Jó, tudom, mostanában a sajtó szabadságáért divatos tüntetni, de egyre inkább a címbeli téma lesz aktuálisabb.

Persze, a SAJTÓ (így, nagybetűvel) is tévedhet, mondhatjuk, joguk van tévedni, és a téves cikkeket megírni, ez ugyanolyan alapjog, minthogy nekem is jogom van hülyének lenni (és ezt a jogomat gyakorlom is :-). Nem ezzel van a bajom. Sokkal nagyobb problémának tartom azt, hogy emberek, akik "AZÉRT" kapják a fizetésüket (magyarul: újságírók), hanyagságból, nemtörődömségből, ne adj' isten szándékosan, nem a valóságot írják meg. Ezzel nagyon szépen lehet manipulálni a közvéleményt, terelni a közhangulatot, elvégre a média a hatalom megszerzésének és megtartásának egyik legfontosabb eszköze, így nem véletlen, hogy akkora harc folyik érte mindig.

Hogy mire gondolok konkrétan? Két ügy jut most eszembe hirtelen a közelmúltból: a gyöngyöspatai kettőskereszt-égetés, valamint a Lázár beszéd. Mint tudjuk, Gyöngyöspatán nem égettek semmilyen keresztet, persze Szanyi elvtárs bevette Tomcat álhírét, hogy aztán világgá kürtölje, a sajtó egy része meg lelkesen átvette, és lehet, nem történt volna semmi, ha Tomcat nem fedi fel a titkot. Az oly lelkes és oknyomozó magyar sajtó, mely máskor még a vendégkönyveket is átnézi helyesírási hibákért (nagyon helyesen), képtelen volt letelefonálni Gyöngyöspatára, és megkérdezni, hogy igaz-e a hír, majd felhívni Szanyit, hogy Tibor, te egy hiszékeny szamár vagy. Valahogy ez kimaradt.

A Lázár-féle nagy visszhangot kiváltott beszéd is érdekes volt. Részemről Lázárt továbbra sem szeretném felmenteni, de valljuk be, az eredeti beszéd nem volt ilyen erős, és erősen manipulált anyagot adott közre a Kurucinfó, amit a hazai sajtó lelkesen át is vett, kritika nélkül. Persze ilyen alapon bármit össze lehet vágni, az öszödi beszédből húsvéti áldást, Orbán évértékelőiből futball taktikai értekezletet, (az Emiksz blog is csinált egy "mixet" :-), de hát ennél azért többet várnék el a hazai sajtótól. Szerintem a legtöbb magyar politikustól össze tudnánk vágni valami hasonlót, hogy aztán meg napokig csócsáljuk.

Nem örülök annak, hogy ezek az "ál- és félhírek" ennyire terjedőben vannak. Elég volt anno a nevezetes Teller-levél, mely valahol a magyar sajtó mélypontja volt eddig, nem kellene ennél alacsonyabbra süllyedni. De hát mit csináljunk, ha az akkori főszerkesztő, Eötvös Pál nemhogy nem tűnt el a média világából, hanem azóta a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke lett, és onnan osztja az észt?

Nem tudom, lehet, csak én vagyok túl érzékeny, de újabban eléggé kritikusan fogadok minden hírt. Igaz-e, nem hallgatnak-e el valamit, valami apró momentumot, mely egészen más értelmet ad a cikknek. Mindenesetre nem örülök ennek a jelenségnek, és ezért követelem a sajtó IGAZSÁGÁT!