A magyar politikai-gazdasági elitben számtalan "népmesei hőst" találunk; felnézünk rájuk, elismerjük őket, és sokszor, mint a mesében, a csodát is várjuk tőlük. A hazai népmesei hősök azonban inkább a rövid emlékezetnek köszönhetően váltak népmesei hőssé, és nem a tetteik, "csodáik" jogosították fel őket erre a titulusra. Ezt a rövid emlékezetet hangsúlyosan ki szeretném emelni,

Az első ilyen rendszerváltáskori népmesei hős talán Horn Gyula volt. Az egykori pufajkástól, és a szocialista rendszer hű kiszolgálójától sokan várták 1994-ben a háromhatvanas kenyeret meg a szociális biztonságot, aztán kaptak helyette egy kis Bokros csomagot, meg sok-sok privatizációt. Orbán is népmesei hősként indult 1998-ban, a "fiatal, romlatlan politikust" testesítette meg, aztán persze sokan csalódtak, mikor ezt a fiatal, romlatlan politikust elvitte az Ezüsthajó, így ez a várakozás sem végződött Happy End-del, illetve azzal végződött, csak másként. És nemsokára feltűntek a "csúnyább" népmesei hősök, akik nem éppen szegénylegények voltak, hanem olyan urak, akik a rendszerváltás környékén sikeresen halásztak a zavarosban, majd tíz év múlva már elismert, sikeres üzletemberek szerepében akartak tetszelegni. A nép persze be is kajálta a mesét, és sikerült megválasztani egy ilyet miniszterelnöknek, meg pár hasonlót miniszternek, csak az volt a probléma, hogy pont a butábbak kerültek hatalomra, az igazán "okos" hasonlószőrűek ugyanis nem rakták magukat kirakatba, inkább háttérben maradtak; a butábbja, aki meg kirakatba rakta magát, csodálkozott, hogy hogyan lepleződik le a múltja, és hogyan mászik rá (sajnos csak) időnként az igazságszolgáltatás is egykori kétes ügyeire. És nemsokára ismét jött Orbán, csak ő már nem mint népmesei hős, hanem egyenesen mint a Messiás, aztán most meg csodálkoznak a népek, hogy "látod, milyen agresszívan viselkedik Orbán"? És én legszívesebben visszakérdeznék: tessék mondani, hol tetszettek élni 1998 és 2002 között? Vagy ismét el tetszettek felejteni?

És most itt az új népmesei hős, Bajnai, akinek szavait csillogó szemmel hallgatják egyes ifjoncok, aki a SZAKÉRTŐ és a ROMLATLAN egyben, és akit sokan egyenesen Orbán következő kihívójának tekintenek. Persze Bajnai helyzete sem olyan egyszerű, imádásához ott is meg kell nyomni a "delete" gombot, ráadásul meglehetősen sok adatállományt törölni kell, nehogy kétségeink legyenek. A Hajdú Bét botrány például nagyon nem illik a képbe, persze meg lehet magyarázni, habár kétségeim vannak, mit szólnának a magyarázók, ha ez a dolog a saját munkahelyükön történik. Aztán nem árt törölni azt a tényt, hogy Bajnai ilyen-olyan kormánybiztos és miniszter volt az elkúrás idején, ahol kétségkívül nem kívülállóként tengette mindennapjait. És jön a harmadik nagy mítosz: a Bajnai csomag.

