A norvég tömeggyilkos ügye nagy port vert fel a médiában, és sajnos azt kell hogy írjam, hogy ezzel egyidejűleg elértük a magyar internetes sajtó- és blogszféra mélypontját. (Habár mondják, hogy mindig van lejjebb, de vajon ennél is?)

Alighogy kiderült, hogy a gyilkos egy szőke jóvágású norvég, mindenki elkezdte keresni az indítékot: miért tette ezt? Megjelent róla, hogy ő olyan konzervatív liberális, aki erősen vallásos, utálja a muszlimokat, és kiáll Izrael mellett (meg még a jóisten tudja mi). Ezzel eddig semmi baj sincs, habár kicsit furcsa, hogy „emberünk” náci-cionista liberális értékrendet vall, de hát azt mindenki sejti, hogy aki ilyen szörnyűségre képes, az minimum elmebeteg.

De itt belépett a magyar internetes sajtó (újságírók, blogírók), és nekiálltak skatulyázni: volt, aki azt emelte ki, hogy a gyilkos konzervatív beállítottságú volt: fúj, Orbán! Volt, akinek a zsidóbarátság tűnt fel, és ezt beépítette rendkívül egyszerű világképébe: fúj, zsidók! Volt, akit a vallásosság ragadott meg, és ebből levonta a következtetést: fúj, egyház! Volt, aki meg a liberálist látta meg ebből, fúj, szabadelvű liberálisok! Szóval volt itt minden, és sok írás ügyelt arra, hogy véletlenül se sértse azt a segget, amelyet nyal.

Az egy dolog, hogy ezek a szavak mennyire mást jelentenek nyugaton, mint itt: Magyarországon előfordulhat, hogy egy jobboldali konzervatívnak nevezett kormány baloldali politikát csinál (vagy fordítva), a liberális szót meg az SZDSZ-nek sikerült megfelelően lejáratnia a korrupciós ügyeivel, szóval itt már minden ilyen kategóriának van egy mellékíze. De milyen az, hogy sokan ezekbe a meglehetősen félreértelmezett skatulyákba próbálják begyömöszölni a gyilkost, saját szájízűknek megfelelően?

Szóval ilyenkor az jut az eszembe, hogy nem biztos, hogy csak a norvég szörnyeteg beteg.