk a modellt a vadpesszimista álláspontról, akkor már nem ilyen tragikus a kép. Ha például némi gazdasági növekedésre számítunk a következő 40 évben, akkor mondjuk évi átlagosan 1%-os reálbér emelkedés 40 év alatt 50%-kal magasabb fizetést jelent. A magasabb bérekből több nyugdíjjárulékot lehet levonni, így a kifizethető nyugdíj a mai bruttó bér 25%-a lehetne, vagyis az átlagbér esetében havi 50 ezer Ft.
Ez az eset még mindig nagyon pesszimista népességszám és eltartott/aktív arány tekintetében. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a nyugdíjkorhatár is 65 évre emelkedik a közeljövőben, és a következő 40 évben valószínűleg további 2-4 évvel növekedni fog, akkor az derül ki, hogy kis erőfeszítéssel közel tartható lesz a mai nyugdíjak reálértéke a következő évtizedekben, tehát hüvelykujj szabályként azt lehet mondani, hogy reálértéken számolva mai bruttó bérünk 33-38%-át biztosan megkapjuk majd nyugdíjként öregkorunkban. A helyzeten tovább javítana, ha a felosztó-kirovó rendszer mellett csakugyan létrejönne egy állami tőkefedezeti rendszer, tehát egyfajta állami előtakarékoskodás a jövőbeli nyugdíjak fizetésére.
Ha valaki ennél magasabb nyugdíjat szeretne, akkor szükséges öngondoskodásként további összegeket félretennie.
Ha valaki marad a magán rendszerben elveszítve ezzel az állami nyugdíjat, pesszimistán számolva (évi 1%-os reálhozammal) kb. a jelenlegi bruttó bérének 20%-át kapná meg életjáradékként öregkorában. Itt persze hangsúlyozni kell, hogy minden a magánpénztári hozamoktól függ. Ha például sikerül évi 2%-os reálhozamot elérni, akkor már 27-28%-ra ugrik ez az arány, és így tovább.
Jobban kereső pároknak a több lábon állás érdekében még reális alternatíva lehet az is, hogy mondjuk a feleség visszalép az állami rendszerbe, a férj pedig marad a magánban. Ezen azonban tényleg csak az átlagosnál jóval magasabb, havi 5-600 ezres keresetnél érdemes elgondolkodni.
Mindezt a számolást azért tartom szükségesnek, hogy amikor döntenünk kell majd, hogy maradjunk a magánrendszerben, vagy lépjünk át az államiba és mire lesz az elég, akkor legyen valami kapaszkodónk, tudjuk, hogy bizonyos életszínvonal biztosításához kell-e még félretennünk, vagy nem.
Remélem tudtam valamit segíteni a döntésben. Természetesen a számításaimért nem tudok garanciát vállalni, és rengeteg további paraméter szerepel a modellben, amit most az egyszerűség és az érthetőség kedvéért nem írtam le, inkább csak a végeredményt közöltem.
Persze kérdésre szívesen válaszolok a konkrét előfeltételezéseimmel kapcsolatban, ha valaki kíváncsi a számításaim részleteire, és a további általam számolt forgatókönyvekre.