Lázár mondá: "Én soha nem szégyeltem, hogy mim van, dolgozom keményen. Abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyelni. Az ember gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér, én azt gondolom. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem."

Alapesetben azt mondanám, hogy akár igaza is lehet, a mai világban aki többet dolgozik, az részesüljön jobban a javakból. Kíváncsi voltam, hogy vajon mit dolgozott Lázár, és hogyan érte el azt, hogy a fia "húsz év múlva jó partinak fog számítani". Íme, Lázár önéletrajza:

1975. február 19-én született Hódmezővásárhelyen. Nős, felesége pedagógus, egy gyermeke van.

1993-ban a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett.

1999-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát.

Egyetemi tanulmányai mellett 1995-től gyakornok Hódmezővásárhelyen, a polgármesteri hivatal jegyzői irodáján.

1997 és 1999 között Rapcsák András polgármester személyi titkára, 1998-ban az országgyűlési képviselői és a polgármesteri kampányok egyik szervezője.

1999-2000-ben az Országgyűlés Hivatalának alkalmazásában a képviselő-polgármester parlamenti titkára.

A 2000. december 3-i időközi önkormányzati és polgármester-választáson újra kampányfőnök volt, majd az ismét megválasztott polgármester politikai tanácsadója lett. Közvetlen irányítása alá tartoztak a titkársági, a kulturális és művészeti, a városmarketinggel kapcsolatos média- és oktatási ügyek, valamint a stratégiai várostervezési csoport.

1998-tól a Páneurópai Unió hódmezővásárhelyi szervezetének ügyvezető titkára.

2001-től a Hódtáv Úszóegyesület elnöke.

1999-től az Egységes Hódmezővásárhelyért Egyesület ügyvezető titkára.

2000-ben belépett a Fidesz-Magyar Polgári Pártba.

2002-től a Magyar Kereszténydemokrata Szövetségben is tag lett.

Rapcsák András 2002. február 3-i halála után lett a polgári összefogás hódmezővásárhelyi (Csongrád 6. vk.) országgyűlési képviselőjelöltje; 2002. április 7-én, az első fordulóban bejutott az Országgyűlésbe.

Az Országgyűlés alakuló ülésén jegyzővé választották.

2002. október 20-án Hódmezővásárhely polgármestere lett.

2003. április elején a magyar kormány az Európai Unió Régiók Bizottsága póttagjává delegálta.

2004 februárjában lemondott a bizottsági póttagságáról, majd október elején jegyzőségéről is.

2004 októberétől novemberéig a Parlament szociális és családügyi, novembertől a kulturális és sajtóbizottság tagja.

A 2006. évi országgyűlési választásokon Csongrád megye 6. választókerületében egyéni mandátumot szerzett.

Nem tudom, nekem ez kevésbé tűnik "klasszikus kapitalista karriernek", inkább a régi szocialista változatra emlékeztet, ami arról szól(t), hogy "hogyan fussunk fel megfelelő nyelvcsapásokkal, a PÁRT segítségével". Az egy másik dolog, hogy az önéletrajz szerint Lázár még nem bizonyított a közszférán túl, de hát ez ma nem egyedi eset, sőt, vezető politikusnál kifejezetten ajánlott, hogy ne legyen ilyen irányú tapasztalat. Az az ember beszél a munkáról, akinek nincs tapasztalata a versenyszférában! Ha ehhez hozzáveszem a 18 milliós költségtérítéses-ügyet, vagy a közpénzből finanszírozott Audit, akkor azt hiszem, jogosan vetem fel azt, hogy a meggazdagodás munkával és a meggazdagodás közpénzből között igen nagy különbség van. Úgyhogy cseppet szerényebben az ilyen kijelentésekkel, Lázár úr, inkább örüljön, hogy felkarolták, és lehetővé tették önnek azt az életet, amit egy tanár vagy egy tűzoltó szinte biztos, hogy nem fog elérni.

Update:

Mondjon le Lázár János? A Nívó blog online szavazása itt található.