Ez a Mozart-paródia.

Elnézve Alfonzót, volt kitől örökölnie Markos Györgynek a szakmát. Kicsit hosszú a darab, és igazából a végén pörög fel a halhatatlan színvonalra a produkció, úgyhogy akinek csak kevesebb ideje van, az nagyjából az ötödik perctől kezdve nézze meg. Onnantól igazi sírva röhögős.

Nekem személy szerint az tetszik a legjobban, ahogy időnként átvált Mozart-ból magyar népzenébe, hihetetlen hangulatot teremtve ezzel...