Arról nem érdemes vitát nyitni, szükség volt-e ezekre az intézkedésekre vagy nem; hazánk 2008-2009 környékén olyan helyzetbe került, mint az a rabló, akit sok-sok évi bűnös tevékenység után sarokba szorítanak a rendőrök, és közlik vele, hogy vagy leteszi a fegyvert, és azt teszi, amit mondanak neki, vagy lelövik. Erről szólt az IMF hitel: vagy azt tesszük, amit ők diktálnak, és akkor kapunk pénzt, vagy pedig ki lehet állni az ország elé, és bejelenteni, hogy pl. sajnos nincs pénz a következő havi nyugdíjakra (valahol ez az államcsőd). Ennek az ára pedig A CSOMAG volt, amit sokan Bajnai agyszüleményeként adnak el, pedig ő mint végrehajtó jeleskedett, miután nem volt más lehetőség. Emlékezzünk csak vissza: a 13. havi nyugdíj eltörlése, a kiadásvágás a költségvetési szférában, meg az egyéb finomságok nem érték újdonságként a népet, már Gyurcsány idején tudtuk, hogy végre lesz hajtva, csak éppen Ferink nem vállalta be (rossz nyelvek szerint nem akarta, hogy ezek az intézkedések a nevéhez kötődjenek, és ezzel is rombolja későbbi visszatérésének esélyeit). Feri lemondása után meg meglehetősen sok ember nem vállalta be, biztosan emlékeztek a 2009-es márciusi "miniszterelnököt keresünk" című össznépi játékra, ahol több ember neve felmerült, mint a magyar futballválogatott összeállítása kapcsán szokott. Tehát a klasszikus tyúk-tojás problematikáját itt könnyen eldönthetjük: előbb volt a program (írta: IMF), melyet meglehetősen nehezen sikerült rányomni Bajnaira, aki akkoriban amúgy sem gondolkodott nagyobb politikusi jövőképben.

Bajnai tehát egy kétségkívül jó végrehajtó volt, szépen betartotta a leírtakat, más kérdés, hogy manapság ez is elég egy népmesei hőssé váláshoz. De neki sem nagyon volt jövőképe, pl. hogy hogyan fizessük vissza az IMF hitelt, meg eleve az összes többi hitelt (gondolom úgy volt vele, hogy majd megújítjuk, aztán meg kinőjük - ez utóbbiban meglehetősen egyetért a jobb- és baloldal, mikor kormányon van), ő sem kezdett bele semmilyen komolyabb reformba (szokták emlegetni az egészségügy-oktatás-államháztartás-nyugdíj négyest, és azt is mindenki tudja, mit kellene tenni) pedig neki aztán már tényleg mindegy volt. De szépen eloltotta a maga és barátai által (is) okozott tüzet, igaz a tűzoltókészüléket az IMF adta hozzá. Mindenesetre felénk ezért legfeljebb kevesebb verés jár, és nem fognak nosztalgiával gondolni az illetőre.

De hogy ne csak Bajnaival foglalkozzunk, engedjetek meg nekem egy jóslatot a 2018-ban ismét népmesei hőssé váló Orbán Viktorról: nem tudom, 2014-ben újraválasztják-e vagy sem, de szinte fogadni mernék, hogy 2018-ban már úgy emlegetik a haza hős vezérét, hogy ő volt az, aki szembeszállt az IMF-fel és az idegen hatalmakkal, és javított az ország helyzetén. A tervezett meglehetősen brutális megszorítások, a nyugdíjpénzek, meg az egyéb dolgok addigra már rég el lesznek felejtve, és ismét csak a szépre fog emlékezni a magyar nép, különösen, ha 2014 után esetleg ellenzékbe kényszerül a nagyúr. Az persze senkit sem fog zavarni, hogy gyakorlatilag Orbán is az IMF programját készül végrehajtani, nem véletlen, hogy annyira lelkesek mostanában. Legfeljebb majd kap egy "többszörös népmesei hős" díjat.

Addig persze még lesz pár másik népmesei hősünk is, akár még Gyurcsány is visszatérhet, vagy itt a legújabb "kedvencem", Tétényi Éva esztergomi polgármester, aki nem bír az esztergomi képviselőtestülettel, de sokak szerint majd pont ő fogja megoldani Magyarország problémáit. Aha. Először rohangálás helyett oldja meg azt a helyi problémát, legalább azzal bizonyítson valamit rátermettségéből. Tétényi amúgy pont fordított utat jár be, mint mondjuk Gyurcsány mert neki még nincs múltja, nem tett szinte semmit, de máris népmesei hős lett, és néhányan rögtön miniszterelnök-aspiránsnak kiáltották ki. De hogy valóban az lesz-e belőle, és mi lesz ennek a mesének a vége, azt majd a jövő dönti el.

Mára én is befejeztem a mesémet, álmodjon mindenki szép kommenteket!